A Második Generáció

Meglepetés

Hosszú hetek teltek el a Félvér Táborban, de igazából egy nagyobb szörnytámadás sem volt. Viszont megtanultam használni az erőmet, megtanultam falatmászni, íjászni, és vívni. Bár az utóbbiban Carol jobb volt nálam, de az erőmmel simán legyőztem. Zászlóvadászatot játszottunk és szekérversenyeken vettünk részt. Egyszóval jó volt a Félvér Táborban. Más, nagyon más mint a Jupiter Tábor, de talán ezért tetszett jobban.
Egyik nap zászlóvadászatot játszottunk amikor a tábort hatalmas robbanás szerű hang rázta meg. Kheirón hangja csendült fel:
- Játékot abbahagyni! Ez Thália fájától induló védővonal volt!
Amióta itt vagyok, megtanultam, hogy miért olyan fontos az a fa, hogy ott az Aranygyapjú, és hogy a tábort egy mágikus pajzs védi a szörnyektől. Na, most ezt a pajzsot fenyegette valami. Mindenki felfutott a dombra, hogy lássa, mivel állunk szemben. Hát, senki sem örült.
- Egyszer már legyőztünk egy sereget - mondta a kis Scott Stoll
- Jöjjenek csak, majd megkapják a magukét - kiabált Chuck Hedge, majd körbe-körbe ugrálva bunkósbotját lengette
Ez azonban nem nagyon nyugtatott meg senkit. Még Hedge edző is megijedt. Az alvilág legtöbb lénye itt volt, de mindegyikből legalább 200. Araiak, küklopszok, pokolkutyák, empuszák, óriáspókok, és még ilyen kedves állatok.
Kheirón elkezdett parancsokat oszotgatni, amikor Percy és Annabeth egymásra néztek, majd Percy bekiabálta.
- Az araiakkal csak olyan küzdjön akinek még nem kívántak rosszat, vagy még nem harcolt szörnnyel!
Nem értettem miért mondta, de biztos volt oka. A Hermész gyerekek kihoztak hat ütött-kopott katapultot, de ez se segített olyan sokat a helyzetünkön. Csatasorba álltunk. Szerencsére a pajzs bírta az Aranygyapjú miatt addig, amíg összeszedtük magunkat, de látszott, hogy hamarosan áttörik. Vártuk a fejleményeket, és meg is lett az eredménye. Öt perc után a pajzs megremegett és összeomlott.