Villogó macska-szemekkel bámul rám a sötétség
Néznek a falak, semmi kétség
Közelednek, távolodnak, összemennek,
Vagy megnőnek, mint a macska-szemek
Rezzen a levegő, tényleg, vagy csak álom?
Talán fél a sötétben az álmom.
Remeg a kar a takaró alatt
Bámulom a csupasz falat
Szellem sziszeg, kígyó mar
Már nem seb, csak var
Hamar gyógyul, de fáj
Szívembe, testembe kígyófog váj
Fény gyúl, belevisít a szemembe:
Új erő lüktet erembe.
S mi fizikailag kínzott,
Ha a sötétség hízott,
Már több félelmet ma nem kap.
Megmenekültem. Felkelt a Nap.
Nem tudom ismeritek-e a nyctophobiát, ez a sötétségtől való félelmet jelenti. Nooos, összesen 2 fóbiám van, és ez lenne az egyik. Próbáltam a lehető legjobban lefesteni, hogy milyen érzés is ez, és remélem, hogy sikerült 😁
YOU ARE READING
Versek A Pokolból
PoetryNéhány elborultabb versecske egy kiegyensúlyozottan kiegyensúlyozatlan életét elő nő tollából. Csak saját felelősségre... Elég depresszívek.
