Vonulnak az utcákon
Csak néznek és nem látnak
Elfogyott a szép, a jó
Láthatatlanná váltak
Süket fülek mellett járok
Csak mennek és nem hallanak
Fájón nézek körbe rájuk
Már könnycseppeik sem hullanak
A zuhany alatt sírok csak
Fejfámba boldogságot véssenek
Nem akarnak észrevenni
Más vagyok, ne nézzétek vasszemek!
Nem kell a hatalom, nem kell a pénz
Nem akarok Istenné válni
Csak szabadság kell nekem és ép ész
Nektek nem kell sajnálni!
Csak a tükörképem láthatja
Könnyekkel itatott arcomat
Én még képes vagyok érezni
Szenvedni, ha elbukom harcomat
És ha összedől a világ
Én akkor is ember maradok
És akár mind el is hagyhattok
Én még úgy is előre haladok
A zuhany alatt sírok csak
Fejfámba boldogságot véssenek
Nem akarnak észrevenni
Más vagyok, ne nézzétek vasszemek!
Nem kell a hatalom, nem kell a pénz
Nem akarok Istenné válni
Csak szabadság kell nekem és ép ész
Nektek nem kell sajnálni!
Nem kell a hatalom, nem kell a pénz
Nem akarok Istenné válni
Én csak szárnyalni akarok, és kész
Én sohasem fogok meghátrálni!
YOU ARE READING
Versek A Pokolból
PoetryNéhány elborultabb versecske egy kiegyensúlyozottan kiegyensúlyozatlan életét elő nő tollából. Csak saját felelősségre... Elég depresszívek.
