Másvilág

VI.

Telt az idő, s, ahogy a napok peregtek a fekete hajú férfi is egyre kevésbé tudott különbséget tenni a képzelet és a valóság között. Minden ugyanolyan volt, mint az ő valóságában, de közben semmi sem volt ugyanolyan. Kusza összesség, melybe belecsöppent, s melyből fogalma sem volt, hogy fog kiszabadulni. Egyelőre nem is volt ideje ezzel foglalkozni, hiszen, ahogy a szőke férfi egyre jobban helyre jött –hála a rózsaszín közreműködésének, aki csak a kezelések ideje alatt volt velük, így minimálisra csökkentve a kontaktot velük- úgy kezdték a felkészülést, az esetleges küzdelemre. Az edzésnek az ideiglenes szállásukként szolgáló öreg épület viszonylag tágas udvarát választották, melyet minden oldalról magas kőfalak határoltak. Így csak a Nap melengető sugarai tudtak kíváncsian bekukucskálni a kemény és kimerítő edzésekre.

Hangos lihegések töltötték be a teret és egy test esésének tompa puffanása, ahogy földet ért.

-Újra!-utasította a fekete hajú férfi.-Még a sharinganomat se kellett használnom.-tette hozzá unottan.

Naruto akkor tolta fel magát guggolásba, fejét lesütötte, hangosan kapkodott a levegőért. Ruhája koszosan, megviselten simult izzadt bőréhez.

Tekintetét hirtelen társára kapta. Íriszei vörösen fenyegették az Uchihát, aki látszólag rezzenéstelen arccal fogadta ezt.

A szőke támadott, miközben testét apránként újra körülölelte a naracsos chakra. A férfi felhördült, ahogy lesújtani készült egy időközben előkapott tőrrel. Sasuke könnyen hárította társa támadását, úgy csavarta ki a kezéből a tört, mintha ott sem lett volna, majd egy dinamikus rúgással gyomorba rúgta, aminek következtében az egyik falig repült. Ismét földre esett.

Az Uzumaki villámként pattant fel, de most már egyre kevésbé volt ura önmagának. Lassan a narancsos aurából farok szerű nyúlványok kezdtek az ég felé törni, amivel egy időben karmai és agyarai is nőni kezdtek. Megiramodott az Uchiha felé, aki még mindig semleges kifejezéssel az arcán tűrte, hogy a közelébe jusson. Torokból jövő, mély morgás rázta meg a helyet, ami meg-meg lebegtette a fekete tincseket.

Pár méter volt már csak kettejük között, mikor felvillant a vörös és a lila szem, ami egy pillanat alatt földre terítette a dühös fenevadat. A testét körül ölelő fenyegető chakra megszűnt, teste, mintha füstölt volna a rengeteg energiától, ami korábban átáramlott rajta. Hangja visszaváltozott, ismét Narutokén pihegett, ahogy remegő kézzel próbálta magát több-kevesebb sikerrel felnyomni. Kék szemei kimerülten keresték edzőtársát.

-Megint hagytad kitörni a Kyubit.-lépett közelebb. Sharinganja még mindig izzott szemében. Kezét nyújtotta a földön térdelőnek, aki lassan elfogadta.

-Amint chakrát szeretnék használni, rögtön felülkerekedik rajtam.-sütötte le szemeit csalódottan két levegővétel között.-A francba.-kapta mellkasához a kezét.-Minden perc számít én pedig nem csinálok mást, csak egy nyavalyás démonnal hadakozom a tulajdon testemért. Le kell győznöm Itachit, ha meg akarom menteni Kakashi-senseit és a többieket.-markolt bele mellkasán a ruha anyagába. Arcára fájdalmas grimasz költözött. Sasuke semlegesnek tűnő arccal nézte, de közben mélyen együtt érzett barátjával.

Így álltak percekig. A szellő volt az egyetlen, melyet cseppet sem zavart a feszült helyzet, így bátran közéjük osont, hogy megtáncoltassa ruháikat és tincseiket.

-Ha így edzel, még csak Itachi közelébe se fogsz tudni jutni..-siklott közéjük egy vékony hang, mire mindkét férfi odakapta a tekintetét.

Az árnyékból lassan egy hosszú, rózsaszín hajú, zöld szemű nő lépett ki, aki határozott tekintetével kémlelte a szőke férfit. Fekete öltözéke szinte itta a Nap, meleg sugarait.