Orosz maffia [ Befejezett ]

Part 2

Amikor legközelebb felébredtem hideget éreztem. Kinyitottam a szemem homályosan láttam. Megpróbáltam felkelni, de még nagyon kábult voltam. Végig húztam a kezem a testemen, fehérnemûben voltam. Egy fapadlón feküdtem. Erõs fényt láttam, majd egy hangot hallottam. Aztán egy másikat. Egyre hangosabbak lettek, majd egy kéz megérintette az arcomat és felemelte. Egy kék szempárt láttam meg elõször, aztán õszes haj, az ajka vékony, mosolygott. Csak nézett majd megszólalt.

- Ha tudnád miket fogsz átélni velem- majd elkezdtek nevetni. Kezdtem vissza nyerni az erõmet. Ekkor kettõ fegyveres férfi megragadott és elvittek egy szobába. Leültettek egy székre és csak néztek. El kezdtek valamirõl beszélgettek egymás között, de nem értettem amíg az egyik vigyorogva rám nem nézet és elindult felém, mire a másik szórakozottan felnevetett. Lehajol hozzám és megfogta az arcomat

- Vetkõzz ribanc! - majd elengedte az arcomat.

Nem csináltam semmit. Mire megfordult és kaptam egy elég nagy pofont mire a földre estem. Felnevettek mind a ketten de amikor nem figyelt ki vettem a kis kést a lábszárából. Felkeltem mire megfordult és oda jött hozzám.

- Hol a ruhám?- kérdeztem. A másik elment mire a férfi megragadta a kezemet.

- Gyere picinyem.. mi lenne ha segítenék neked levetkõzni.- nevetett fel, mire hasba szúrtam. Majd újra és újra, amikor letérdelt a hasát fogva ahonnan folyt a vér, mögé álltam és elvágtam a torkát.

Volt egy ajtó, ami egy másik kissebb helyiségbe vetett. a másik után mentem. Épp egy szekrényt zárt be, a kezében egy semmit nem takaró vékony hálóing szerûség. Mögé sétáltam, befogtam a száját és elvágtam a torkát. Õ odakapott, de 3 másodperc alatt elvérzett. Elvettem a szekrény kulcsát és kinyitottam a szekrényt. Csak ilyen vékony ruhák voltak. Ilyen hidegben biztos nem élem túl, és feltûnõ is lenne, így fogtam és leszedtem róla a katona ruhát és felhúztam. El vettem a fegyverét, majd távoztam az ablakon keresztül. Kimásztam az erkélyre és az egyik ereszen lecsúsztam. Feltûnés mentesen de gyors iramban elindultam. Azt se tudtam hol vagyok. Foggal sem volt hogy mit kéne csinálnom. elfordultam a sarkon és megláttam egy boltot. Kocsik sorakoztak egymás mögött. Gondoltam elkötök egyet és azzal lépek meg valahogy. Találtam egy kocsit aminek nyitva volt az ajtaja. Beültem, de kulcs nem volt benne. Ezért a hátra másztam és meghúztam magam. Jött egy elég elegáns kinézetû ember. Öltöny, karóra, gyûrû. De nem eljegyzési, inkább dísz gyûrû. Bepakolt két szatyrot a csomagtartóba majd lecsukta és beült. Elindította az autót és mentünk. Nagyjából félóra telt el, amíg egy nagy házhoz értünk. Megállt, de nem szállt ki. Elõvette a telefonját és felhívott valakit. Megszólalt, de nem értettem mit mond, oroszul beszélt. Elkezdte állítgatni a tükröt, majd letette a telefont és kiszállt a kocsiból. Elõvettem az egyik revolvert. Nem láttam mi történik, csak zajokat hallottam. amikor kinéztem az ülés mögül láttam hogy nyitva a bejárati ajtó. Halkan kinyitottam a kocsi ajtaját és kiszálltam, amikor éreztem hogy egy fegyvert fognak a fejemhez, mondott valamit oroszul. De nem értettem. Ösztönösen feltettem a kezem és letettem a revolvert a földre. Megragadta a kezem és a pisztolyt a fejemhez szegezve elindult velem a házba. Amikor beléptem megvoltam róla gyõzõdve hogy abban a pillanatban tarkón lõ, amint becsukja az ajtót.

De nem ez lett. Lassan megkerült és szemben állt velem. A fejem le volt hajtva, így nem látta az arcomat. Erõsen felszólalt, de nem értettem mit mond. Mozdulni se mertem. Oda lép hozzám ordibálva és felemeli az arcomat, de amint a szemembe néz elhallgat. Megfogta a sapkát és levette, ami alól kibomlott hosszú barna hajam.

- Te nem vagy orosz!- jelentette ki, mire csak rázni tudtam a fejem.

- Mit keres egy külföldi lány a kocsim hátsó ülése alatt, katonai ruhában?- kérdezte, majd hátrébb lépett.

- Szökik.- válaszoltam alázatosan. Nem teljesen voltam magamnál. Nagyjából 1 napot utaztam víz és élelem nélkül.

- Honnan szökik? A katonaságtól vagy az ott vér?- elsötétült elõttem minden. Elvesztettem az eszméletemet és elájultam.