Orosz maffia [ Befejezett ]

Part 19

Ott voltam Tolga szobájában. Ameddig az ajtót zárta körül néztem van-e valami olyan tárgy amivel leüthetem, megszúrhatom, sakkban tarthatom, de abban a percben nem találtam semmi olyant. Csak gondolkodtam, pörgött az agyam, de semmi. Megfordult és elindult felém.

- Kicsit túl toltad a vöröst, nem gondolod?- néztem rá.

- Tudod miért lett vörös?- erre csak megráztam a fejem.- Azért hogy a vér ne legyen látható.-erre elkapott a hányinger.

- Szóval itt szoktál nõket gyilkolni?- néztem a földre, nehogy elhányjam magam.

- Nem. Ez a szoba nem véletlenül ilyen. Vannak itt ott rejtett ajtók, és fiókok. Az a kamera pedig azért van hogy felvegyek mindent ami az ágyban történik és ha felveszem akkor utána vissza nézem és újra felidézem milyen volt az adott nõvel.- ezt már nem bírtam ki.

- Undorító vagy!-erre csak nézett.

- Amikor elõször megláttalak, ott feküdtél egy hideg padlón elõttem. Be voltál drogozva, azt sem tudtad hol vagy. - emlékezett vissza. - Olyan gyönyörû voltál. Érezni akartalak. Benned akartam lenni. És most újra az enyém vagy.- nézett a szemembe. Elindult felém megragadta a kezem és az ágyra lökött. Elkezdett levetkõzni. Sam is kezdett magához térni.

- Ahh.. Lili. Lili hogy kerültél ide? Mi folyik itt?- szólalt meg Sam.

- A két legjobb barátnõt fogom megkefélni egyszerre!- kezdett nevetni Tolga. Lehajolva elkezdte lehúzni a nadrágját. Kaptam az alkalmon ha már ott volt a lábam és fejbe rúgtam. Ekkor a földre esett.

- Ahh, te hülye kurva! Eltörted az orrom te szajha! - fogta az orrát. Megfogtam a szobrot az éjjeli szekrény szélén és tiszta erõbõl fejbe vágtam vele. Elvesztette az eszméletét. Kaptam az alkalmon és meg fogtam a fejét, hátra hajtottam és a szoborral torkon vágtam. Sem csak sírt, így oda mentem hozzá.

- Sem. Nyugodj meg, kérlek. Már vége, meghalt. Meghalt!- öleltem magamhoz. Ekkor megnyugodott egy kicsit. Megfogtam a kamerát és elindítottam egy felvételt róla, max. hangerõn, majd oda mentem Tolga ruháihoz és megkerestem a kulcscsomóját. Volt rajta legalább 10 kulcs. Gyorsan próbálgattam de nem jött be, csak az 5. lett jó. Kinyitottam a zárat és elengedtem Sem-et. Közben ment a háttér zaj.

- Sem. Segíts. Mutatott valaha olyan titkos ajtót amit láttál hogy nyílik?- erre csak a fejét rázta.

- Átkutatom, hátha van nála telefon, te nézz körül a szobában.- utasítottam mire bólintott. Én a ruhájához mentem és átkutattam, de semmi. Sem-re néztem, de õ sem talált semmit. Oda lépett hozzám.

- Most mi lesz?- nézett rám. Felnéztem és megszólaltam.

- Marad az ablak.- indultam az ablak irányába, de megbotlottam és elestem.- Jézusom, hogy lehetek ilyen...- néztem magam elé, ahol egy hegyes szobor volt, ami épp felém ágaskodott.- Ilyen szerencsés.- Ekkor Sam oda lépett hozzám.

- Ez mi volt?- nézett rám kérdõn, miközben a kezét nyújtotta. Elutasítottam a segítséget és felkeltem.

- Megbotlottam valamiben. Pff Ha pár centivel elõrébb botlok meg, felnyársaltam volna magam.- gondolkoztam el. Ahogy vissza néztem nem láttam semmit ami kitüremkedik. Az ablakhoz értem és kinéztem. - Ha szerencsénk van, az autóban benn maradt a kulcs, vagy bent hagyták és akkor elmenekülhetünk, néztem Sem-re. - Menj te elõre Sem, de vigyázz magadra!- segítettem ki az ablakon. kimászott és elindult.

