Hétfő reggel ismét Petivel mentem suliba de ma már, mint egy pár. Reggel nyomtam egy puszit a pofiára és kézenfogva indultunk a suli felé. A sulihoz érve Emma boldogan látta, hogy Petivel kézenfogva érkezünk. A suliba beérve kezdett magyarázni a hétvégéröl. Ojasmit mondott, hogy nagyon kedves voltam meg, hogy most ujra a régi vagyok, meg kérdezgetett egy csomo mindent mire én megfogtam és berángattam a wc be. - Figyelj, amit most mondok azt nem mondhatod el senkinek. - kezdtem és láttam az arcán a rémületet. -A hétvégén Petivel voltam. Vagyis, hogy érted nála voltam valami faluban és az a lány egy bábu volt és ... - kezdtem mindent össze vissza. -Beverted egy fejed? - kérdezte mire igazábol is belevertem a fejem a fürdö falában. -Na tehát ...- szívtam méj levegő és töviröl hegyire mindent elmondtam. -Hü-mondta a sokktol. - Nemár akkor most egy sráccal töltöttem a hétvégém? - mondta hitetelenül. - Amúgy, hogy hivják?. -Matteo. Majdnem lecsaptam - mondtam büszkeln mire Emma a fejemre csapott (mi igy érezzük jól magunkat). -Ahogy az osztályterembe visszaértem Dávid csatlakozik hozzánk. -Jónapot tisztelt Dávid - kezdtem hülyéskedni mire komolyan rámnézett. -Kuss - vert fejbe Peti. Dávid kicsit mérgesen néz Petire. -Nyugi tartom a szám - mondta mire Peti tisztelettel megköszönte majd ujra visszaváltott a laza stilusába és a kezét az enyémre kulcsolta. -Gyere csak Zsófi! - jött oda a padomhoz Edina (az osztályunk lánycsapatának feje). Mögötte a két "utánfutójávak", akik mindig mellete vannak. Kérdön felnézek de nem kérdezösködöm inkább megyek. Egészen a lányvécé eggyik nagyobb használatlan sarkába vittek. Az ajtó nyilt és még két lány lépett be, akiket gyakran látni melletük. -Ugye. Te most Petivel jársz? - kérdezte kihuzott háttal határozott hangon. A szeméböl csak úgy sugárzott a lenézés és gyűlölet. Ebböl baj lessz. Gondoltam magamban. Edina tudja, hogy engem nem lehet csak úgy megtépni de most erős túlerőben voltak. Hirtelen hátralépett és gonoszan a lányokra nézett. -Gyerünk-mondta és mint a cselédek parancsszavára mozdultak. A hajamat megfogva végül elkaptak és Edina elé húztak. Akik fogták eddig a hajam most hirtelen elengedték és kiszaladtak a fürdöböl. Edina egyedül maradt, nem védte meg senki, csak ált elöttem és kérlelni kezdett. Mellettem egy fekete démon ált vagy inkább lebegett.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ahogy ránéztem a kis lényre rögtön megtetszett. Kis szarvai édes pofikája cukin nézett felém. Edina annál inkább félt töle. Ahogy a kis lény közeledett hozzá egyre jobban kérlelte, hogy haggyam békén. Behunytam a szemem és ekkor a démon szemével kezdtem látni. A démon szemszögéböl más volt, láttam Edina érzelmeit és minden gyengéjét is. A démon mindent látott, és tudtam irányítani, a gondolatommal. Edinát, hogy ne kínozzam tovább elengedtem de elötte még kitörölttem az emlékeit a démonommal. Mi legyen a neve? Ez is egy lény, kell neki név. Gondoltam magamban. -Megvan! - mondtam mostmár ki hangosan. -Mátol fogva Baccara lessz a neved. Jelentése árnyékos. - mondtam büszkén mire Baccara ment egy kört körülöttem. Ezek szerint tetszik neki a neve. Az ajtó nyilt én pedig behunytam a szemem és koncentráltam, hogy nehogy meglássák. Emma nyitott be valószinüleg nem vette észre Baccarát, körbenézett és kérdő nézett rám. -A lányok azt mondták meg akartam öket ölni. - mondta ki a tényt. -Hát ez nemigazán igaz néztem rá és kinyitottam a full fekete szemem. Emma a szája elé tette a kezét és hátrébb lépett. -Emlékszel, hogy meséltem egy démonrol ami a hátamnál jelent meg. - erre bólintott én pedig egy gondolattal megengedtem, hogy láthassa Baccarát a kis démonom. Ijedten felnéz. -Majd megszokod - mondtam és megint láthatatlanná tettem majd kiküldtem az osztályba, hogy kitörölje a lányok utolso emlékeit róla és rólam.
