Másvilág

VII.

A csend, mint az éjszaka magányos királya kitartóan magasodott az erdő fölé, hogy örök sötétségben tartsa azt. Az egyik hatalmas ódon fa alatt két férfi ücsörgött és elmélyülten beszélgetett.

-Arról volt szó, hogy csak holnap indulunk.-dőlt neki a törzsnek.

-Úgy fest, hogy komoly a dolog.-rántotta meg a vállát a másik.-Itachi-sama is velünk jött, szóval nem csak egy egyszerű terepszemle.-mondta, majd elpillantott oldalra, ahol az osztag vezetője állt és fekete szemeivel a bozóttenger felé meredt.

-Ha visszaérkezik a felderítő, úgyis megtudjuk.-hümmögte a másik.

-Legyetek résen, nem kirándulni jöttünk!-lépett melléjük egy másik férfi és mérgesen fürkészte őket, majd visszalépdelt az osztag vezetőjéhez.

A következő pillanatban a lombkoronák közül egy anbu maszkos alak érkezett Itachi lábai elé. Maszkja mögül sharinganjai vöröslöttek felé, aminek pillantását fekete szemeivel állta.

-Itachi-sama!-szólította meg.-Három órányira fellelhető egy kis falu. Látszólag sima civil település. Shinobi jelenlétének semmi jele, védelmük szinte minimális.-jelentette, még mindig guggolva, amit a másik némán végig hallgatott.

-Menj előre és tartsd szemmel a falut!-utasította, mire az bólintott és szinte köddé vált.

Itachi pedig tekintetét az égen magasodó Holdra siklatta.

-Úgy fest, hogy ez a falu stratégiai szempontból teljesen semleges hely.-tette csípőre kezeit a másik Uchiha.

-Készüljetek a rajtaütésre!-vágott közbe a hosszú hajú.

-Tessék?-fordult rá a másik.-Hiszen nincs ott shinobi.-képedt el.

-Uzumaki Naruto ott van és az bőven elég.-mondta, majd ellépett tanácsadója mellett.

-Uzumaki Naruto?-fordult utána döbbenten.

-Indulunk!-zengett fel a hangja, majd mit sem törődve a többiekkel bevetette magát az erdőbe.

-Hallottátok Itachi-samát.-szólalt meg.-Indulás!-utasította a többieket, majd a vezető után iramodott, így tettek a többiek is, így a kis tisztás ismét olyan magányossá vált, mint előtte volt.

****

Tücskök zajos ciripelése töltötte be a csendes kis falu minden négyzetméterét, még azt a hatalmas ódon épületet is, ahol Sasuke és Naruto húzták meg magukat. Békésen aludtak az egyik vendégszobaként szolgáló helyiségben. Vagyis aludtak volna, ha a szőke horkolása nem verte volna fel a fekete férfit álmából. Bosszúsan méregette hortyogó társát, majd unottan kikelt az ágyból és elindult a holdfénnyel átitatott folyosókon, amikről egyenesen a központi udvarba lehetett lelátni.

Így haladt előre, a fény át-átsiklott szikár alakján, ahogy menetelt. Egészen addig haladt, míg az egyik folyosó ablakánál meg nem látott egy alakot. Egy női alakot, aki zöld szemeivel a távolt kémleli, látszólag, mit sem törődve a felé lépkedővel.

-Segítesz neki.-szólalt meg egyszer csak, mire a férfi megtorpant.-Mégis, miért?-kérdezte, de még mindig a távolt kémlelte.

Sasuke szemei végigsiklottak rajta, kicsit várt a válaszadással.

-Mert a barátom.-felelte.-És te, miért segítettél neki?-dobta vissza a labdát, amire a nő rásiklatta smaragdjait. Pár pillanatig méregették egymást, majd a nő visszafordult és újra az erdőt méregette.