Másvilág

IV.

A Föld lomhán fordult, pont úgy, mint az óra mutatói, így teltek a napok, míg Sasuke ebben a számára új helyzetben volt kénytelen lenni. Még nem teljesen sikerült feldolgoznia a tényt, hogy az Uchiha klán és a családja életben vannak, ahogyan azzal sem birkózott még meg, hogy mit műveltek a világgal, bár még csak ebben a kis kiterjedésben érzékelte a klánja hatalom átvételével járó ártalmakat.

A kis csapat, akit Kakashi, Shikamaru és Yamato alkotott, és akikkel együtt töltötte napjait, lassan elfogadták. Már nem követték minden mozdulatát árgus szemekkel, de még bizonytalanul álltak hozzá. Naruto eszmélete is vissza-vissza tért, ahogy a testét égető láz apránként csitulni kezdett. Alkalomadtán még pár szót is tudott váltani az ott lévőkkel.

A napok ugyanúgy teltek, ahogy Sasuke felbukkanása előtt. Mindig volt valaki a szőkével, míg Kakashi és Shikamaru a feltűnés elkerülése végett visszatértek napi teendőikhez, hogy ezáltal információkat tudjanak gyűjteni, addig Yamato ideje nagy részét a búvóhely őrzésével töltötte, miközben Sasuket is megfigyelte. Ő is, mint Naruto az apró, sötét, földalatti lakosztály lakójává vált. Megszokta ezeket a helyeket, de most inkább érezte börtönnek, mint átmeneti szállásnak. Eközben egyre azon agyalt, hogy tudna segíteni szőke barátjának.

A fekete hajú éppen az asztalnál ült és Kakashi feljegyzéseit olvasgatta, miközben egy terv kidolgozásán fáradozott. Háttal ült a szőkének és elvolt foglalva, ezért nem vette észre, mikor a kék szemek felnyíltak és lassan a fejét elfordítva egyenesen a hátába fúródott Naruto tekintete. Kábán pislogott párat, míg látása kitisztult, halkan sóhajtott. A másik ekkor érzékelte társát.

-Magadhoz tértél?-kérdezte, de nem fordult meg. Folytatta az olvasást.

-Ha tudod, minek kérdezed?-hümmögte kissé dacos, kába hangján, majd visszafordult a plafon felé. Egyik kezét átvetette fején, így alkarja a homlokán támaszkodott, szemeit lehunyta.

-Hogy vagy?-kérdezte pár perc múlva.

-Széthasad a fejem.-morogta csukott szemei mögül.

-Akkor megmaradsz.-felelte csendben, miközben megfordította a gyűrött lapot. Erre a hangra Naruto szemei kipattantak és ismét a köpenyes felé pillantott.

-Mit olvasol?-kérdezte rekedten.

-Kakashi feljegyzéseit.-magyarázta.

-Mégis, minek?-ült fel lassan, bár megingott, így a falba kellett kapaszkodnia.-Kémkedsz?-nyöszörögte.

-Ki kell találnunk, hogy juttassunk ki Konohából, hogy elvihessünk a gyógyítóhoz.-nézett hátra a válla felett.-Ő megtudja állítani, vagy legalább lassítani tudja a folyamatot.

-Uchiha vagy, mégis neked ebből, mi hasznod van, ha megmentesz?-fintorodott el.

-Uchiha vagyok, igen.-sóhajtott egyet unottan, majd kezét lejjebb engedve letette a lapot. Lassan felállt és a szőke felé indult.-Aki, ha akart volna már rég megölhetett volna. De nem tartozom közéjük.-nézett ridegen a kék szemekbe.-A barátod vagyok.-tette hozzá.

-Szóval még mindig azt állítod, hogy te egy másik világból jött...-itt elgondolkozott.-Mit is mondtál, hogy is hívnak?-vonta össze szemöldökeit.

-Sasuke.-rázta meg a fejét megadóan.

-Ja igen, hogy te egy másik világból jött Sasuke Uchiha vagy, aki ott az én legjobb barátom.-emelte egyre feljebb a hangját.

-Tudom nehéz elhinni, de így van.-lépett vissza a székhez.

-Még, ha ez így is van.-hümmögte, miközben az ölébe gyűrődött takarót vizslatta.-És ha itt mindenkinek van egy mása.-itt újra felnézett a másikra.-Hol van a másik Sasuke Uchiha, aki ebben a világban él?-döntötte oldalra a fejét.-Minden Uchihát ismerünk, de rólad semmi feljegyzés nincs. Ráadásul azt állítod, hogy Fugaku az apád, aki a jelenlegi Hokage. Az ő fiaként nem lehetnél ismeretlen.-magyarázta a nyilvánvaló dolgokat.