Part 9.

819 72 10
                                    

Ennek a kis "hozzuk össze a két osztály az utoksó évükre" szóló táborocskának hamarosan vége és mit ne mondjak élveztem. Élveztem minden egyes percét. Jó talán az elejét nem, de aztán valahogy mégis csak jó volt. Voltak csapat feladatok, csomó sport versenyek, persze barátiasak és összességében mindenkit volt alkalmam jobban megismerni a másik osztályból és hatalmas arcok. De talán mégis csak Harryvel és Niallel kerültem a legközelebb. Hogy lehet utálatból barátság ilyen könnyedén? Azért persze még mindig húzom az agyát a Göndörnek, de már inkább barátiasan. Ma van az utolsó előtti nap és egy hete már mindenki visszament a saját szobájába. Gondolataimból a telefonom csörgése szakított ki.

-Szia - köszöntöttem.

-Helló! Gyere le a szálló elé!

-Egy perc - mondtam majd leraktam a telefont.

Cipőmet a lábamra húztam és mentem a lift felé. Amint leértem a hotel lobbijába egy öleléssel köszöntött.

-Helló Ben! Szerettél volna valamiről beszélni? - kérdeztem a szeplős fiút.

-Régen lógtunk és ez az utolsó előtti nap, már úgysem lesz semmi program szóval miért is ne - csapta össze tenyerét. Az erdő szél fele kezdtünk el sétálni és beszélgettünk, mint ezelőtt. Én, pedig előhúztam egy cigit és meggyújtottam.

-Na és milyen volt neked ez az összehozósdi?

-Egész jó, kiderült, hogy teljesen félre ismertük egymást. Kivéve Nicket ő egy-

-Igen, igen mind tudjuk. Az osztályból őt nem annyira bírják.

-Kikkel kerültél legközelebb?

-Johnnal és Greggel nagyon jó fejek és jók videójátékokban.

-Uha az szuper lehet, én nem annyira beszéltem még velük, csak fél óráig kb., de egy srácos napot össze kell hozzunk velük.

-Mindenképp. Ja és veled?

-Öhm én Harryvel és Niallel.

-Melyikek is ők?

-A Styles gyerek tudod, vállig érő haj, zöld szem, a másik pedig Horan, festett szőke haj, nálam egy kicsit magasabb.

-Nálad ki nem magasabb - nevette el magát - egyébként meg van kikről beszélsz jó arcok.

-Azok hát - kezdtem el röhögni - vicces, hogy mennyire utáltam Harryt, nem? Emlékszel még?

-Jajj igen, igen. Mennyi mindennek elhordtuk őt.

-Őszintén, ha vissza mehetnék a múltba nem mondanám rá azokat, sőt az osztályukból senkire sem. Sajnálom, hogy félre ismertük őket, még mindig nem értem hogyan.

-Hát értem én, hogy valakit félreismerünk, de hogy ennyire? Nem is értem.

-Én sem. De ahogy egy bölcs barátom egyszer mondta-

-Nincsenek is barátaid - nevette el magát.

-Ha ha ha - mondtam szótagolva - Tehát amint mondtam egy bölcs barátom egyszer azt mondta, hogy soha ne ítélj egy könyvet a borítójáról.

-És milyen bölcs gondolat - kezdte Ben.

-Na de ne a múltba éljünk - mondtam - koncentráljunk arra ami most van.

-Egyetértek.

Az időt úgy elbeszélgettük, hogy vacsoráig azért még visszaértünk. Megkerestem a szokásos embereket akikkel ülni szoktam és Bent is oda vezettem.

Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|Where stories live. Discover now