Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 13

Amikor elmentünk megkeresni, kicsikét megijedtünk, ugyanis sehol nem találtuk meg a Göndört. Kerestük őt a konyhában, nappaliban, mosdókban, fürdőszobákban még a hálószobákba is belestünk, de sehol semmi.

Már nagyon aggódom érte. Mi van ha el ment, de elütötte egy autó? Mi van ha kórházba került, én pedig nem is tudok róla? Mi van ha komolyabb baj van? Mi van ha nagyon berúgott és valaki felékerekedett? Ezek közül egyiket sem bocsájtanám meg magamnak. Nem hagyhatom, hogy bármi baja legyen. Szeretnék mindenképp megggyőzödni arról, hogy Harry jól van. Miért is érdekel, hogy mi van vele? Ennyire meg főleg még nem érdekelt. Nem is értem mi van most. Valószínűleg csak az alkohol beszél belőlem, de visszatérve tényleg jó lenne őt megtalálni.

-Te figyelj, az udvaron beszélgettek valakik mikor ott voltunk és ott, ha jól emlékszem még nem jártunk - mondta Niall.

-Akkor menjünk, gyorsan - fogtam meg kezét és húztam a hátsó ajtóhoz.

Amint kinyittotam ott volt ő. Harry. Egyből odarohantam hozzá és szorosan karjaimba öleltem, miután realizálódott benne, hogy én vagyok az visszaölelt. Nem érdekel ki mit gondol. Tudnom kellett, hogy Harry biztonságban van. Úgy érzem a karjaimban biztonságban van. Nem szeretném elengedni, mert akkor lehet megint elvesztem, azt pedig nem szeretném.

-Ennyire hiányoztam volna? - nevetett fel Harry.

-Csak aggódtam miattad - csaptam a vállába amint elengedtem és elhúzodtam tőle - faszfej - tettem hozzá.

-Hát köszi, de jól vagyok mint látod. Apropó - emelte át az egyik karját vállamon - ő  itt Chris - mutatott a szőke hajúra - és Mitch - emelte mutató ujját a másik fiúra - ő pedig Louis - mutatott végül rám - Niallt már ismeritek.

-Várjunk csak ő az a Louis? - kerekedtek el a szemei Chrisnek.

-Ha Louis, mint Tomlinson, akkor igen, én lennék.

-Örülök a találkozásnak - veregetett háton Chris, mire Mitch egyetértően bólintott. 

-Várj, Mitch? - néztem összehúzott szemöldökkel a fiúra, aki viszont csak kérdően nézett rám - Te nem Bennel randizol? Tudod barna hajú, szeplős, aranyos, velem egy magas - kezdtem sorolni a jellemzőit.

-De igen, vele - mosolygott rám.

-Sokat hallottam már rólad. Tudod Ben érzékenyebb, szóval vigyázz rá kérlek. Értékes fiú - huppantam le törökülésbe a fűbe.

-Meg lesz - köszörülte meg torkát - Azt hiszem mi most megyünk, további jó bulit - mosolygott ránk.

-Jó szórakozást - köszönt el Chris is

-Te Louis, nekem hány ingerem van - szólalt meg Niall.

-Csak ne rám hányj drága - néztem felé amolyan, 'meg se próbáld' tekintettel, mire ő fogta magát és elcsoszogott egy bokorhoz és űrítette ki gyomra tartalmát.

-Segítsek Ni? - nézett aggódóan Niall felé Harry.

-Nem haver,  meg vagyok - válaszolt, pedig nagyon is látszott rajta, hogy nincs jól. 

Telefonomat elő véve írtam Zaynnek, hátha épp a telefonja kijelzőjét fürkészi és meglátja, hogy kerestem. Az üzenetben leírtam, hogy ideje lenne menni, mivel 2 óra volt és ahogy látom Niall már nem bírja. Amíg visszajelzésre vártam Harry letisztogatta Niall pólóját és a nála lévő vizespalackból locsolt egy keveset barátunk arcába.

'Lehet inkább elmegyek megkeresni' gondoltam magamban, viszont abban a pillanatban jött egy értesítés Zayntől, hogy az autónál találkozzunk. Ő összeszedi Edet és hozza Liamet, míg én Niallt és Harryt vezetem a járműhöz. Pontosabban inkább csak Niallt.