Én is elindultam volna, de vissza néztem. A kamera ott állt és tudnom kellett mit tett Sem-el vagy másokkal. Fogtam a chip-et és eltettem, majd Sam után mentem. Õ már lent volt, csak rám várt. Kimentem de mire megfordultam Sem eltûnt. Sietõsebbre vettem az iramot, de óvatosan, amikor megláttam valamit a kapunál. Egy puskacsõnek tûnt, de csak egy másodpercre láttam. Le néztem, nehogy rossz helyre lépjek. Amint vissza néztem már nem volt ott semmi. Leültem a tetõre hogy felkészülje a leugrásra. Vettem egy mély levegõt és elrugaszkodtam, de nem a fölre érkeztem. Valaki elkapott. Letett amikor megfordultam. A szemem könnybe lábadt.

- Riddick!- öleltem meg! A szívem megnyugodott ahogy átöleltem. Elengedtem és elindultunk kifelé. A kapun túl ott volt egy egységnyi fegyveres. Jött egy kocsi amibe beszálltam és Riddick is. Sem is bent volt Johnnal. Majd mind két pasi rám kiabált.

- Lili hogy tehetted ezt? Megõrültél?- háborodott fel John.

- Valahogy ki kellett hoznom Sem-et és amúgy is Tolga halott. Megöltem.- néztem rájuk.

- Lili ezt akkor sem kellett volna megtenned.- szólt Riddick.

- Nem izgat mit mondtok. Meg kellett tennem. Sem-ért! Úgy sem fogjátok megérteni, de nekem õ a legjobb barátnõm. És ezzel lezártam ezt a vitát!- fogtam be számat és ki se nyitottam addig a míg haza nem értünk. Négy szemközt beszéltam a fõnökömmel Sem-rõl és megengedte hogy velem egy szobában legyen. Levezettem és kölcsön adtam neki néhány ruhát. Elment lefürdeni én pedig addig vártam amikor nyílt az ajtó és be jött Riddick.

- Te nem tudsz kopogni?- néztem rám szúrós szemekkel. Meg se hallotta, csak bejött és mondta a magáét.

- Neked teljesen elment az eszed? Meg is ölhettek volna! Ha nem értünk volna oda akkor...- itt közbe vágtam.

- Akkor megmenekültünk volna! Kimásztunk és elmentünk volna. Magamtól jutottam be és magamtól jutottam ki is! - keltem fel az ágyról ordítva. Oda álltam elé és csak a szemébe néztem.

- Miért nem tudsz bennem bízni? Miért nem érted hogy mindent okkal csinálok?- néztem rá, mire megfogta a vállamat.

- És te miért nem érted meg hogy szeretlek? Minden amit teszek, mindem amit mondok, minden miattad van! Csak is miattad!- nézett rám, majd magához húzott és szorosan átölelt. Annyira megkönnyebbültem, amikor átölelt.

- Sem épp zuhanyozik. Nem hagyhatom egye...- ki kell hallgatniuk.

- Mi?- lepõdtem meg.

- És téged is!- nézett le.

- Engem? Miért? Erre mi szükség van?- kerestem a tekintetét, de õ kerülte.

- A vezetõség szerint túl gyanús hogy ilyen könnyen megszöktetek. Onnan nehéz megszökni, pláne egy nõnek. A nõk ott vagy öngyilkosok lesznek vagy Tolga öli meg õket.

- De én.. ekkor kopogtak és bejött 2 fegyveres férfi, akiket eddig nem láttam. Ekkor Törülközõbe csavarva ki jött Sem is. Õ nem értett semmit, de én tudtam amikor az egyik megszólalt.

- A nevem Igor Iljics. Samantha Moreni és Lili Romanov, kérem fáradjanak velünk.

- Azért valami ruhát felvehetek?- nézett rájuk Sem. A férfi bólintott. Kimentek és adtam Sem-nek egy sima nacit, meg egy pulcsit. Kimentünk és egy eddig számomra ismeretlen helyiségbe vittek minket. 2 ajtóhoz érkeztünk és ott külön váltunk. Õ az egyiken én a másikon mentem be.