Mellettem

25.Harc

Hidan elkisért minket a rejtekhelyig ahol Dávidot tartják de egyetlen kikötése az volt, hogy csak mi lányok mehetünk.
Az út elég hosszú volt, gyors tempóba kellet utána haladni az erdön át. Kiértünk a tisztásra ahol multkor még mind eggyütt voltunk. Egymásra néztünk, szemükben mint az enyémben is könny gyült, letöröltem és komoly arcal tovább tartottam a tempót.
Az agyamban csak úgy kattogtak a gondolatok, felvázoltam több lehetséges szituációt.
Már vagy 1 órája mentünk mikor kifáradtunk, a fák között ugrálva egy szárazabb ágra léptem ami leszakadt.
A magas fákrók lefele zuhanva egy egy másik ágat kerestem de nemigazán találtam.
Hidan kapott el, ravaszan nézett rám majd a földre leérve a lábamra álított.
Ö nem szolt semmit, a lányok is halgattak, én csak ellöktem magamtól az undorítóan tapadós kezét ami a nyakam felé hözeledett.
Még mindig fel akar szedni. Elképesztö.
Gondoltam magamban majd a szememmel jelezve a lányoknak fojtattuk a menetet.
Mostmár nem volt sok hátra, fél óra mulva oda is értünk.
Úgyanabba a házba értem vissza ahonnan multkor megszöktem, de most a pincébe mentünk.
A pince egy óriási tér volt, egy magas széles terem aminek a közepén egy burok volt.
A burkot egy gombnyomással elhúzta a gubószerü páncél belsejében dávid volt megláncolva. Arcára már rászáradt a vér, testén vágások terültek el, gondolom az elfogás közben kerülhetett ilyen állapotba.
Ahogy meglátott minket kicsit megörült de arca baljósan nézett ránk.
-Na most te jössz. - nézett rám. Mint kiderült be akart helyezni Dávid hellyére, hogy majd elvegyék az eröm és ha tulélem akkor majd visszaengednek.
Közelebb léptem a láncokkal megkötözött Dávidhoz akinek erejét elszívták. Állapota kritikus helyzetben volt.
Ahogy a láncokat szedte le róla hicsit játszadozott vele. A lányokra néztem. Ekkor pillantottam meg Costit. Kezét ökölbe szorította de úgy, hogy körmei már a kezét vágták, az idegtöl látszottak a kezén az erek.
A következö pillanatban mikor Hidan egy nagyobbat rándított a Dávidra tekert láncokon és ezzel újjab sebet szakitott fel betelt a pohár és szeme világoskék színre váltott, mögötte pedig egy gyönyörü világoksék démon jelent meg(hasonló a miénkhez). Elképedve néztük ahogy Costibol is elötört az eddig nem ismert képesség.
A láncok vízzé váltak, Dávid zuhanni kezdett.
Alatta víz gyült és mintha egy talluval teli puha párnába esett volna úgy terült el a vizen ami felfogta az esést.
Erre mi Emmával is elöhívtuk a démonaink akiknek azóta is egy virágkoszorú van a fejükön.
Costi Dávidnak kezdett csakrát áramoltatni, hogy hamarabb begyógyuljanak a sebei. Még mindig meg voltam lepödve de amúgy nagyon örültem, hogy Costinak is démonja van.
Fekete szememmel láttam a pasast. Hirtelen lesokkolodtam. Hidan halhatatlan, öt nem lehet megölni, Emma is hamar észrevette.
-Nembaj, ha nem is ölhetö meg, haszontalanná tehetjük! - kiáltottam fel mire Emma furán nézett majd megmutattam neki mire gondoltam és azzal a lendülettel el is találtam a bal karját amibe a belefúródva a kés mély sebet hagyott.
Emma vette a lapot majd Hikari segítségével eggy szembetalálta egy erös fénycsíkkal ami pár percre szinte megvakította. Igy már tudtunk támadni.
A kezemmel rasengant formáltam és egy ugrással felé kerültem és most a melkasábol szakítottam fel egy nagyobb részt.
Elöhúzott egy kardféle valamit (bár jobban hasonlított egy kapára aminek három éle van)
Dávid végre eröre kapott egy kicsit és igy már saját magát is tudta gyógyitani (ö alapbol specialista gyógyításban)
Costi jött segíteni, kék démonával vizet fakasztott és próbálta fogságban tartani a tagot.
A fiúk nem bíztak Hidanban és utánunk jöttek ami most elég jól jött.
Hidan azt a kardizét dobta felém jobb oldalról egy másik kés ütközött vele és igy eltéritve az útját nem ért hozzám.
A lányokkal hátulról figyeltük a most érkezett fiúk harcát és közben pihentünk.
A következö pillanatban a kard pedi felé ment de minden késemböl kifogytam és csak pár pillanat volt az egész, védekezni pedig nem tudott mert beakadt a farmerje eggy kiálló szögbe.
Mindent úgy láttam mint eggy lasított felvétel, a lábaim gyorsan mozogtak, a fejembe nem is tudtam eldönteni mit csinálok, a szívem irányította a testem. A következö pillanatban Peti elé kerültem, a kard pedig belémfúródott. Mindenki meglepödve nézett fel, nem tudták, hogy értem oda ilyen hamar és én sem tudtam. A seb alapból nem lett volna halálos de a tagnak ez nem is számított. A pengét visszarepítette magához majd megnyalta a rátapadt vért. Az alaknak motivumok rajzolódtak ki a testén majd egy fémet magábaszúrva átütötte a saját tsetét. Értetlenül néztem de a következö pillanatban megértettem, hogy mit csinál. A melkasomban ott ahol ö átszurta az övét az enyémben is egy lyuk keletkezett, a vér ömlött belölem, a zsibbadástól nem éreztem fájdalmat. Peti meg akarta támadni a tagot de Matteo visszahúzta. Ha ilyen állapotban ütötte volna meg azzal nekem árt.
Nem volt más választásom vagy ö vagy én de ha így hagyom a többieket is megöli.