𝙈𝙚𝙧𝙩 𝙢𝙚𝙜𝙩𝙚𝙝𝙚𝙩𝙚𝙢

4 | Mumus

Najó, csesszétek meg. Sok mindent átéltem már a kemény 13 évem alatt, de egyedül sose kívánd magad a gyengélkedőre. Dög unalom, és ráadásul már 00:15-van!
Minden korom sötét, az egyetlen fényforrásom a hold csodálatos szürke árnyalata.
Kínok közepette felálltam az ágyamról, majd nyújtóztam picit. Ki kell jutnom innen. És egyenesen a saját házamba fogok menni!

Óvatosan ki nyitottam az ajtót, majd be csuktam. Körül néztem szabad-e a terep. Minden sarkon magam után nézve (mint egy paranoiás) már eljutottam a festményig. Az volt a pechem, hogy a Kövér Dáma aludt.

Miután vagy tizedik perce suttogtam a jelszót neki, kinyílt a festmény, és elém tárult két vörös hajkorona.
- Weasley-k??
- Natasha! - néztek rám mérges tekintettel. - Neked ágyban kéne feküdnöd!
- Mondják ezt a pizsamás kisfiúk.
- Most azonnal visszamegyünk. Ugye nem fáj semmid?!
- Tűrhető.
- Vigyelek? - kérdi Fred.
- Csak azt kéne.
Hátra fordulva, beletörődve abba, hogy vissza kell mennem abba a sötét lyukba indultam meg szomorúan.
- Képzeld. Most akartunk lemenni meglátogatni - zárkóznak fel mellém.
Felkaroltak, nehogy elessek.
- Jól vagyok.
- Aludnod azért kell Finnigan.
- Jó...- törődtem bele. - Egyedül a gyengélkedőn lenni nagyon rossz érzés - borzongtam bele.
- Ott maradunk veled - ajánlja fel Fred.
- Akkor miattam kerültök bajba.
- Nem fogunk - erősködik George.
- Ti döntitek el. De ha egy pontot is levonnak - rázom meg arcuk előtt figyelmeztetően az ujjam.
Erre elmosolyodtak.
- Az a fontos, hogy te jól legyél - mondják kórusban.
Hogy vannak ilyen jó szinkronban?
Hosszasan a lábam elé bámulva, halkan mentünk előre, lépteink hangjai vízhangzottak az emberektől üres térben.
- Egy kérdés Finnigan.
- Hm?
- Haza mész karácsonyra?
Fred közben kinyitotta az ajtót és besegített. Itt már alig bírtam visszatartani a könnyeim a fájdalomtól. Sajgott a hasam.
- Még nem tudom... az lenne a legjobb ha azt tenném, de valami marasztal - próbáltam nem elsírni magam, de mikor az ágyam közelébe étünk enyhült a borzasztó fájdalom.
- Mert ha maradsz követhetnénk el pár csínytevést - kacsint George.
- Benne vagyok! - vidult fel az arcom. - Ti sem mentek haza?
- Nem tervezünk.
- Maradok veletek. Lily is tuti marad.
- Akkor négyen fogunk csínyeket végrehajtani.
Fel feküdtem az ágyba, imádom ezt a két pozitív energiabombát. Mindig meghozzák a kedvem az élethez.
- Alig várom a holnapi SVK-t.
- Ilyet is hallok a szádból Weasley? - nézek kuncogva Fred-re.
- Arra a mumusra kíváncsi vagyok.
- Főleg a legnagyobb félelmedre - kacsint George.
- Én is a tiétekre, bár, ti nem féltek semmitől.
- Nem hát - húzzák ki magukat.
Hosszasan beszélgettünk kábé hajnali háromig fent voltunk, aztán én dőltem ki legelőször.

🔥

- Natasha! - bökködték az ikrek az arcomat.
- Mi van?
- Szép napos jó reggelt.
Ki nyitottam a szemem. A Griffendéles talárjukban álltak előttem. Ezek felmentek átöltözni?
- Lily-től elkértük a tiedet - tette le az ágy végébe George.
- Azt mondta Madam Pomfrei, ha már itt éjszakáztunk tegyük hasznossá magunkat - vakarja a tarkóját Fred.
- Ja, azt idd meg - mutogatott Fred egy üvegre.
- Attól felépülsz.
- Nem lehetne az, hogy bájitaltan után igyam meg?
- Ha mi átvészeljük jössz velünk. Harmadik óra SVK!!!
Óvatosan felültem az ágyon, majd az ikrek mellett robbantottam egy aprót.
- Ki mennétek tíz percre?
- Ömm izé, ja - fogja meg George Fred csuklóját.
Mikor kimentek, egy öt perc alatt felkaptam magamra az iskolai ruházatom, majd megittam a löttyöt.
Mi a francért nem lehetett ezt tegnap meginnom? Most újra formában vagyok!
Madam Pomfrei hivatalosan is el engedett.
Kimentem az ajtón.
- Indulás a kínszenvedésbe - mutatok előre.
- Finnigan, ülj mellém. Talán akkor Piton nem szekál annyira - kuncog Fred.
Megálltam és újra a fiú barna szemeit kezdtem el bámulni, miután ezt realizáltam makacson előre fordítottam a fejem.
Sétálni kezdtem:
- Oké, de George, beülsz Lily mellé!
- Úgy terveztem - kuncogott. - Nem hagyom magára Amefox-ot.

