Versek A Pokolból

Megkopva (S szétszaggatva)

Csend van. Most csend.
Csak az eső kopog az ablakon.
Tollak közt kopott
Papír fekszik az asztalon.

Csak pihen ott
És várja
Egy művész
Mit vet rája.

Fest vagy költ?
Papírhajót hajtogat?
Csak hagyja ott,
Vagy új életet ad?

Kopott a papír, csak vár
És vár, hogy a művész
Belőle készítse el
Élete művét.

Számítani akar
Fontos lenni
Csak a művésznek
Csak szeretni.

Kicsapódik az ablak
A papírt messze viszi
Száll a széllel
De így már semmire se viszi.

Szaggatott, tépett papír
Egy sikátorban száll le.
Köszön a szélnek.
S szétszakad papír lelke.