Másvilág

V.

Gyertyák gyér fénye világította be a szobát, melyet egy baldachinos ágy uralt a helyiségben. Két nagy ablakon keresztül bámult be a vékonyka hold, melyek az ágytól balra és jobbra helyezkedtek el a sötét árnyalatú falon. A szoba másik oldalán egy kis asztal foglalt helyet egy székkel, a bútorok felett, pedig egy tükör volt a falra függesztve, melyben tükröződött az ágyon fekvő alak.

Teste görcsölt a kínoktól, miközben ajkait fájdalmas nyöszörgés hagyta el. Ájultan hevert, nem tudott magáról, így azt sem érzékelte, mikor egy tenyér pár centire megközelítette izzadt homlokát. Az becsukta a zöld szemeit, most lehunyva vizsgálódott. Minden mozdulatát árgus szemekkel követte az ajtónak támaszkodó fekete hajú férfi.

Elemezte a nőt.

Arra jutott, hogy az utolsó hajszálig kiköpött mása az általa ismert nőnek. Ugyanolyan tűz ég az arcán, mikor gyógyított. Ugyanazok a gesztusok és ugyanaz a hanghordozás. Egy valami azonban más volt. A nő hozzávaló viszonyulása. Máshogy viselkedett vele, erre ezalatt a rövid idő alatt is rájött, mióta találkoztak. Egyelőre nem tudta, hogy ez zavarja e vagy sem.

-Csodálom, hogy eddig eljutottatok -törte meg a csendet a rózsaszín. –Irtózatosan magas láz gyötri.-húzta végig kezét Naruto teste fölött, ügyelve rá, hogy véletlenül se érintse azt. A férfi hasánál megállt, mintha ujjai is megmerevedtek volna. Szemöldökeit összevonva pillantott oda, mire Sasuke is ösztönösen megfeszült.- Ez a chakra...-kezdte halkan majd másik kezével felhúzta a szőke felsőjét, így szabaddá téve a hasát. Szeme elidőzött a pecséten.- A kilencfarkúé..-vágott érdekes grimaszt.-Nem hazudtál.-pillantott hátra a válla felett Sasukera, aki ismét kihúzta magát. Az átható smaragdok, mintha a lelkéig láttak volna.

-Tudsz segíteni?-szólalt meg rekedt hangon.

Pár pillanatig nézték egymást, majd a nő lassan visszafordult és figyelmét újra a keze alatt lévő Narutora irányította. Másik karját is odaemelte és ezután felsejlett a jól ismert zöldes derengés, melyet az élet követett mindig is. Ez nyugalommal töltötte el az Uchihát.

-Lassítani tudom, de megállítani nem.-felelte.-Így nyer egy kis időt, de ez a chakra folyamatosan áramlik ki a pecséten keresztül, így gyengítve azt és vele együtt a viselője testét, míg meg nem öli.-magyarázta, majd a mondat végével együtt a gyógyítást is befejezte. A szobát újra visszauralta a gyertyákból áramló narancsos fény. Kezeit lassan visszaengedte teste mellé, tekintetét egy pillanatra sem vette le a szőke férfiról. Alaposan megnézte magának. Arcán hosszasan elidőzött, mintha most látná először. Pontosan ez a gondolat fészkelte be magát Sasuke fejébe is, aki észre sem vette, mikor került a nő mellé.

-Honnan ismered?-kérdezte, de Sakura meg sem rezzent.

-Uzumaki Narutot mindenki ismeri.-felelte könnyedén, de nem nézett fel.-A kilencfarkú junchirikije. Az utolsó junchiriki.-az utolsó mondatot szinte suttogva mondta. Sasuke szemei elkerekedtek.

-Utolsó?-pillantott le halkan pihegő barátjára.

-Mindegyiket elkapták már.-felelte könnyedén a nő. Tekintete, mintha ott ragadt volna a szőke fürtökön.-Csak ő tudott elrejtőzni...-halkultak el szavai.

A fekete hajú férfi még közelebb lépett és már megszólalt volna, de a szó is, mint mozdulatai megfagytak, ahogy a torkának feszült egy penge, amit, a rózsaszín nyomott oda. Döbbenten pillantott le a nő profiljára, amit egyelőre takartak rózsaszín tincsei.

-De úgy látszik az Uchihák rátaláltak...-mondta rideg hangján, majd lassan oldalra fordította fejét, így a smaragdok összetalálkoztak a döbbent ónixszal.