Mellettem

13.Nem akarom

Azt mondják ha alszol hamarabb gyógyulsz. Gondoltam kipróbálom igy próbáltam minnél többet aludni. Olyan hajnali 3 körül ébredtem meg. A lábam ki volt takarva és Deidara valami kéki izét áramoltatott belé.
Hirtelen elhúztam a lábam és a gyors mozdulat okozta fájdalom miatt enyhén felszisszentem.
-Nyugii. Csak próbálom gyógyítani - szólt én meg kérdő néztem felé.
-Ilyenkor? - kérdeztem mert tényleg késő volt és alapból is egész nap körülöttem sürgött forgott.
-Igazából. Nem lett volna szabad ápolnom téged reggel se csak mivel nem voltak itt a fönököm ellátás a sebeid de ha azt látták voln, hogy csakrával gyorsítom agyógyulást tuti bejelentenek.
Kedvesen elmosojodtam és az arcom enyhén pirosra váltotta a színét.
-És mért kockáztatod a jóhired vagy akár életed értem? - kérdeztem mire az arca rákvörös színre vált.
Lassan felált az ágyam mellöl és visszament az ágyába. Ez az egész épület úgy van, hogy kétágyas szobák vannak és én egy ijenbe kerültem be Deidaraval.
-Mert- mondta és betakarta magát.
Ahogy ott feküdtem hirtelen nagyot nyilalt a szivembe. Úgy éreztem mintha többfele szakadt volna. Egyszerre szerettem Petit és Deidarat pedig tudtam, hogy nem szabadna.
Nem akartam de mégis megtörtént. Mért nem lehet irányitani az érzéseim ??? Gondoltam magamba gyakran egy alkalmas pózt kerestem, de hiába nem birtam lecsukni a szemem pedig fáradt voltam. Az agyamban lassan elcsendesültek a gondolatok és sikerült egy percre lehunynom a szemem.