Orosz maffia [ Befejezett ]

Part 8

- Te még- döbbent meg.

- Igen. - hajtottam le a fejemet. Ekkor megfordított. Kezével az államhoz nyúlt és felemelte.

Nem szólt semmit. Csak nézett a szemembe, én meg az övébe. Lassan közelített felém. Az ajkaink miniméterekre volt egymástól. Annyira akartam amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. John volt az.

- Ezt fel kell vennem.- Riddick egy mélyet sóhajtott.

- Szia John Én épp csak sétálgatok egy folyosón. Igen értem, rendben szia.- azzal letettem.

- John mindjárt itt lesz. Mutatni akar nekem valamit.- rendben. Azzal ott hagytam.

- Felmentem a lépcsõn és félúton össze találkoztam Johnnal.

- Szia. Mit szerettél volna mutatni?

- Gyere velem le.- megfogta a kezemet és mentünk le. Amikor leértünk nem balra mentünk, hanem jobbra. Ott volt egy ajtó. Volt rajta egy név. Lilianna Natasa.

- Ez az új tanulószobád. - nyitott be. A szoba nagyon tág volt. Volt egy íróasztal, hozzá szék. Egy kis és egy nagy lámpa. Egy fotel tele párnákkal egy ablak és radiátor. A szoba színe fehér volt. A padló világos színû tölgy.

- Aszta. Ez gyönyörû! Nagyon köszönöm.

- Itt nem fog senki zavarni és Riddick a legjobb mesterlövészünk és bérgyilkosunk. Vele biztonságban vagy. De melletted kettõvel van az én irodám is. Szóval ha kell valami nyugodtan szólj.

- Rendben.- mosolyogtam rá.

- Na.. Én hagylak is, itt vannak a cuccaid is. Jó tanulást.- mondta majd megölelt és elment kettõvel arrébb. Be vittem a cuccaimat. Bepakoltam a fiókokba. És át mentem a szomszédomhoz.

- Helló szomszéd!- mosolyogtam karba tett kézzel.

Ekkor kigurul a kocsi alól és furán néz.

- A szomszéd teremben fogok tanulni ezentúl.- mosolyogtam rá. Felkelt és oda sétált hozzám, átkarolta a derekamat és magához húzott.

- Akkor ezen túl ezt is megcsinálhatnánk- húzott közel magához amíg össze nem ért az ajkunk. Vissza csókoltam, miközben a kezemet végig húztam a fején, a tarkóján majd a vállán kötött ki. Nem is tudom mennyi ideig álltunk ott és csókolóztunk.

- Mi lenne ha ma találkoznánk?- nézett rám Riddick.

- Hol?

- Nálam. Kérlek. Elmegyek érted. Hol laksz?

- Johnnal lakok. Ideiglenesen. Gondolom.- sütöm le a fejemet.

- Tudom hogy hol lakik. De mi lenne ha néhány házzal elõrébb állnék meg? Oké?

- Rendben. Mikor?- kérdeztem izgatottan.

- Fél 7-kor. 5 házzal elõrébb.

- Rendben. - elindultam volna , de Riddick vissza rántott és megcsókolt.

Vissza mentem és 4 óra körül elindultunk Johnnal haza. Fél 7-kor szóltam Johnnak.

- Hely John el megyek futni, oké?

- Futni? Te nem is szoktál futni.- nézett rám furcsán.

- De most jó az idõ és amúgy szoktam, csak itt kellett egy kis idõ amíg kiismerem az utakat, meg ilyesmi.

- Jó, de ne maradj sokáig. 8-ra gyere vissza jó?

- Rendben.

Ekkor kaptam egy üzenetet.

Riddick: Itt vagyok. Fekete Mercédesz a rendszám R020DC12.

Natasa: Megyek!

