Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 17

Az első hónapon túl is vagyunk. Már nagyjából csak 2 hét és őszi szünet.

-Ma amúgy is péntek van - szólaltam meg - nem megyünk el suli után egyet pizzázni?

-Nekem tökéletesen jó - bólintott Zayn, mire mindannyian biccentettek egyet.

-Nekem is - mondta Niall.

-Ha kajáról van szó, neked mindig - szólaltam meg.

-Na - ütötte meg gyengéden a vállamat.

-Akkor suli után - mondta Liam, ahogy kiszálltunk a kocsijából.

Nekem, Liamnek és Zaynnek ofőink volt, míg Niallnek és Harrynek is, csak nyilván másik osztályba. A teremben Zayn és Liam egymás mellé ültek, míg én egyedül mögéjük, szokásosan. Ha jól tudom ma jön egy új gyerek, valószínüleg mellém fogják ültetni. Remélem nem valami pöcsfej lesz.  Jó oké megtanultam nem ítélni mielőtt nem ismerek valakit, de ti se szeretnétek egy bunkó padtársat utolsó évre, nemde? Egyébként amíg be nem csengettek a telefonomon pörgettem végig az instát, vagy üzengettem pár emberrel.

-Jó reggelt - köszöntött a tanár - Egy új diák érkezett osztályotokba, Luke kérlek mutatkozz be.

-Sziasztok, Luke vagyok, gitározok és szeretek zenét hallgatni. Az ezelőtti sulimban nem annyira bírtak. Remélem ez itt más hogy lesz - mosolygott gyengéden.

-Köszönjük, kérlek üllj le Louis mellé - intett felém a hátsó padhoz. Gondoltam.

-Szia, Luke vagyok - nyújtotta kezét.

-Tudom - forgattam meg a szemem - Louis - mosolyogtam rá és elfogadtam a kezét. Woa nagyon boldog volt kisugárzása és jól nézett ki, meg kell hagyni - örülök a találkozásnak - ráztam meg kezét.

-Mesélsz magadról? - kérdezte.

-Persze, van egy tesóm Lottie, 18 éves vagyok, focizok és öhm ha gondolod délután bemutathatlak a barátaimnak.

-Jó lenne, köszi - mosolygott rám, majd tekintetét a tanárra emelte.

Amint kicsöngettek már pakoltam is a táskámba a dolgaimat és megvártam míg Luke is végez és együtt sétáltunk ki a teremből.

-Majd körbevezetsz? Még nem vagyok nagyon képben az iskolával.

-Szívesen - biccentettem. Nem tűnik rossz arcnak a srác.

-Öhm és van esetleg instád vagy valami?

-Igen, louist91 - betűztem le neki a felhasználó nevemet.

-Bekövettelek - mondta majd megnéztem az értesítéseimet és ott is volt. Nagyon jól nézett ki a képein, Te. Jó. Isten. Nem mintha a valóságban ronda lett volna vagy valami, épphogy az ellenkezője.

-Hotluke1? - kérdeztem felhúzva az egyik szemöldökömet.

-Jelen - nevetett fel, én pedig belecsúsztattam a telefonomat a hátsó szemembe, mire éreztem, hogy valaki letakarja a szemeimet.

-Na ki vagyok? - kérdezte az ismerős, mély hang.

-Harry? - kérdeztem magabiztosan.

-Talált, süllyedt - engedte le kezeit és elém állt.

-Szia - öklöztem vele.

-Hali - köszönt nekem, majd észrevette, hogy itt van még valaki mellettem.

-Tényleg! Luke ő itt Harry, Harry ő itt Luke!

-Örvendek - rázta meg Harry Luke kezét.

-Szintúgy - mosolygott Luke Harryre.

-Meghívtam, hogy délután velünk lógjón és megismerjen titeket.

-Oké, nekem jó - vont vállat, majd tovább sétált kicsit hirtelenül is, amit furának véltem.

-Egy másodperc - néztem Luke-ra kérlelően - Harry - értem utol - Minden rendben?

