Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 8.

-De vicces vagy - mondta szarkaztikusan.

-Ugye? Néha én is meglepődök - "csodálkoztam".

A végén már nem bírtunk levegőt kapni a sok nevetéstől.

-Durva mik voltak ma - kezdte Niall - mármint kiderült, hogy szobatársak leszünk, aztán Harryék is és ráadásul egymással szemben van így a szobánk, az utóbbi tíz percben berontottál Zaynnel és úgy néztetek ki mintha éppen csináltátok volna a szertárban, aztán kiderült, hogy ez az egész egy 'féltékenységi' teszt volt, így Zayn végre észrevette, hogy Liamnek tetszik és most együtt vannak? Kész családi titkok - nevetett fel.

-Hát igen - kezdtem nevetni én is.

Ezek után csak beszélgettünk és telefonoztunk, majd úgy döntöttünk nem vagyunk olyan éhesek szóval nem mentünk le vacsorázni. Viszont amikor Liamék feljöttek(igen mind a hárman) közölték velünk, hogy Harry ma velünk fog aludni. Mikbe vannak, de komolyan.

-Miért is? - kérdeztem.

-Mert mért ne? - mondta Zayn.

-Viszont - húzta el az 'o' betűt Liam - Niallt magunkkal visszük - mosolygott, mint a tejbetök.

-Nekem jó - mondta Niall - Louis? - nézett rám.

Mindenki szeme rám szegeződött Zayn, pedig bevetette az ócska kutyaszemét amiről tudja, hogyha akarnék se tudnék ellenállni, szóval nem volt más választásom.

-Oké - volt a szó ami elhagyta ajkaimat, majd Liamék kifáradtak a szobaajtón, Harry pedig a szoba közepén állt nem tudva mit, hogy csináljon.

-Tedd le a cuccod az ajtó mellé vagy ahova kényelmesnek találod, a fürdőbe áttudsz öltözni, ha gondolod és felőlem aludhatsz az ágyban - mondtam - Érezd magad otthon asszem - vakartam meg a tarkóm, majd az ágy baloldalára feküdtem és elkezdtem telefonozni

 Amint az instámat pörgettem végig Harry kijött a fürdőből egy szál alsóban és egy rövid ujjú pólóban nekem, pedig valahogy megakadt a szemem rajta, egyszerűen alig kaptam levegőt és megint előjött az az érzésem, ami az ajtó beragadós incidenskor történt. Harry a cuccai közt kotorászott és előhúzott egy uno kártya csomagot.

-Remélem szeretsz unozni - mondta majd leült az ágy jobb oldalára, várva mikor ülök én is fel. Nem szeretném, hogy szomorú legyen, mert nem szeretem látni, ha valaki szomorú, DE ettől függetlenül még mindig nem bírom. Amint felültem ő elkezdte a lapokat megkeverni majd osztott mind a kettőnknek kártya lapokat.

-UNO - kiáltja.

-Húzhatsz fel négyet - kacsintottam rá a +4 es kártyát lerakva.

-Ne már - dünnyögött.

-Nyugi már - nevettem fel.

A játék tovább folytatódott és nem is számoltuk hány kört lejátszottunk már, annyira belemerültünk. Amikor rápillantottam a telefonomra az 23:55 - öt jelzett. Ennyi ideig játszottunk volna?

-Nos Harold már nincs kedvem játszani, túl jó vagyok - mondtam.

-Az nem is kérdés, de csak utánnam - nevetett fel.

-Azt lesheted - forgattam meg a szemem, majd az én felőlem lévő kislámpát lekapcsoltam és belebújtam a meleg takarómba.

-Jó éjt - mondtuk szinte egyszerre.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Louis kérlek kellj fel! - kérlelt egy hang, de még túl álmos voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak -Louis! - kiáltott rám.