𝐋𝐎𝐒𝐄𝐑 ➪ 𝐏𝐎𝐏𝐒𝐓𝐀𝐑

02

𝕃. 𝕋.

A szememet törölgetve léptem ki a szobából, Harry-vel a nyomomban. Ismét fáradt voltam, de hívott a kötelesség. Este koncert, nekünk pedig próbálni kell menni.

- Elég szarul nézel ki, Tommo. – karolta át a nyakamat Liam. - Megint rosszat álmodtál?

- Még mindig. – nevettem fel keserűen. Li még mondott volna valamit, de Niall elszaladt mellettünk, ezzel majdnem felborítva minket.

- Egy éhezők viadalában, tuti Niall lenne az első aki meghalna. Fél órát sem adnék rá. – nézett a szőke srác után Zayn, amit mi egy kuncogással helyeseltünk. Mi tagadás? Niall imád enni.

Mire mi is leértünk az ebédlőbe, Niall már egy hat szememélyes asztalnál ült, tele kajákkal.

- És mi hogy fogunk odaférni? – kérdezte Liam.

- Hát....szerintem jobb ha egyenesen egy másik asztalhoz ülünk le. – válaszolt a göndör, majd elindult kaját tenni magának.

Mi is utána mentünk. Rengeteg kaja volt, én mégis a szokásos rántottámat választottam. Ez az egyetlen étel, amiből rengeteget tudok enni. A többit épp csak letuszkolom a torkomon. Talán azért, mert erről az ételről mindig az jut eszembe, hogy anyának ez volt a "vígasztaló" reggelie.
Végül tényleg egy másik asztalhoz ültünk le, de láthatólag ez Niall-t egy cseppet sem zavarta. Sőt. Fel sem nézett a tányérjából.

- Hihetetlen, hogy mindig csak a hasát tömi. Én valószínüleg már rég kidobtam volna a taccsot ennyi kajától. – nézett szörnyülködve az ír fiúra, Zayn.

- Szerintem már az lenne furcsa, ha nem enne ennyit. – feleltem, egy kisebb kuncogás kíséretében.

- Végülis....igazad van. – tűnődött el.

Reggelizés után mindenki visszament a saját szobájába készülődni, hisz tizenegyre már ott kell legyünk a koncert helyszínén.

- Lou siess már, behugyálok! – kiabált nekem kintről Harry. Épp a hajamat próbáltam beállítani, ugyanis sehogysem akart úgy kinézni, ahogy azt én szerettem volna.

- Egy perc!

- Az már rég letelt! – hisztizett tovább, mire egy nagy sóhajtás után, kijöttem a fürdőből. A hajam ma úgyis önálló életet akar élni, akkor minek kínozzam tovább a göndört?
Alig léptem ki az ajtón, Harry már rohant is be. Hát...tényleg nagyon kellhetett már pisilnie.

Amíg Harold végezte a dolgát, levettem a telefonomat a töltőről és betettem a zsebembe. Pár perc múlva Harry is kilépett a mellékhelyíségből és sietősen felvette a kabátját, majd várakozóan nézett rám, mire én felvont szemöldökkel bámultam vissza rá.

- Nem vennél fel te is egy kabátot?

- Van rajtam pulcsi, minek még egy kabát is? – néztem rá értetlenkedve.

- Mert nagyon hűvös van kint, Lou! Énekes vagy, neked különösképp nem szabad megfáznod. – érvelt.

- Jól van apuci, felveszem, nehogy megfázzak. – mondtam gúnyosan, majd felvettem a ruhadarabot.

Harry csak szemforgatva lépett ki az ajtón, majd megvárta míg én is kimegyek, aztán kulcsra zárta a szobánk ajtaját.

- Indulhatunk? – nézett ránk Liam, kilépve az ők szobájukból. Hazz bólintott, majd a testőreinkkel együtt – akik eddig ránk vártak – elindultunk az arénába.

¯ ¯ ¯

- Nem bírooooom. Álmos vagyok, éhes és fáradt! – nyavajgott Niall, miközben lefeküdt a színpad közepére.