-Igen persze, miért ne lenne? - nézett rám azzal a tipikus hamis mosolyával.

-Harry, ismerlek, mond el mi történt?

-Nem fontos - pásztászta a földet.

-Harry - próbálkoztam.

-Mennem kell órára, majd később ütközünk - mondta, majd elindult az osztályterme felé. Ha jól tudom matekuk lesz.

Mikor Lukehoz értem, ő egy kicsit megilletődve ugyan, de magabiztosan állt a szekrényem mellett, majd elindultunk fizikára ahol szintén mellettem ült.

Úgy alapjáraton sok mindenről beszélgettünk, körbe vezettem a suliban is és egész jól el voltunk egész nap, kár hogy nem ismerhettem meg előbb. Biztos Liamék is bírni fogják. Apropó Liam nem rég üzent, hogy a kocsinál várnak engem.

-Hello srácok, hoztam valakit - raktam kezemet Luke vállára.

-Sziasztok! - intett nekik, majd kezet fogott mindenkivel. Zayn beült az anyós ülésre, Liam nyilván a kormány mögé, Niall bal hátra, középre Harry, mellé pedig én.

-Gyere ide Luke - szóltam majd beleültettem az ölembe, mire éreztem, hogy Harry szúrós pillantásokat vet ránk, viszont én figyelmen kívül hagytam. Amikor megérkeztünk el is foglaltunk egy 6 személyes asztalt. Egyébként nagyon menő volt az egész hely. Volt egy táncparkett, egy karaoke és egy DJ pult is és az egésznek nagyon jó hangulata volt. Közben egy pincér jött és fel is vette a rendelésünket. Három pizzát rendeltünk, mivel úgy gondoltunk kettesével megeszünk egyet-egyet. Liam és Zayn egy sajt, sonka, gombásat, Luke és Niall magyarosat, míg én és Harry együtt fogunk egy sajt, sonka, kukoricásat megenni. Amíg vártunk, hogy kihozzák a pizzákat, a srácok kérdezgettek dolgokat Luke-tól, például honnan jött, hány éves, a szokásos dolgokat. Meg kell hagyni szerintem mindenkit megfogott a hülye poénjaival. Pont vele beszélgettem arról, hogy majd elfogja nekem játszani a kedvenc dalomat gitáron, mikoris Harry hozzánk, pontosabban hozzám szólt:

-Felkérhetlek egy táncra? Ez az egyik kedvenc számom - nézett rám az egyik legaranyosabb mosolyával amit valaha láttam.

-Nem is tudom, nem annyira tudo- mondtam volna, de belém karolt, s azt sem tudom hogyan történt, de elrángatott a parkettig és azt mondta:

-Ne nézz vissza, csak rajtam tartsd a szemedet - kacsintott, mire megforgattam a szememet.

Telt ház volt, viszont olyan volt, mintha csak ő és én lettünk volna az egész étterembe. Egyébként nagyon jó táncos volt, ezért nyilván ő vezetett, mivel én borzalmasan toltam. Volt amikor freestyleba folytattuk, de én akkor inkább csak álltam és néztem, mint Rozi a moziban. Majd jött egy lassú szám, mire Harry átkarolt a derekamnál míg én a nyakát fogtam át és smaragd zöld szemeibe bámultam. "Milyen gyönyörűek" - gondoltam magamban, majd szemeim baba rózsaszín ajkaira tévedtek és akármilyen rossz gondolat is, de meg akartam csókolni. Csak kiváncsiságból, nyilván.

-Tomlinson, Styles - rázta meg a vállainkat Liam - Megjött a pizzátok, gyertek! Már egy jó tíz perce itt szólongatlak titeket - rázta meg a fejét, majd el sétált, mire én és Harry is csak elváltunk és felnevettünk.

-Na ugye nem is volt olyan rossz - lökte meg vállamat amikor beleharapott az egyik szeletbe.

-De csak mert te vezettél. Gondolj bele ha én nekem kellett volna - néztem rá kicsit megszeppenve - Szerintem nem éltük volna túl pár törött csont nélkül - mondtam majd mind ketten felnevettünk.