𝙈𝙚𝙧𝙩 𝙢𝙚𝙜𝙩𝙚𝙝𝙚𝙩𝙚𝙢

3 | Kviddics meccs

Szálltam a levegőben, suhantam, csak úgy kerülgettem a Mardekárosokat, a nyelvemet nyújtottam mindegyikre, majd hajítottam.

- Fiúk! Ne ijesztgessétek már Harry-t, tisztára elveszitek az életkedvét - morgok az ikrekkel.

- Nem félek! - mosolygott bátran. - Talán egy kicsit izgulok - vakarja a tarkóját.

- Kapd el a cikeszt és ügyes legyél - ült fel már a seprűjére Lily.

- Türelmetlen vagy - tettem úgy ahogy ő.

A griffendélesek közül először voltunk a pályán. Láttam az öcsémet is az első sorban szurkolni. Ez úgymond lendületet adott. Látványosan öklöztem Lily-vel.
Wood szerint mi vagyunk a legjobb hajtók akikkel valaha is találkozott. Nagyon jókat mondanak rólunk. Idén meg kell nyernünk a versenyt.

A sípszó elsült Lily-nél volt a labda egy darabig, majd átpasszolta Angelina-nak, ezután egy furcsa fordulattal erősen nekem dobta, megfogtam, majd szálltam, lendítettem, gyönyörű szép dobásom volt, csak hát az őrző vissza ütötte, basszus...

- Következő tuti bemegy! Ne add fel Finnigan! - hallottam ezeket a bátorító szavakat

Fred Weasley-től jöttek. Mellettem suhant el, majd ütötte meg a gurkót. (így kell írni? 😅) Figyeltem ahogy a vörös haja rakoncátlanul kócolódik össze, majd beletúr és rám mosolyog. Szégyenlősen repültem tovább, majd erőt merítettem és felzárkóztam. Mikor passzolni akart volna a Mardekáros én elvettem a labdát, majd céloztam.

- Be fog menni! - bíztam el magam.

- Tíz pont a Griffendélnek! Ügyes volt Finnigan! - mondja a bemondóban a Griffendéles srác.

Kacsintottam Angelina-nak és ismét öklöztem Lily-vel.

Mi kezdtünk Angelina is dobott párat és Lily is, de én a legtöbbet, egyre több ideges Mardekáros tekintetet éreztem magamon. Mikor újra nálam volt a labda körbe vettek, basszus ez nem lesz jó. Az egyik kiesett. George küldött egy gurkót felé. Egy kicsit megütve a fiút kitörtem a körből. Szálltam a levegőben, suhantam, a nyelvemet nyújtottam mindegyikre, majd hajítottam.

- Tíz pont a Griffendélnek.

Ekkor valami nagyon rossz történt, gyomron küldtek egy gurkóval. Azonnal sok mennyiségű vért köhögtem fel, majd zuhanni kezdtem, azt hittem itt a vég, seprűmet elejtve estem közeledve a föld felé, de pár másodperc múlva egy fiú erős és fáradt karjaiban tudhattam magam. Folyamatosan köhögtem fel a vért, fokozva a megmentőm idegességét.

- Natasha! Nati! - szólítgatott.

Kinyitottam a szemem, immár a földön feküdtem.

- Sajnálom Fred. Össze véreztelek.

- Tarts ki Finnigan. Ügyes voltál.

Az arcomat simogatta. Én akkor csak őt láttam, csak őt, a figyelmem csak rá szegeződött, mosolyogtam. Rakoncátlan vörös tincseibe legszívesebben beletúrtam volna, de a testem nem engedte. Felénk repült egy gurkó, Fred védelmezően felállt és megvédett, izomból vissza ütötte az egyik Mardekárodnak, aki szintén leesett a seprűről.
Éreztem a fiú fáradt lélegzetvételét, a Weasley hősies tettét láttam utoljára. Ugyanis elájultam.

🔥

A gyengélkedőn keltem fel. Ú, elsőben voltam itt utoljára. Egy évet kihagytam, valahogyan ki kell pótolni.
Na elég a viccelődésből.
Körülöttem emberek hangjai olvadtak össze, majd valaki megfogta a kezem. Szerintem Lily lehetett.
- Sosem tudtok csendben maradni - morgok mosolyogva.
- Nati.- borulnak rám finoman hárman
Lassan kinyitottam a szemem, a fény miatt nem ment annyira könnyen.
- Aggódtunk - hangoztatták.
- Jól vagyok, mindent túlélek.
- Nem is tudod mennyire aggódtam - búj hozzám lassan Lily.
Az ikrek fel egyenesedtek és mosolyogtak.
- Köszi Fred. Szó szerint élet mentő vagy - kuncogok.
- Értetek hármatokért bármit - vakarja a tarkóját zavartan.
Mosolyogtam. Szemeztem vele, az én zöld szemem az ő barna íriszével. El tudtam volna veszni bennük. Legszívesebben azt nézném egész nap. És a vörös tincseit piszkálgatnám minden percben.

Várjunk csak.

Nem. NEEEEHEEEM nincs az az isten. Biztos hogy nem.
Nem vagyok szerelmes.
Itt rohadjak meg ha igen.
A fejem elfordítottam, de egyből fájdalom hasított a hasamba.
- Mi történt? - kérdem érdeklődve.
- Madam Pomfrei azt mondta megúsztad. Egy éjszakára bent tartanak - mosolyog George.
- Huh - könnyebbültem meg.
Lily letett az éjjeli szekrényemre egy könyvet.
- Egy kis elfoglaltság.
Megfogta a két Weasley karját, majd kivezette őket.
- Hé Lily! Én még maradni akarok! - néztek mindketten rám.
- Tilos lenne itt lennünk ütődött. Wood nagyon büszke ránk! - köszönt el az utolsó mondatot nekem szánva.
- Sziasztok! - mosolyogva kiabáltam.
Kísérteties csend borult a szobára. Túlságosan is nagy csend.
Meg tudtam volna halni, mivel társaságom nem volt fogtam a könyvet és olvasgatni kezdtem. Hétfőte fel kell épülöm. SVK-n a mumusokat vesszük és gyakorolhatunk egyen. Alig várom.

Picit rövidebb lett🥺