Alku a Halállal

4. A kezdet

Miközben Hela Lokival beszélt, Raven meghozta döntését.

" Úrnőm ítélet született. Frigga, Asgard királynője visszatért az élők közé. Régi testében feléledt, épp most találkozik Odinnal. Természetesen az üzlet amit önök kötöttek még mindig áll. Loki Laufeyson Niflheim lakója marad most és mindörökké. "

Mikor ezt közölte a férfival látta arcán a meglepődést. Aztán elmondta, hogy soha többé nem láthatja az anyját. Loki flegmán válaszolt, de Hela érezte hangjában a csalódottságot.
Mielőtt kilépett az ajtón a kis asztalon hagyott egy hologrammos kivetítőt amin Frigga szerepelt. Ismeretlen okból - ha nem is segíteni - de szerette volna könnyebbé tenni az első itt töltendő napokat. Egyfajta búcsú ajándék volt. Loki hiába egy kemény, magabiztos férfi, Niflheim senkit nem kímél. Ő már csak tudja. A folyosón sétálva felrémlett egy kérdés. Most mit csináljon vele? Rendben az üzleti rész kipipálva. Aztán? Hagyja magára, hadd kóboroljon szabadon az egész palotában? Kizárt. Ne vegyen róla tudomást és felejtse el, hogy egyáltalán ott van? Nem lehet.

Nagyot sóhajtott és kinézett az ablakon a belső kertre. A palota kívülről ijesztőnek nézett ki, de a benti tér teljesen más volt. A kertben elszórva lehetett látni szépen megmunkált szobrokat. Színes virágokat, az udvar végében pedig sziklák közül csordogáló vizet. Itt nem volt észrevehető Niflheim légköre. Semmi köd, semmi jajgatás. Csak a megnyugtató csend. Volt, hogy kiment és egy itt maradt békés lélek játszott neki hárfán. Vagy csak leült a fűbe és simogatta a virágokat. Szüksége volt egy kis szépségre, ami más volt mint amiben mindennap élt. Muszáj volt mert a folyamatos ítéletek és halálok megviselték a lelkét. Hela keserűen felnevetett. Megviselték a lelkét? Ezt ő sem gondolta komolyan.

Megcsóválta a fejét és a könyvtár felé indult. Egyre csak haladt míg elért egy mahagóni színű ajtóhoz. Kitárta a nehéz lapot és szeme elé tárult a kilenc birodalom egész történelme. Temérdek mennyiségű könyv, tekercs, festmény. Mindegyik egy történet, mindegyik egy emlék. Lassan lépkedett megfigyelve mindent, bár már vagy százszor látta ezeket. Festmények mesebeli lényekről. A Midgard kígyó, Szleipnir Odin 8 lábú lova, Fenrir a farkas, a démon hadsereg és még sok más. A polcok témák szerint voltak csoportosítva. Hela végigfuttatta ujjait a kötetek gerincén majd az egyiknél megállt. Világoskék színű dombornyomott fehér betűkkel.

Megfogta és a fal melletti kanapéra ült. Nem nyitotta ki csak simogatta. Aztán rávette magát és elolvasta a címét.

Jöttünheim a fagy birodalma

Jöttünheim vagy másik nevén Utgard egyike a kilenc világnak a kő- és fagyóriások országa. Az istenek világától (Asgard) és az emberek világától (Midgard) keletre és északra fekszik. Az óriások Ősatyja Yggil a fagyóriás, Niflheimben olvadt jégből született. Tőle származik az óriások nemzettsége. Asgard és Jöttünheim között folyik a soha be nem fagyó és átgázolhatatlan Ifhing folyó amely elválasztja egymástól Asgardot Jöttünheimtől. Mimir kútja is itt található Jöttünheim mélységében az Yggdrasil (világfa) gyökerénél.

