Ne ítélj, mielőtt nem ismersz|Larry Stylinson ff.|

Part 18

~Őszi szünet előtti utolsó nap~

-Egy perc és készen leszek! - kiáltottam le a szobámból.

-Szedd a csülkeidet légyszives! Végtére is ez a te meccsed - jött be a szobámba Niall.

-Jó oké, bocsi - vettem vállamra sport táskámat és indultunk is le a lépcsőn. Ez lesz az első meccsem idén és az első alkalom, hogy Harry eljön a meccsemre. Meg persze Niall is. Jól kell játszanom, hiszen nem a semmiért jönnek el.

Amikor odaértünk, elköszöntem Nialltől és az öltözők felé vettem az irányt. Mindenkit egy pacsival köszöntöttem, viszont Liamet megöleltem. Elkezdtünk átöltözni és közben beszélgettünk. Mikor végeztünk, kimentünk a pályára bemelegíteni. Egyből észrevettem a fiúkat akik a padunk fölött ültek telibe. Integettem is nekik. 

Nagyjából 15 percet melegítettünk,  utánna el kezdődött a meccs. Az elején egész jól ment, Liam kapufát lőtt, Ben, pedig az első 10 percben egy gólt is rúgott. Sajnos a másik csapat is szerzett még az első félidőben 2 gólt, így ők vezettek. És vége is volt az első félidőnek.

Annyira szarul éreztem magam, hogy alig csinálok valamit, ráadásul Harry és Niall is itt van. Tuti lúzernek fognak nézni ezek után. Mikor oda néztem feléjük, csak egy biztató mosolyt küldtek, Zayn, pedig integetett.

A második félidőben jobban játszottunk, ami főleg az edző agymosásának köszönhető. Amikor Andyhoz került a labda ő elkezdte vezetni a kapu felé, viszont a közelébe levő ellenfél közeledett felé, ezzel meghiúsítva tervét. De nem volt minden veszve, ezért elkezdtem karommal jelezni felé, hogy nekem passzolja a labdát. A felém guruló focilabdához kezdtem el futni, majd megláttam az üresen álló Liamet, akivel szemkontaktust felvéve átpasszoltam neki. Liam a kaputól nagyjából 10 méterről belőtte a labdát, ezzel kiegyenlítve a pontjainkat. Szinte egy emberként tepertük le Liamet, majd mikor hagytuk levegőt venni, akkor felállt és visszafutottunk a térfelünkre. Én egy kicsit lassaban, hogy a többieknek legyen ideje kicsit megszusszani és beállni a helyükre.

Két perc. Ennyi maradt vissza a hosszabítással együtt, és még mindig döntetlenre álltunk, amikor is lőhettünk egy tizenegyest. Engem 'jelöltek' ki, hogy rúgjam. Amikor odaálltam a fehér ponthoz ami a büntető vonalát jelezte, oda néztem Harryékre, akik csak annyit kiáltottak, hogy "Gyerünk Tommo" és, hogy  "Csak ügyesen". Legalább is ezt vettem ki belőle. A jobb felső sarkot céloztam be és amint előttem a labdát, alig mertem odanézni. A labda épphogy nem a kapufát találta el és a kapus sem ért oda időben, hogy kivédje a rúgásomat, ezért a hálóban látthatta mindenki. A pillanatok hevében egyből odaszaladtam Liamhez, akit olyan erővel öleltem meg, hogy csoda nem törtek el a csontjai. Persze a többiek is odajöttek és egy csapat ölelésre összevegyültünk. Amint tartottunk vissza a térfelünkre Liam fel vett a hátára és így vonultunk át, tudva a mai meccset nagy valószínűséggel megnyertük.

-Gratulálok! - puszilta meg homlokomat Harry, amint kiértem az öltözőből, majd megölelt.

-Köszönöm - öleltem vissza derekát fogva, miközben 'véletlenül' beleszagoltam a hajába, ami uramanyám de jó illatú volt.

-Ügyes voltál Tommo - veregette meg vállamat Niall. 

-Egyetértek, nagyon jól játszottál, de persze te is szerelmem - puszilta meg száján Zayn Liamet, mire a második egy apró pírt vett fel arcára.

-Ünneplünk egy mekivel? - kérdezte Liam.

-Azt hittem már meg sem kérdezed - hagyta el egy dramatikus sóhaj Niall száját, mire mi csak felnevettünk.

Niall ment elől, mivel nyilván már alig várta, hogy odaérjünk. Mögötte Liam és Zayn sétált kézenfogva, én és a Göndör, pedig legháttul ballagtunk. Na meg persze hogyha megfogtam a kezét sem kell senkinek sem tudnia.