Amikor kimentem egy pár házzal arrébb láttam egy fekete kocsit. Ez õ. Elkezdtem arra futni. Kinyitotta a kocsi ajtaját. Beültem és mentünk. Nagyjából 15 perc volt mire odaértünk. Ugyan olyan hatalmas ház volt mint Johné. Kiszálltunk és bementünk. Hatalmas volt, gyönyörû és modern. Nagyon tetszettek a bútorok, a berendezés, az elhelyezés. Megfogta a kezemet és felvezetett egy márvány lépcsõn. Egy hatalmas hálószobában találtam magam. Hatalmas ágy, tágas tér.

- Ülj le az ágyra, mindjárt jövök.- bólintottam és megcsókoltam. Amikor vissza tért egy tálca volt a kezében és egy üveg bor.

- Van vörösbor és csokiseper.- öntött a poharakba bort, majd meggyújtott egy gyertyát. Finom illata volt. Elkezdtünk beszélgeti.

- Nyolcig van idõm. Nyolcra haza kell érnem.

- Rendben. Az sok idõ!- mosolyogtam majd megcsókoltam. Végig simította a kezét az arcomon.

Felkeltem az ágyból és levettem a fölsõmet.

- Te mit csinálsz?- nézett rám furcsán.

- Azt amirõl már egy hete álmodozom.- és vetkõztem tovább.

- Nem kell ha nem akarod.- fogta meg a kezemet. Abban a percben azt éreztem hogy õ az akivel el kell veszítenem.

Vetkõztem tovább. Már csak melltartó és bugyi volt rajtam. Ekkor felült és eltette a tálcát az éjjeli szekrényre. Oda sétáltam hozzá és szembe terpeszben a térdére ültem. Elkezdtünk csókolózni. Bele túrt a hajamba, ami nekem új volt és felemelõ. Amikor elváltak az ajkaink a szemembe nézett.

- Még sose láttam olyan gyönyörû nõt mint te és sosem akarlak elengedni!- ekkor rá mosolyogtam és szépen lassan levettem a fölsõjét. Õ kicsatolta a melltartómat a másodperc töredéke alatt. Sejtettem hogy nem elsõre csinál ilyent. A melltartómat a földre dobta és elkezdte kényeztetni a melleimet. Utána az ágyba zuhantunk. Csókolóztunk. Kicipzároztam a nadrágját, õ finoman végig húzta a kezét a hátamon, majd a fenekemhez érve megmarkolta és megcsókolt.

- Biztos akarod?- nézett a szemembe. Bólintottam és kikelt az ágyból. Elõ vett egy óvszert az éjjeli szekrénybõl. Levette a nadrágját és akkor láttam hogy mekkora. Azért eléggé kikerekedett a szemem. Ami fel is tûnt neki.

- Nyugi, majd vigyázok- nevetett.

Nyeltem egy mélyet. Ekkor bebújt az ágyba mellém. Lehúzta a bugyimat. Azán feljött és amikor belém hatolt megharapta a fülemet. Eléggé fájt, de a fül harapás elterelte a figyelmemet. Meg karmoltam a vállát.

- Jól vagy? Leálljak?

- Ne, csak csináld lassan.- kapaszkodtam belé. Elkezdett nagyon lassan mozogni. Egy órát töltöttünk az ágyban.

Amikor végeztünk, ki ment elintézni valamit. Én csak az elmúlt egy órára tudtam gondolni. És tudtam hogy ezek után már semmi sem lesz a régi. Vissza jött és hozott egy zsebkendõt. Leült az ágy szélére felemelte a fejemet és letörölte az arcomról a könnyeimet, majd az ágyra nézett. Én is odanéztem és megláttam egy kisebb vérfoltot.

- Jaj ne haragudj. Én- kissé kínosan éreztem magam.

- Ugyan. Majd veszek egy másikat.

- Gondolom nem történt még ilyen veled.- nevettem kínomban.

- De. Eléggé sokszor az elmúlt években.

- Mi?- néztem rá. Végig futott a fejemben hogy hány nõnek vehette el a szüzességét.

- Álltalában álmomban próbáltak megölni. De nem jött nekik össze és õk lettek halottak az ágyamban.

- Oh - most már minden érthetõ.

- Gyere, haza viszlek.

Felöltöztünk, ettünk egy kicsit aztán mentünk.