Hela eléggé komornak és sötétnek érezte az óriások történetét. Ő sem lakott vadvirágos, napsütéses helyen. Saját tapasztalat híján a könyvekre hagyatkozhatott csak. A többi birodalmat nem ismerte vagy látogathatta meg ugyanis tiltott volt elhagynia Niflheimet. Ebben a pokolban ő volt az egyedüli börtönőr.
Ironikusnak tartotta, hogy a halottak nem léphetnek a kapun túlra. De aki őrködik, az sem szabadulhat. Egyetlen utazása idegen földre Asgard volt. De oda sem önszántából ment, hanem üzleti ügyben. Meg is fizette az árát távolmaradásának. Irigyelte kicsit Odin otthonát. Annak fényességét, pompázó életét, vidám lakosait. Lehet, hogy ezért alakította át a palotát? Hogy elkerülje a depressziót esetleg az őrületet? Nem tudta pontosan. De most itt van Loki. Egy teljesen idegen férfi. Ismeretlen erővel, képességekkel és természettel. Mikor a férfi szemébe néz intelligenciát, ravaszságot és manipulációt lát. Mivel ő a cselszövés istene Helának kétszer is meg kell gondolnia, hogy elhiszi-e amit a férfi éppen mond. Majdnem elnevette magát. Holtak között él de nem tud mit kezdeni egy élővel. Legyen barátságos? Próbáljon ismerkedni vele? Vígasztalja meg? Sejtelme sem volt, hogy hogyan viszonyuljon az istenhez. A hercegek teljesen egymás ellentétei voltak. Thor heves és nagyszájú. Az öccse viszont furcsa. Mikor Hela meglátta áradt belőle a sötétség, titokzatosság és a tömény mágia. Nem volt olyan izmos mint a testvére de érezni lehetett, hogy Lokinak kifinomultabb arzenálja van a puszta fizikai erőnél. Annyi kérdés, de válasz egyikre sincs.
Szóval ott volt ahol a part szakadt.
Nem akart a férfi után rohanni de azt sem akarta, hogy egyedül legyen egész nap. Viszont neki dolga volt és az nem várhatott. Attól, hogy itt van az élet megy tovább. Hát persze. Jönnek az új halottak, a tengernyi ítélet és ő meg mindig itt ragadt. Néha arra gondolt, hogy milyen jó lenne ugyanolyan istennek lenni mint például Thor. Szabadnak, önfeledtnek születni. Miközben ezeken gondolkozott lehajtott fejjel a könyv borítóját cirógatta.
- Netán valami nyomja a szívét királynőm?
Hela az ajtó felé nézett amikor meglátta a lezseren belépő Lokit. Szája sarkában mosoly bújkált ahogy közeledett. A férfi megállt előtte aztán látványosan körbe pillantott.
- Szóval ez az Évezredek Könyvtára. Takaros kis hely. Olvastam már róla de nem hittem, hogy látni is fogom.
- Esetleg nem nyerte el a tetszésedet? Átrendeztethetem ha akarod.
- Egy váratlan látogató miatt ne fáradjon hölgyem.
- Az új lakóra értetted ugye?
Loki egy pillanatra elhallgatott.
- Hát persze, királynőm.
Az utolsó szót megnyomta mintegy jelzésként.
Hela felhúzta a szemöldökét.
- Királynő?
Loki kétértelműen mosolygott.
- Oh, elnézést kérek. Melyik megszólítást preferálja? Hölgyem? Úrnőm? Istennő?
A nő felállt a könyvet maga mellé tette és szúrósan a férfira nézett.
- Elfelejtetted, hogy kivel beszélsz Laufeyson. Jól válogasd meg a szavaidat, mert hosszú ideig itt leszel. Meddig él egy isten? 5000 vagy jobb esetben 6000 évig?
Lokin látszott, hogy kezd feszült lenni.
A nő közelebb lépett. Mosolya semmi jót nem ígért.
- Te hány éves is vagy? - a férfi nem szólalt meg. - gondoltam. Nagyon rosszul kezded az új életedet. Szerintem menj a szobádba és gondolkodj el rajta.
- Ne kezeljen úgy, mint egy taknyos kölyköt hölgyem.
Hela felkuncogott. Mutatóujját végig húzta Loki sötétzöld ingén.
- Pokollá fogom tenni az életedet.
- Már amúgy is ott vagyok.
- Ó, ez még csak a kezdet. Évszázadok múlva már megváltozik a véleményed. Lehull majd ez a kis álarc és rájössz a valóságra.
Loki megfogta a nő kezét.
- Mi az?
Helaxia csábítóan a férfi szájához hajolt miközben szeme foglyul ejtette a férfiét. Loki itt vette észre, hogy a nő szeme belül olyan volt, mint a lazúr kifelé viszont az ibolya színe csillant meg benne. Ajkuk már majdnem összeért, csak egyetlen apró mozdulat kellett volna.
- Hogy halott vagy.
Végigsimította a férfi mellkasát majd hátra lépett.
- Szokj hozzá Loki.
Ezzel kecsesen kivonult a helyiségből.