𝐋𝐎𝐒𝐄𝐑 ➪ 𝐏𝐎𝐏𝐒𝐓𝐀𝐑

10

𝔼. 𝕆.

Szerencsére Jay-nek nem volt komolyabb baja, csak kissé leesett a vércukor szintje, ezért ájult el. Azóta már folyton pörög és körülugrál engem, mi pedig nem győzzük leállítani őt Lou-val. Pihenésre van szüksége, dehát ezzel a nővel nem lehet bírni.

- Jay, tényleg nem kérek semmit, ha meg majd mégis, akkor itt van Louis, de azt hiszem tényleg ideje, hogy egy kicsit pihenj. Egész nap pörögsz. – fogtam meg vállainál.

- Jó, rendben. Aztán légy rendes házigazda! – mutatott a fiára szigorúan, mire az szemet forgatott. - Na, jó éjt! – válaszunk meg se várva ment fel az emeletre, gondolom a szobájába.

- Azt hiszem nekem is ideje mennem. – néztem az órára, majd a bejárat felé indultam, de egy kéz visszarántott. Érdeklődve néztem Louis-ra.

- Maradj itt éjszakára. Tényleg nagyon későre jár, és ha már iderángattalak, ez a minimum. Van vendégszobánk is, ne aggódj. – eresztett meg egy halvány mosolyt, amikor látta, hogy ellenkezni akarok.

- Legalább olyan makacs vagy, mint édesanyád, igazam van? – sóhajtottam, mire hevesen bólógatni kezdett. - Legyen.

- Szuper, gyere! – intett a fejével az emelet felé. Felvezetett a lépcsőkön, majd egészen egy fehér ajtóig. Gondolom ez a vendégszoba. - Keresek valamit, amiben aludhatsz, rendben? Pár perc. – mondta, majd kiment az ajtón.

Érdeklődve mértem fel a szobát, mely menta zöld színben pompázott. Tulajdonképpen elég kellemesen hatott. Egy franciaágy fogalalt még helyet, mellette egy aranyos kis bolyhos, fehér szőnyeggel, valamint egy éjjeliszekrénnyel. Volt egy teraszajtó, ami miatt egyből felcsillant a szemem.

- Itt is vagyok. – lépett be Louis a szobába, ami által egy kicsit összerezzentem. - Ezek voltak a legkisebb ruháim, szóval remélem nem fognak leeseni rólad. – tolta a kezembe az anyagokat.

- Hát azt én is. – nevettem fel. - Elég kínos lenne, ha mégis. Egyébként köszönöm szépen.

- Neked nincs mit. – mosolyodott el. - A fürdőt arra találod, ha esetleg szükséged lenne rá. – mutatott abba az irányba, ahol a mosdó volt. - Jó éjt, El!

- Jó éjszakát, Lou! – mosolyogtam rá én is. A barna hajú kilépett a szobából, és gondolom a sajátjába ment át. Sóhajtva csuktam be az ajtót, majd öltöztem át a kapott ruhákba. Hiába adta Lou a legkisebbeket, és hiába alacsonyabb és vékonyabb a srác, mint mondjuk a másik négy tag, még így is lógtak rajtam a darabok. A falra rászerelt egészalakos tükörbe néztem, és majdnem felnevettem a saját látványomtól. Úgy néztem ki, mint egy jobbsorsú hajléktalan.

Befeküdtem a puha ágyba, majd a takarót a nyakamig húzva hunytam le pilláim, majd merültem mély álomba pillanatok alatt.

– – –

- Ez a palacsinta isteni! – mondtam két falat között Jay-nek, aki csak nevetett rajtam.

- Örülök, hogy ízlik. – mosolyodott el. - Ha végeztél indulhatunk, addig felöltözöm én is.

Értetlenül néztem rá.

- Hova megyünk?

- A korházba. – nézett rám úgy, mintha ez nem lenne magától értetődő.

- Biztos, hogy nem! – szólaltunk meg egyszerre Louis-val, mire a barna hajú nő megforgatta szemeit.

- Túl komolyan vesztek mindent! Kutya bajom már!