Alku a Halállal

1. Helaxia

- Drágám, vigyázz rájuk. Nem lesz semmi baj. Hiszek benne, hogy egy teljesen új világ vár titeket. Thor igaz heves, de mindig Asgard lesz neki az első. Tanítsd, hogy egy nap jó király legyen belőle. Lokit pedig szeresd úgy, ahogy én. Ne ítéld el mert más mint mi. Attól még ugyanúgy a fiad. Segítsd és támogasd. Nagyon szeretlek titeket és hiszem, hogy egy másik életben ismét együtt leszünk.

Odin, Mindenek Atyja hirtelen felriadt álmából. Felesége szavait szinte minden éjjel hallotta.
Bíztatja, hogy tartson ki, ne omoljon össze, hiszen ő a kilenc világ ura, a nép pedig számít rá. De az uralkodó nem tudta elviselni Frigga hiányát. A nő mindig mellette volt, sziklaszilárd bástyaként állt mögötte. Mikor először meglátta - nem is számolta már hány éve - szépsége túlragyogta még Asgard arany falait is. Azonnal tudta, hogy ő az igazi. Mikor pedig összeházasodtak ő volt a legboldogabb férfi.

De ez mind elmúlt, elfújta a szél mikor Malekith a sötét elfek vezetője megölte őt. A történtek után Odin magába fordult. Senkivel nem akart beszélni legtöbbször búskomoran és csendben ült aranyozott trónján. Volt, hogy csak járta a palota folyosóit alattvalói pedig némán figyelték. Egyik hajnalon a napsütötte teraszon állva rájött valamire. Ha ténylegesen nem az lenne, azt mondaná, hogy isteni sugallatot kapott. A Mindentudás könyvtárában lelkes keresésbe kezdett és már esteledett mikor megtalálta kérdésére a választ. De ehhez előkészületek és biztonsági intézkedések kellenek. Azonnal szervezkedni kezdett, mielőtt még túl késő lenne. Egy esélye volt és azt nem fogja elszalasztani. Akármi is az ára.

***

Thor, Odin fia lassan körözött az arénában. Vele szemben állt Sif, aki kárörvendő mosollyal jutalmazta. A nő hátradobta hosszú fekete haját.
- Mi az, a nagy Thor a Mennydörgés Istene nem mer rátámadni egy egyszerű nőre?
A férfi nem hagyta abba a mozgást. Kezében lazán tartotta Mjolnirt a kihunyó üstökösből kovácsolt pörölyt.
Sif támadó állásba helyezkedett és igyekezett szavakkal felhergelni az istent.
- Edzeni jöttünk Thor, nem táncolni. Azt ne mondd, hogy egy gyáva alak vagy aki fél megütni valakit? Egy ilyen nyámnyila alak lesz Asgard következő királya?
Thor megállt, megszorította fegyverét.
- Te akartad.
Majd elkezdett a nő felé futni. Sif kivédte a csapást és a férfi mögé kerülve egy mozdulattal a hátára ugrott, kardját pedig a torkához szorította és nemes egyszerűséggel kijelentette.
- Meghaltál. - leugrott és fegyverét a hüvelyébe csúsztatta. - ne érdekeljen, hogy az ellenfél nő vagy férfi. Elárulok egy titkot. A nők néha sokkal veszélyesebbek, mint a férfiak.
Thor kiegyenesedett és szomorúan nézett.
- Nem akartalak bántani.
- Nem azért vagyunk itt órák óta, hogy feladd. Jószívű vagy. De lehet, hogy ez majd károdra lesz.
Egy mély férfihang haladt keresztül a termen.
- Herceg, Mindenek Atyja látni kívánja önt a Csarnokban.
Thor kifújta magát, majd mosolyogva bólintott.
- Azonnal ott leszek.
Sif egy szó nélkül finoman vállon csapta, majd az ellenkező irányba haladt. Ahogy a folyosón sétált, a szőke isten folyamatosan kerülte ki a fel-alá rohangáló szolgákat. Övére kapcsolta pörölyét és továbbment a nagy terem irányába.

***

Loki Odinson, Asgard hercege, szobájának megnyugtató csendjében egy méregzöld kanapén olvasott. Ez volt kedvenc elfoglaltsága mióta gyerekként először kezébe vett egy mágiáról szóló kötetet. Anyja, Frigga javasolta, hogy Loki természetéhez inkább a varázslás, mintsem a nyers erő illik. Ezért tudását folyamatosan bővítette és a könyvtár szinte minden könyvét elolvasta. Frigga gyakorolt vele, átadott mindent amit tudott. Loki pedig szorgos diák módjára szinte itta anyja szavait. Ő is kapott harci kiképzést, sőt tőreivel is jól bánt, de ő mégiscsak a szavak párbaját szerette. Kihívást keresett, hiszen hiába volt még isteni mércével fiatal, abba is beleunhat az ember. Jelenlegi társa egy "az elme mágikus kontrollálása" című könyv volt. Éppen az utolsó pár lapjánál tartott, mikor kopogás zavarta meg. Fekete vállig érő haját ujjaival hátra fésülte majd zöldeskék szemét az ajtóra szegezte.
- Szabad.
Egy arany páncélos katona állt a küszöbön és enyhén fejet hajtott.
- Mindenek Atyja látni kívánja önt a Nagy Csarnokban herceg.
Loki aprót bólintott.
- Mindjárt megyek.
Az ajtó bezárult a férfi pedig letette a könyvet maga mellé. Felállt, lesöpört egy nem létező porszemet zöld felsőjéről majd fekete nadrágban és szintén fekete csizmában elindult.

