Mellettem

8.Hogy miii?

-Amugy mien nap van? - kérdeztem.
-Vasárnap este. - mondta elég nyugodtan.
-Mii?  Dehisz én pénteken jöttem el-Mondtam kértségbeesetten.
-Mondtam, hogy sokat aludtál. - mondta én meg idegbetegen nézelödtem és gyorsan hazafele indultam.
-Nyugin mimdent rendeztem. Úgy tudják othon vagy. - mondta miközben megragadta a karom és magához húzott.
-Hogy érted? - kérdeztem ellökve magamtól.
-Megkértem egy barátom, hogy vegye fel az alakod és helyetesítsen.
-Oh. Kösz-mondtam és kicsit zavarban voltam.
Ahogy sétáltunk egy srác közeledett és egyenesen hozzánk jött.
-Szia Pety. - mondta és lepacsiztak.
-Zsófi Matteo, Matteo Zsófi-mondta Peti.
-Jófej a barátnöd - mondta Matteo.
-Miii? Ez vette át a szerepem?! - mondtam hüledezve.
- Mien ez? Nekem köszönheted, hogy nem hívták ki a rendörséget. Plusz az én fejem szidták mert késön szólt Peti. - mondta felháborodottan és hirtelen összerogyott.
-Te, hogy birod ki a szüleid? Egyfojtába pofáztak. - mondta én meg csak elmosojodtam.
-Hát nemtom, pedig elég engedékenyek - mondtam mert én tényleg így gondolom.
-Hát nemtom. Bár megérte egy kicsit mert legalább találkozhattam Emmával, még sose beszéltem ijen nyiltan lánnyal de nekem nagyon megtetszett. - mondta és elvörösödött.
Erre a kijelentésre hirtelen ideges lettem. Ki tudja mit mondott neki Emma úgy, hogy nem tudott róla.
Matteo hirtelen lesápadt és hátrahökölt.
-Petiii! Ki ez a lány??? - szólt és hirtelen letérdelt elém.
-Mér? - kérdeztem és Peti a telója képernyöjét használta tükörként hogy megmutassa az arcom.
Az arcomon a szemem tiszta fekete  lett a hátamnál pedig egy fekete valami jelent meg.
A meglepödéstöl lenyugodtam és el is tünt.
-Hát ezért kell megfigyelés alatt tartanom téged. - mondta Peti elismeröen.
-Uh. Kösz-biccentet peti felé.
Én hazamentem a srácok meg vissza a falujukba.
Othon óriási rendetlenség fogadott. Matteo felturta az egész szobám. Miután mindent rendbetettem elkészítettem a hétföi leckét és kis olvasás után este 11 re sikerült elaludnom.