Mellettem

4.A rejtek

A gondolataim csak nem hagytak nyugodni igy magánakcioba kezdtem.
Pénteken elöre szoltam szüleimnek, hogy késöbb jövök és suli után a hazaút helyett Petit követtem. A lány ma is ott várta az iskola elött, én kapisont huzva a fejemre beleolvadva az iskolábol kiáramlo diákok tömegébe jöttem ki és lehajtott fejjel elkezdtem öket követni.
-Te meg mit csinálsz? - lépett mellém Emma én meg kishiján szívrohamot kaptam.
-Lebukom suttogtam és egy hirtelen mosdulattal a fejére húztam kapisonyát.
-Hé - nézett rám furán és beletörödött gondolván megörültem (már megszokta a furcsa ötleteim)
-Ha nem zavarna próbálok elvegyülni - mondtam enyhe idegességgel.
-Minek? -kérdi furán
-Petit követem valami nem okés. - mondom suttogva enyhe aggodalommal a hangomba és közbe a szememet gúvasztva kikeresem a tömegböl.
-Megyek veled - mondja én meg meglepödtem. Általában észheztérit de most mintha öt is érdekelné a dolog.
Ahogy az utszán haladunk egyre kevesebb ember vesz minket körül míg végül csak pár ember halad el melletünk. Peti még mindig a lánnyal megy de nem beszélnek. Mintha kihült volna a téma, csak unottan mennek egymás mellet.
-Most hova mennek? - kérdi Emma mert a következö pillanatban lefordultak egy sikátorba. Pár perc mulva Peti jött ki, a lány sehol. Falfehér arcal nézünk egymásra Emmával. Miután megbizonyosodtunk arrol, hogy Peti elment benéztünk a sikátorba.
A lány sehol csak az üres utca a falon grefitik. Ahogy kijöttünk onnan Peti már sehol nem volt elveszítettük, mindketten hazamentünk.
Othon megcsináltam a házikat és utána megsétáltattam Cukit (a kutyám).
Csak a szokásos parkba vittem mikor egyszer csak felkapata a fejét és eszeveszettük húzni kezdett. Még soha életében nem húzott ennyire, egészen egy bokorig húzott ami a park közepén volt. A bokor óriási volt színe még sose volt ennyire élénk illata még sose volt ilyen finom, elvarázsolt de pár perc mulva már igazán tovább akartam menni mert kezdtem fázni az egyhejben állástól de Cuki csaknem akart jönni. Mintha valamit figyelt volna. Félénken a bokor felé nyultam, a bokor megrezzent és egy mokus szaladt ki belöle ami a mi vidékünkön elég ritka.
Legnagyobb meglepetésemre Cuki nem szaladt utána,ugyanúgy a bokrot nézte. Ahogy megpróbáltam a bokor belsejébe látni hogy kideritsem mit néz annyira a kutyám hirtelen elnyelt. A következö pillanatba egy varázslatos helyen találtam magam. A nap fényesen sütött, meleg volt. Ahogy beljebb mentem egy tiszta vizü tavat találtam minek közepébe egy kis kunyho volt. A tavat egy hidacsak ivelte, korlátja ágakbol volt fonva, gyönyörü volt minden mintha egy álomba lettem volna. Hirtelen minden elsötétült, leütöttek.