Mellettem

14.Szöktetés

Arra keltem, hogy Deidara teljes erejéböl ráz.
-Most aludtam el - nyügölödtem és kinyitottam a szemem. Az arcán a rémület óriási volt. Még sose láttam embert ennyire félni.
-Gyere - kapta el a karom a hónomtól és mint egy kisbabát a nyakába rakott majd az ablakhoz szaladt kinyitotta és kiugrott velem a hátán. Hirtelen erösen megszoritottam, hogy le ne essek. Éreztem ahogy mindketten elvörösödünk. Erösen öleltem és kapaszkodtam rajta majd mikor már messze voltunk az épülettöl és lassítottunk kérdez{sködni kezdtem.
-Minek kellet pont most felébreszteni. Alig aludtam este - mondtam még mindig fáradtan.
-Ma jöttek haza a megbízóim és ha othagytalak volna késöbb kiszedik belöled ezt az energiát ami halálos is lehet rád nézve. Azért gyógyítottam a lábad, hogy könnyebb legyen megszökni csak kiverted a fejemböl. - mondta kicsit bosszúsan nekem pedig szívszorító élmény volt halgatni.
A számba egy keserü íz terjedt.
Megint megmentettek, megint melletem volt valaki aki segített, és én megint csak hátráltattam, bajt okoztam, bezavartam. Kavarogtak bennem a "kedves" gondolatok.
Meg tudtam volna ölni magam abban a pillanatban. Hogy lehetek ennyire szemét? Mért mentenek meg engem? Pont engem?
És mért kerülök mindig bajba?
Hirtalan megáltunk. Mi az?