Mellettem

30.Nyáriszünet

El is feledkeztem arrol hogy már vakáció van.
Aznap mikor minden a feje tetejére ált volt az utolsó tanitási nap amiröl nekünk sikerült kimaradnunk de annyira nem is sajnálom.
A többi nap is be kellet volna menni de a harcok utáni sebesülésekre való tekintettel igazolt hiányzók voltunk.
A tegnapi strandolás után ma is nagyon érzödött a nyári meleg. Reggel végre ehettem egy melegszendót amit ha Dei nem ront akkor be meg is ettem volna. Ehhez a ponthoz érve könny szökött a szemembe. A melegszendvicsemet felkapva (csak nem hagyhatom megint itt) rohanni kezdtem.
Kb 10 perc mulva fáradtan de a korháznál voltam. Belépve egy vízautomatábol kiengettem magamnak egy pohár vizet és kortyolgatva a terem felé indultam ahol legutóbb még elég rossz állapotban volt. Benyitva a teremben, lefagytam egy percre.  A terem be volt sötétitve, senki sem volt az ágyon.
A szám elé kaptam a kezem. Nem élte túl a sebeket? Dehisz Dávid többször is álította, hogy az ö anyja a legjobb gyógyító és biztos rendben lessz Dei.
Tsunade lépett be mellém.
-Hát te? - nézett rám kedvesen.
-Nem élte túl a sebeket? - kérdeztem és csak eggy pislogás választott el attól, hogy a könnyeim patakokba fojjanak le az arcomon.
-Dehogy. Már sokkal jobban van! - mondta és már a megkönnyebbüléstöl könnyeztem.
-A akkor hol van? - kérdeztem halkan kicsit dadogva.
-Áthelyeztük egy másik terembe ahol mostis ápoljuk. Gyere megmutatom. -mondta és visszafele indult. Már majdnem visszaértünk a portára amikor balra kicsapott egy ajtót.
Az ajtó a nem túl kedves nyitástól nagyot csattant. Deidara furán nézett fel. Belibbentem a kórterembe és Deidara nyakába ugrottam aki mosolyogva átkarolt.
A hogylétéröl és az itt eltöltött idöröl kérdezgettem míg ö a strandolásunkról akart megtudni többet.
Nagyban beszélgettünk amikor kicsapódott az ajtó.
-Navégre, hogy megvagy. - lép be fáradtan Peti majd a földre rogy.
-Hát te? - kérdeztem és egy pohár vizet nyújtottam felé.
-Eltüntél. - mondta én meg a hajamat rendezgettem.
-Mér nem hivtál? - kérdeztem mire mérgesen nézett rám és felmutatta a kezét amiben a telóm volt.
-Otthagytad. - mondta én meg a fejemre csaptam.
-Uh bocsi.Nagyon kifáradtál? - törölgettem a homlokát.
-Á nem. Végül is csak körbeszaladtam az egész falut. - mondta én meg zavartan néztem fel.
-Majd csinálok neked melegszendót. - mondtam azt amivel végre sikerült lekenyereznem.
Tsunade lépett be, jobbanmondva inkább esett át rajtunk mert Petivel azóta is az ajtóban gubbasztunk.
Arrébhúzodtunk és bocsánatot kértünk. A hokage asszony a Deidara ágyára kifüggesztett adatlapot nézegette majd valamit ráfirkantott és letépte.
Érdekes figyelni minden nöies mozdulatát, az ajtók csapkodásátol és berúgásától egészen a kecses táblaleszedési modszeréig. Azt is megérteném ha Dei a sok csapkodás miatt megsüketült volna, vagy csam egyszerüen már nem hallaná az ijesmi féle hangokat. Na mindegy. Az a lényeg, hogy a következö pillanatba kiparancsolták az ágyból és a cuccait visszaadva hazaküldték.
A ruháit gyönyörüen megvarták és kimosták,egy vérfolt se volt rajta(kéne nekem is egy ilyen mosószer a harcok utáni ruhák mosásához).
Dei pár perc mulva a saját öltözékébe sétált melletünk (hazakísértük).
A házába belépve enyhén puskapor szaga volt mindennek. A földön kiszoródva mindenféle por.
-Ezt a házat is szétverted harc közben? - kérdezetm bár még sosem voltam nála, mindig ö jött vendégségbe.
-Nem. Ez mindig is ilyen volt. - mondta kicsit csalódva nézve a kormos falakat.
Kiszaladtam a házból. Peti furán nézett utánam. 5 percel késöbb rohanva értem vissza egy full takarító felszerelésbe és a fiúk kezébe dobva egy egy seprüt/portörlör és takarítani kezdtünk. Délután 4 re lettünk kész a nagytakarítással. Elégedetten néztem fel egy oriási mosolyal az arcomon. Deidaranak is tetszett de ök csak meggyötörve nézték mert míg nekem kikapcsolódás volt addig nekik kemény munka. Fáradtan ültünk be egy kajáldába.
Kajálás után hazamentünk és egy jó fürdö után beültünk filmezni. (Jó véres film volt. Mindhármunknak tetszett.)