Alku a Halállal

3. Az örök szabály

- Látom tanulékony vagy.
Loki még mindig térdelve igyekezett normálisan beszélni és nem elküldeni a nőt a francba.
- Ezt megtárgyalhattuk volna úgy is, hogy nem uralja a testemet. - kuncogott - de ha ön erre vágyik akkor szóljon és készséggel állok rendelkezésére.
Helaxia unottan figyelte. Látszott rajta, hogy nem hatja meg Loki kétértelmű mondata.
- Befejezted?
- Ha ön ezt parancsolja...
Az istennő ismét csettintett mire a férfi végre ki tudott egyenesedni. Nyugalmat próbált magára varázsolni miközben megigazította gallérját. Elterelés, hogy ez alatt a fél perc alatt átgondolja és mérlegelje lehetőségeit.
De Hela nem foglalkozott vele, mivel egy hatalmas ködből és árnyékokból álló valamit simogatott. Loki szerint ez azt jelentette, hogy mehet. Na de hova? Merre? Szerencsétlennek érezte magát. Őt aki mindig kivágta magát mindenből, aki mindig a figyelem középpontjában volt, levegőnek nézték.
- Távozhatsz.
- Érdeklődnék...
- Kara majd mutatja.
A trón mögül előbukkant egy fiatal nő aki Loki tippelése alapján olyan tizennyolc éves lehetett. Barna állig érő haja és mogyoró színű szeme volt amivel végignézte őt. Hagyományos cselédruhában volt. Lassan jött, majd megállt a férfi előtt és várakozva nézett hátra.
- Nyugati szárny, utolsó ajtó.
Úrnője előtt mélyen meghajolt majd a folyosó felé intett. Loki követte a szellemet. Kísértet? Lidérc? Maga sem tudta pontosan, hogy mi. Ugyanis a szoknyáig úgy nézett ki mint egy normális szolgáló. A különbség csak annyi, hogy Karának nem volt lába. Helyette finom ködszerű füst járt nyomában. Amíg haladtak, Loki figyelte a környezetet de nem a szépség miatt. Kerülő utakat, ablakokat, támadásra használható tárgyakat keresett. Aztán rájött, hogy az aranykeretes dupla ablakokon mágia fut. A vörös futószőnyeg nem nyújtana hatékony búvóhelyet. A festmények és vázák pedig fegyvernek nem nevezhetőek.
A cseléd egy szót sem szólt csak megállt egy fekete ajtó előtt. Kinyitotta majd félreállt.
Loki belépett majd a lányt nézte olyan "még mindig itt vagy?" képpel.
- A reggelit nyolckor tálaljuk, a vacsorát este hétkor szolgáljuk fel. Ha bármi egyébre szüksége van kérem szóljon és jövök.

Loki nem válaszolt csak bólintott.
- Úrnőm mostanában eléggé elfoglalt de szabadidejében a könyvtárban van. Általában ott találhatja meg.
- Rendben.
- Akkor engedelmével.
Majd magára hagyta a herceget.
Loki szemügyre vette új lakóhelyét. A falak fenyőzöld színe harmonizált a mahagóni bútorokkal. Az ablak keretek sötét aranyszíne kicsit feldobta a férfias szobát. Volt egy kis beugró is az ablak párkánynál, hogy a napsütésben is lehessen olvasni. Az volt bőven, ugyanis a könyvespolc egy egész falat elfoglalt. Loki elsőként oda lépett. Különböző témák és korszakok szerint szinte minden volt. Egy érdekeset leemelt majd egyből bele is lapozott. Leült a kandalló melletti karosszékbe és a világot kizárva elmerült a lapokban.

Épp befejezte a harmadik könyvet mikor kopogtak. Rövid szünet után Helaxia lépett be. A kisasztalra pakolt köteteket nézte.
Felemelt egyet és elolvasta a címét.
- "Sötétség és valóság avagy a fekete mágia oldalai." Nem gondoltam volna, hogy érdekel az ilyesmi.
- Új dolgokat sosem késő tanulni hölgyem.
- Igaz. - mondta a nő miközben lerakta a könyvet és a tűzhöz lépve figyelte a lángokat.
Loki felállt és csendben megkérdezte.
- Miért?
Hela nem nézett fel. Tudta a férfi mire értette.
- A világon semmi nincs ingyen. Egy ilyen döntés pedig nagy árat követel. Már mondtam. Aki itt belép nem szabadul. Ez alól még az anyád sem kivétel.
- Akkor átverte Odint? Hazudott neki?
- Erről szó sincs. Az örök szabály. Életet az életért. Te idejöttél csereként Friggáért. Bár nem értem minek.
Loki végig vette a témákat.
- Mit?
- Szereted Friggát. Mégis feláldozod magadat úgy, hogy hiába fog élni te többé nem láthatod.

A férfi biztos volt benne, hogy a nőnek igaza van. De csak egy ostoba meggondolatlan mondat volt. Ami az életébe került. Mostmár csak álmodozhat Asgard arany palotájáról, a napsütötte dombokról vagy a Bifröst szivárványszínű hídjáról. Nem vár rá más csak a búskomor, sötét, barátságtalan vidék.
- Frigga még csak az első lépésnél van. Onnan még vissza lehet hozni. Kicsit megnehezíti a dolgot, hogy a teste már nincs meg, de ez kiküszöbölhető. Ki beszélt vele utoljára?
- Malekith a sötét elfek vezetője.
- Ő pedig meghalt. A hetedik körben bolyong.
Loki a lángokat nézte. Ő beszélt utoljára Friggával és akkor is azt mondta, hogy nem az anyja. Pedig nem akarta kimondani. Hiszen nem rá haragudott. Hanem Odinra. Csecsemőként elhozta Jöttünheimből, titkolta, hogy jégóriás és a fagy birodalmának királya. Ráadásul mindig is érezte, hogy más.
A hosszú csendet Helaxia törte meg.
- Visszaküldtem a lelkét. Újra az élők között van.
Loki felkapta a fejét és nem hitte el. Újra láthatná, beszélne vele.
- Tilos.
- Mégis mi?
- Visszahozott lelkekkel tilos kommunikálni. Látom a szemedben. Ne is gondolj rá.
Loki nem válaszolt csak önelégülten nézett.
- Mégis miért akarnék vele beszélni? Nem érdekel a sorsa. Ő egy senki volt nekem.
- Mostantól ez az otthonod. Számodra, minden kapcsolat megszakadt a külvilággal.