Meglepődve tapasztalta, hogy mekkora a sürgés-forgás. Egy pár szolgáló étellel megpakolt tálcákat vitt, egy másik pedig hatalmas virágcsokorral futott.
Loki egy percig eltűnődött, kereste az okokat. Nemzeti ünnep? Netán születésnap? Esetleg háborús hősök megemlékezése?
Megállította az egyik italos tálcát szorongató férfit.
- Mi folyik itt?
- Ünnepség lesz hercegem.
- Kinek a tiszteletére?
- Sajnálom hercegem, de nem tudom. Mindenek Atyja nem árulta el, csak hogy sürgős.
Loki egy percig csendben maradt.
- Rendben, elmehetsz.
A férfi meghajolt és tovább futott.
Komótosan haladva Loki elért céljához. Odin arany trónján ült, szemével a cselédeket nézte. Hosszú asztalokon különböző ínyencségek tálalva.

Loki szeme sarkából észrevett egy vörös palástot. Oldalra lesett és nem messze tőle állt Thor ahogy épp valamilyen állat - talán - combján csámcsogott. Két lépést tett felé, majd halkan megszólalt.
-Bátyám...
A megszólított felkapta a fejét, ledobta az asztalra a hús maradékát és egy szalvétával megtörölte a száját. Karját ölelésre nyitotta miközben elkiáltotta magát.
-Loki! Drága öcsém! Mi szél hozott erre?
A férfi hátra lépett, elkerülve a zsírszaftos ölelést.
- Odin hivatott. Te pedig?
- Apám beszélni akart velem. Mondjuk, mióta idejöttem, még rám se nézett.
- Érdekes.

Körbe nézve már minden a helyén volt. A terem feldíszítve, az ételek az asztalokon.
Ekkor koppanás hallatszott. Mindenki ledermedt. Odin felállt és hangja átszelte a termet.
- Értékelem a gyors munkát és a tökéletes kivitelezést. A nap további részében mindenki térjen haza.
A jogar ismét a kövön koppant, Mindenek Atyja pedig újra helyet foglalt.
- Thor! Loki! Gyertek ide.
Az említettek az uralkodó elé vonultak.
- Hamarosan vendégünk érkezik. Ezért elvárom tőletek, hogy a legnagyobb tisztelettel és...
De a mondatot nem tudta befejezni. Az eddig ragyogó időt hirtelen felváltotta a sötétség. Mintha éjszaka lett volna. Köd terjedt szét a palotában, térdig beborítva mindent. Odin fiaira nézett akik együtt bólintottak, elegáns ruhát varázsoltak magukra és elfoglalták helyüket az oldalsó lépcsőn.

A köd még tovább haladt, mintha élő állat lenne aki a zsákmányát lesi. A néma csendet halk kopogás zavarta meg. Majd surrogás és hideg esti szellő simogatta a tárgyakat, élőlényeket. A hang erősödött majd egy alak kezdett kirajzolódni. Elegáns, sötét hosszú ujjú indigókék ruhában, egy nő közelített. Finom metszésű arcát hosszú ezüst színű haj keretezte, melyből egy tincs be volt fonva. Hajában fonott ezüstszínű tiara, ami mellett pedig virágok helyezkedtek el. Járomcsontján egy-egy sötétkék csík húzódott. Ametisztre hasonlító szemeiből nyugodtság áradt. Ruhája testre simuló sötét anyag, rajta a hold fázisaival. Vékony derekát ezüst öv emelte ki. Szoknyája földig ért, halkan suhant a padlón. Válláról leomló uszálya mintha csillagfényben úszott volna.

A nő mögött két kísértetre hasonlító lény lépkedett. Erős felépítésű testük mintha hullámzott volna. A vendég egy méterrel a trón előtt megállt. Pont annyi távolságra, hogy ne kelljen felnéznie Odinra. A király jogarára támaszkodva kiegyenesedett és a legfelső lépcsőfok szélére sétált.
A hercegek értetlenül, de némán figyelték az eseményeket.
-

Ez meg ki? - suttogta Thor öccsének.
- Fogalmam sincs. - válaszolta a fiatalabb herceg.
- Végre megérkeztél, már vártunk rád. - kezdte Odin. - Örömmel üdvözöllek Asgard szent földjén. Hadd mutassam be fiaimat.
A király a hercegek felé intett.
- Thor, elsőszülött fiam Asgard trónörököse.
A vendég nem mutatott érdeklődést, csak a szeme sarkából figyelte.
- Másik fiam, Thor öccse és Asgard hercege Loki Odinson.
Mikor a fekete hajúra nézett és az is őreá a nő szemében megcsillant valami.
- Azért hivattalak...
A nő meg sem várta a mondat végét, lágy hangjában enyhe szemrehányással megszólalt.
- Te, engem nem hivattál. Jogod sincs hozzá, mert nem az egyik kis szolgád vagyok.

Thor kezében szikrák pattogtak. Egyre gyorsabban lélegzett, látszott, hogy önti el testét az adrenalin. Mellette álló testvére próbálta nyugtatni.
- Bátyám, kérlek ne csináld. Higgadj le.
De a Mennydörgés Istene nem fogadta meg tanácsát. Dühösen a nőre nézett és egy fokkal lejjebb állt.
- Odin előtt, a kilenc világ ura előtt állsz! Hogy merészelsz így beszélni? Mégis ki vagy te?
A kecses vendég lassan a férfi felé fordult. Száját gúnyos mosolyra húzta, szemében lenézés volt.
- Helaxia vagyok, Niflheim királynője.