A Második Generáció

Haditanács

Nem is sejtettem, hogy milyen veszélyben vagyunk.

Amikor a pajzs összeomlott, a szörnyek mindent eltapostak ami az útjukba került: bokrok, fák, katapultok, áttrappoltak az eperföldön, najádok élőhelyeit semmisítették meg. Szörnyű pusztítás volt.

Amikor beözönlöttek, az Apollón csapat nyílzáport zúdított rájuk, a Hermész csapat a hajítógépeket használta és görög tüzeket rejtett el, ami felperzselte az előörsöt. A légió alakzatban védekezett, de semmi esélyünk nem volt. Ha megöltünk tíz szörnyet, húsz jött helyette.

- Olyan mint a hidra! - kiáltott Percy - Nem lehet egyesével elpusztítani! Egyszerre kell végezni az egésszel!

Nem lehetett.

Annyian voltak, mintha az egész Tartarosz kiözönlött volna...
Minden ott volt: régen legyőzött szörnyek, Minotaurusz, titánok. Meg persze a kisebb szörnyek, amik ezrével voltak.

Ráadásul a Héphaisztosz bungalók a Kilences Bunkerben ügyködött.

Vágtam, szúrtam, hárítottam, egyik szörnyet küldtem vissza a Tartaroszba a másik után. A többiek sem lazsáltak: az Appolón csapat az ellőtt nyílvesszőket szedték össze, kilőtték az összeset. A Dionüszosz csapat indákkal nehezítette meg az ellenség dolgát, de csak pillanatnyi hátrány volt számukra.

Mindenki hatékony volt, de fáradtunk, és fogyatkoztunk. Jean-t leütötték, Benjamin ugrott oda, megvédeni. Aztán elakadt a lélegzetem. A kis Franklin Stoll-t támadta hátba egy küklopsz. Futottam, de nem érhettem oda.

- Vigyázz!! - kiáltottam de nem hallotta.

A küklopsz elért hozzá. A düh megsokszorozta az erőmet. Már nem voltam fáradt, és ki akartam nyúvasztani az összes szörnyet. Hozzá is láttam, de tíz perc után ugyanott tartottunk: Túlerő és fáradtság. Kezdtem feladni, amikor hirtelen zümmögni kezdett valami mögöttem.
Nem is egy inkább sok. Mint ha több ezer méh lenne ott.

Megállt a csata, minden lelassult. Mindenki a hang irányába nézett, majd hangos boldog kiáltásokat kísérve, megjelent egy csapat felturbózott Arkhimédész gömb.

Visszaemlékeztem: Leonak még sikerült megmenteni, és tanulmányozni a gömböket, így a Héphaisztosz bungaló egy csapat gyilkos gömbbel rendelkezett.

A gömböket Leo és az egész Héphaisztosz bungaló követte.

Miután megjelentek, a gömbök munkához láttak és negyed óra alatt elkergették az ellenséget.

A csata után Kheirón megbeszélést tartott a Nagy Házban.

Amikor mindenki kényelmesen elfoglalta a helyét a pingpong asztal körül, belekezdett a mondókájába.

- Először is üdvözlöm a rómaiakat, vagy a Jupiter Táborba ment görögöket - itt tudtam, hogy ránk, és a Valdez családra gondol - Sajnos az ok, amiért eljöttek, nem túl jó hír. Mint itt is, a Jupiter Tábort is óriási hadsereg támadta meg, de nem jártak olyan szerencsével mint mi.

Valaki nagyon meg akar semmisíteni minket, ezért, hogy ezt megakadályozzuk küldetésre kell menni - folytatta Kheirón - Ezért úgy döntöttünk......

De nem tudta végig mondani, mert Rachel fakó, távoli hangon megszólalt:

- Miután a Félvér Tábor hadba vonult
Négy félvér gyereke harcba indul.
A második generációra van most szükség,
Mert a mélység ura nagy ellenség.

Görögország és Róma gyermekei mennek,
2-2 arányban egyenlően lesznek.
Ki 14-et még be nem tölté,
Az nem indulhat a küldetés felé

A holtak urát keressék fel,
Nála a kérdésük válaszra lel.
Ám valaki elesik a cél előtt,
Vesztét okozza egy alvilági erő.
Halála sokat nyom majd a latba,
És tovább élhet az örök elíziumban.
(By: LucaSavior)

Döbbenet szállta meg a társaságot. Pár percig mindenki némàn ült, csak Rachel pislogott értetlenül.

A csendet Kheirón törte meg.
- Amit az orákulum elmondott, abból kiderül, hogy egy újabb küldetés közeleg, melyen két Félvér Táborok és két Jupiter Táboros fog részt venni. Valakinek van kérdése, mert ha nincs senkinek, akkor folytatjuk. - mondta Kheirón

Felálltam. Kicsit veszengve, de elmeséltem az álmomat, mire pár ember (Jasonék és Leóék) elkezdett dörmögni.

- Mi ismerjük őket - kiabált be Piper - az egyik küldetésen meg akartak enni minket.

- De Leó bácsinak sikerült legyőznie őket - mondta Leó vigyorogva

- De térjünk vissza a témához - szólt Kheirón fáradtan, majd olyan pillantást vetett Percy-re, mintha azt mondaná: ,,Amennyi küldetést a te családod vállal, az több generációnak elég lenne'' - Ez még nehéz kérdés, hogy ki menjen, ezért meg kell beszélnünk a táborvezetőkkel. Addig is élvezzétek ki, hogy együtt vagytok, mert ha ennek vége a rómaiak visszamennek a táborokba.

Ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést, és mindenki elkezdett oszolni. Csak én nem értettem, hogy hogyan lehet egy haditanács ilyen könnyed...