Orosz maffia [ Befejezett ]

Part 6

Elindultam a folyosón végig, majd egy ajtóhoz érkeztem, ami egy lépcsõhöz vezetett. Felmentem vele és két ajtót találtam. Be mentem a jobboldali ajtón, ahol egy hosszú folyosót találtam. Ahogy sétáltam a falon képek voltak. Híres mûképek. Az egyik mellett volt egy üvegajtó, ami egy lépcsõhöz vitt. Hangokat kezdtem hallani lentrõl. Elindultam a hang irányába. Egyszer láttam egy ilyen horror filmet, amiben nem láttam értelmét annak hogy a fõszereplõ miért megy az ilyesztõ hangok utána, de most azt hiszem rá jöttem. Mert az egy film, ez meg a valóság. Hajtott a kíváncsiság, de egyre sötétebb lett. Azán ahogy egyre lejjebb értem, világosodott és abba maradt a hangzavar. Amikor leértem, 3 lépésre volt egy ajtó, mellette egy nem túl hosszú talán 2-3 méter széles folyosó jobbra viszont egy hosszúsötét folyosó. BE nyitottam az elkülönült ajtón. Amikor benyitottam sötét volt, de egy kis fény beszûrõdött mögülem. Nagyon meleg volt. Azt hiszem valamilyen mûhely szerûség lehetett, sok minden volt ott, fegyverek, eszközök, egy autó, emelõkar, láncok, kötlek. Beljebb léptem becsukódott mögöttem az ajtó és már alig láttam valamit. Hirtelen valami megérintette a kezem és hátra húzott. Sikítani akartam, de befogta a számat és a falnak nyomott. Egy sötét alakot láttam meg, de a szeme világított. Azelõtt még sosem láttam ilyet emberen, csak állatoknál. De valahogy olyan különleges volt, nem éreztem félelmet. Inkább kíváncsiságot.

- Ki vagy te és mit keresel itt?- szólalt meg mély hangon. Fel se fogtam amit mondott. Két másodperc alatt elõvett egy kést és a torkomra szegezte. Na ez már komolyabb volt, de csak a kíváncsiságomat fokozta.

- Lili. - erre elvette a kezét a számról.

- Mit keres itt egy ilyen védtelen lány? - vette el a kést a torkomról.

- Igazából eltévedtem. Új vagyok még itt. De ha minden igaz, nem sokáig.- ekkor hátra lépett és eltette a kést, elfordult és elõ vett egy harapófogót. Elõször azt hittem hogy a földre fekszik, aztán rá jöttem hogy az nem gurul. Rá feküdt egy olyan kördeszkaszerû cuccra és begurult a kocsi alá.. Elindultam felé, de neki mentem egy asztalnak és levertem valamit. Talán szögeket. Kigurult az autó alól, rám nézett és elment mellettem. Hirtelen fény villant fel. Felkapcsolta a lámpát.

Amikor lenéztem egy csomó rajzszöget láttam meg.

- Ne haragudj, sajnálom.- leguggoltam és elkezdtem összeszedni. Már majdnem megvolt az összes, amikor bele tenyereltem az egyikbe.

- Áuhh..!- nyögtem fel. Kigördült egy vércsepp. A férfi oda jött.

- Mi történt?- nézett rám.

- Bele tenyereltem.- fájlaltam a kezem.

- Ez fájni fog.- megfogta a tetejét és kihúzta a kezembõl gyorsan. Szinte alig éreztem olyan gyors volt, de nagy a fájdalomtûrõ képességem, lehet hogy ezért volt hogy egy hangot sem adtam. Miután kiszedte megfogta a kezem és elvezetett a kocsi mögé. Ott volt egy csap, ahol megmosta a kezem.

- Miért világít a szemed?- amint feltettem ezt a kérdést, rám nézett.

- A szemüveg nem állt jól.- válaszolt komoran. De csak néztem rá, tovább. Magas úgy 185 cm lehetett, egy fekete izompóló volt rajta ami megmutatta hatalmas izmait és tetoválásait. Vastagtalpú csizma és egy sötét szürke oldalzsebes nadrág. Csak néztem és néztem mire megszólalt.

- Ez egy különleges kontaktlencse, amivel a sötétben is dolgozhatok. Visszaveri a fényt és ezért tûnik úgy mint ha világítana a szemem.- ekkor elengedte a kezem és a szekrényekhez ment. Oda mentem az asztalhoz és leültem. Õ is leült és kinyitott egy elsõsegély dobozt amibõl egy gélt vett elõ és a sebemre nyomta. Majd egy tapasszal letapasztotta. Rá néztem, bele a szemébe.

- Köszönöm. De felesleges lett volna.- mosolyogtam.

- Kétlem. Ezekkel szoktam kitûzni az áldozataimról levágott bõrdarabokat . Kitudja miket hordoztak. Kár lenne érted.- mosolygott.

- Ez hízelgõ, de azt hiszem mennem kéne. De van egy kis baj- hajtottam le a fejem.

- Nem tudod merre kell menni. Ugye?- erre csak bólintottam.- És hova kéne eljutnod?

- A fõnök irodájához, azt hiszem.- néztem bizonytalanul.

- Gyere utánam.- azzal felkelt, elpakolt és elindult. Én követtem. Nem sokára már emlékeztem az útra, de hagytam hogy vezessen. Amikor már nem voltunk messze láttam hogy ott van John és az apja. És ott volt még két elegánsabb férfi. Amikor megláttak engem, John oda szaladt hozzám.

- Jól vagy?- ölelt meg, majd megfogta a kezemet. - Jó ég, mi történt?- hallgattam. Majd rá néztem a férfira.

- Nem látok a sötétben.- mosolyogtam. - De semmiség az egész. Az úr ellátott.- néztem rá.

- Áhh.. Látom megismerkedtél Riddick-el. - ekkor rá néztem, aki nem mutatta, de belül mosolygott rajtam egyet.

- Köszönöm Riddick.- kezet fogtak, aztán Riddick rám nézett, majd a többiekre.

- Akkor én megyek is vissza dolgozni.- egy utolsó pillantást vetett rám, majd megfordult és nagy léptekkel elindult. Ahogy mi Johnnal elindultunk az ellenkezõ irányba, hátra néztem. Végig néztem az egész testén. Aznap nem tudtam másra gondolni, csak rá. Amikor haza mentünk kicsit éhes lettem. Ezért csináltam magamnak finom meleg levest. Ahogy ettem, odajött hozzám John és az asztalra tett egy nagy dobozt. Mosolyogva kinyitottam és volt benne egy laptop, egy hozzá való táska meg egy telefon.