Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 6.

Louis' POV

-Hát úgy látszik itt kell maradj, időnk is rengeteg, s az ajánlatom is még mindig áll - kacsintott.

-Álmodozz csak őz, de - végig mutattam rajta - sajnos hiába vagy perverz, ha közben úgy szédülsz, hogy nekem kellene megtartanom téged - vontam fel a szemöldököm.

-Ez - mutatott végig magán - nem tart sokáig max. 1-2 nap, viszont az ajánlatomon nincs szavatosság.

-Ilyen gyerek elmével gondolkodni is csak te tudsz - mondtam.

-Ilyen gyerekesen viselkedni is csak te tudsz.

-Ilyen gyerek szájjal beszélni is csak te tudsz.

-Majd ha alattam leszel is ezt mond - kacsintott rám.

-Na látod és pont ezért nem fog megtörténni - mondtam.

-Pontosíts kérlek - emelte rám tekintetét, majd lefeküdt az ágyba, magát betakarva.

-Én egy top vagyok szóval maximum te lehetnél alattam.

-Te sem vagy semmi Tomlinson. Az előbb még ellenkezel most meg magyarázkodsz, mit hogyan tennénk az ágyban - nézett rám smaragd zöld szemeivel.

-Kérsz teát? - hagytam figyelmen kívűl előző megjegyzését.

-Igen kérek.

-Tessék ezt idd meg és van lázcsillapítom, tessék - nyomtam kezébe a teát és a pirulákat.

-Köszönöm - kóstólta meg a teát.

-Nem mérgeztem meg nyugi - ráztam a fejem.

-Reméltem - horkantott - Te nem vagy álmos? - kérdezte.

-Csak egy picit.

-Nem alszol itt? - mutatott maga mellé.

-Horkolsz vagy rúgdosol álmodban? - kérdeztem,mire ő csak felnevetett.

-Nem, nem szoktam - mondta - legalábbis nem tudok róla - tette hozzá.

-Na jó, de csak akkor, ha megígéred, hogy a saját térfeleden maradsz - mondtam.

-Ez az én ágyam, az én szabályaim.

-Nem annyira tud érdekelni, szóval told arrébb a magadat - mondtam és befeküdtem az ágy másik végébe a fallal szembe.

Valahogy nem bírtam álomra csukni szemeimet így csak a falat bámultam nagyjából 10-15 percig, majd éreztem, hogy Harry az erős karjaival átöleli derekam. Na most vagy az van, hogy sokat mocorog álmában és eltévesztett engem egy hatalmas plüssmacinak vagy azt hitte már alszok. Valószínűleg a második volt az hiszen apró puszikkal kezdte ellepni a hajamat, majd a nyakamat, végül, pedig az arcomra adott egyet,viszont ezután már csak szuszogását hallottam.

Nem is értem mi a franc volt ez, azt meg végképp nem miért nem szóltam neki. Az is lehet, hogy álmába mocorgott vagy nem tudom, de nem is érdekel. Igazából tetszett, viszont nem vagyunk mi puszipajtások és kétlem, hogy valaha leszünk. Pár napja még talán el tudtam volna képzelni, hogy barátok legyünk, de kezd az agyamra venni a perverziójival és az állandó mosolygásával, jó azért szép a mosolya, talán az egyik legszebb amelyet valaha láttam a gödröcskéivel együtt, egyébként, no homo. Várjunk csak hiszen meleg vagyok. Mekkora egy idióta vagy Tomlinson.
E gondolatok után már az álmok világába szédelegtem.

-Kelj fel Lewis!

-Mi van már? - morogtam a párnába.

-Rosszul vagyok - mondta.