-Srácok gyertek, megyünk haza - szólaltam meg - ha csak nem szeretnétek maradni.

-Nem maradunk, megyünk - fogta meg Harry Niall és az én kezemet, amint visszatértünk a házba, nehogy elvesszünk a tömegben.

Amint az autóhoz értünk megvártuk míg a többiek is csatlakoznak, mi pedig addig kihalásztuk Nialltől a kocsi kulcsait és Zaynnek adtuk őket.

Zayn vezetett, mivel ő nem ivott. Liam az anyósülésen ült. Nyilván. Ed a jobb oldalon ült mellette Harry, ölében Niall én, pedig jobb oldalon. Kicsit frusztrált lettem, amiért Niall ül Harry ölében, pedig semmi okom rá. Niall nagyon kiütötte magát és Harry segít neki, akárhogyan is, de segít, mint egy jó barát. Mi is barátok vagyunk.

Mennyi barátom lett hirtelen. Mármint eddig csak Zayn és Liam volt akikért feláldoztam volna az életemet, viszont jött Niall. Ő vele mindig is szimpatizáltam csak nem voltam jóban a legjobb barátjával, Harryvel. Nem is kifejezés mennyire nem. Ó hogy az a sok gyűlőlet irátna, amit éreztem. A semmiért.

A gyűlölettel és az előítélkezésemmel oda jutottam, hogy most már barátok vagyunk. Csak annyi kellett, hogy megváltozzak, hogy ne ítéljek senkit, amíg nem is ismerem őket. Konkrétan egy rossz szava nem volt felém, én pedig, mint a faszfej aki voltam, lenéztem. Amíg nem mentem el a 'hozzuk össze az évfolyamot' parádéba, ítélkeztem. Szóval...

Őszintén? Megérte elmennem abba a retkes táborba. Ha nem mentem volna, akkor talán még most is csak ítélkeznék, amikor semmi jogom nincsen hozzá. Ki vagyok én, hogy bíráljak bárkit is? Legalább megváltoztam, de biztos vagyok benne, hogy a sebek amelyeket okoztam az ítélkezéseimmel, talán soha, de soha nem fognak begyógyulni. 

Ezek és hasonló gondolat menetek futottak át a fejemen, mire realizálódott bennem, hogy már csak Zayn, Harry és én maradtunk a járműben. Először Edet raktuk ki, aki egy 'Jó éjt srácok' után becsukta a kocsi ajtót. Majd Niallt, akit Harry bekísért a házba és bő 10 perc múlva visszatért. Aztán Zayn kísérte el a bejárati ajtóig Liamet, majd egy búcsúcsókkal elváltak. Szóval ennyit gondolkoztam volna huh. 

Az ismerős utcába érve kicsatoltam a biztonsági övemet és amint Zayn leparkolt egy 'Sziasztok' után kiléptem az autóból, viszont lábaim feladták küzdelmüket és nem bírtam felállni. Harry látván szenvedésem, kiszállt az autóból és egy 'Egy perc' mellett menyasszony pózban vitt el a ház ajtajáig. Karjaim nyaka körül, fejem nyakhajlatában.

-Milyen jó illatod van - szagoltam mélyen bele.

-Köszi öhm hol vannak a kulcsok?

-A szívemhez nem tudom, de valaki megtalálhatná őket - fúrtam fejem nyakhajatába teljesen.

-Nem Louis, a házhoz hol vannak?

-Ember ha már összeházasodtál velem, legalább kulcsaid lennének a kecóhoz.

-Azt a szarkasztikus formádat - puffogott Harry.

-Lábtörlő alatt - adtam meg a bejutáshoz alkalmas eszköz rejtekhelyét.

Amint megtalálta kinyitotta, majd a lehető legcsendesebben bezárta az ajtót.

-Vannak itthon?

-Anya éjszakás, Lotts barátnőjénél asszem.

-Hol a szobád? 

-Emelet, balról a második ajtó - mondtam majd éreztem, ahogy szemeim elnehezednek és álomra csukom őket.