🔥

Egész bájitaltanon gyomorgörcsöm volt, azt gyanítom a szer hatása miatt, az íze is kimondottan jó volt.
Mivel semmi sem lehet tökéletes, gondolom ez így mellékhatás🤷🏼‍♀️.
Engem nem szólított fel Piton, és Lily-t sem.
Ritka napok egyike.
A barátnőm az óra után azonnal hozzám sietett.
- Élveztem az órát.
- Mert George melletted ültél.
- Ha ha, milyen volt Fred mellett?
- Szinte végig dumáltuk - mutatok két karommal a levegőbe. - Tök jól megértjük egymást, és érdekli, hogy miről mit gondolok.
- Három éve elválaszthatatlan barátok vagyunk mi négyen. Anyának írtam levelet régebben, most jött rá válasz, azt szeretné, ha hazamennék karácsonyra. Elvált apától - halkult el a hangja.
- Tehát sikerült? - teszem a vállára a kezem.
- Ja...
Szegény Lily, nem lehet neki könnyű, hiába viselkedik így vele az apukája, mindenhogyan kötődik hozzá, hiszen a szülője.
- Szóval hazamegyek. Nem jössz? Anya nagyon szeretne megismerni, nálunk karácsonyozhatnál.
- Erről még írok egy levelet a szüleimnek, és még a Weasleyk-el is beszélnünk kell. Ők úgy tudják maradunk.

🔥

Mindjárt SVK következik, Lily még mindig nagyon rossz passzban van és ezt már a körülöttünk lévő ikrek is észre vették.
- Valami gond van Amefox? - ültek le mellé.
Én intettem nekik, hogy most hagyják békén. Ha még többet mesélne róla még jobban szomorkásabb lenne a hangulata.
Az ikrek a pillantásukkal kommunikáltak egymással, végül bólintottak, rám néztek. Adtunk a legjobb barátnőmnek egy ölelést.
- Köszi skacok, jó barátok vagytok.
A "családi" ölelésünket Mógus professzor szakította félbe, elmondta, hogy mit kell csinálnunk a mumussal, hogy viccesre kell gondolnunk. (A varázslat neve Riddikulus)

Az egyik ház társunk kezdte a sort, őneki egy óriáspók jelent meg.

A gondolataim elkalandoztak. Még anno olvastam a dementorokról, anyukám karácsonyra vett nekem egy rejtélyes lények című könyvet, amiben benne volt a Dementor. Ijesztő lényeknek tartom őket, bár egyet sem láttam még élőben. Képen nagyon visszataszítóan néznek ki.

Ráadásul azt olvastam, hogy elszívják a jókedvet és mindent lefagyasztanak, ami körülöttük van.

George és Fred voltak előttünk, ők egymás, és a mi halálunkat látták. Meglepődtem, hogy ilyen mélyen kötődnek hozzánk. Lily következett, pálcáját maga elé tartotta. Ő saját magát látta egyedül. Pár könnycsepp is lecsordult az arcán, ezt nem bírtam végig nézni, elé ugrottam.
- Engem nézzél! - kiáltottam.
A siránkozó Lily-ből azonnal egy termetes Dementor vált. Voltak akik felsikítottak, Mógus professzor elájult. Hogy a francba fogjuk mi elzárni ezt a szörnyet.
- Riddikulus! - kiáltottam tétovázva, majd a lény felé közeledtem, akit nagy nehezen visszaűztem a ládába, azonnal rá próbáltam zárni, de a kulcsot nem találtam a közelben, így ráültem a ládára.
- Valaki kutassa át Mógus professzort és hozza ide a lakat kulcsát! - hívtam fel a figyelmet.
George Lily-t próbálta nyugtatni, varázsolt neki egy pohár vizet. Fred pedig átkutatta a professzort.
- Megvan! - adta nekem oda.
Miután lezárta a fiú a ládát, megkönnyebbülve sóhajtottam.
- Ez bátor tett volt Natasha, nem sok ember képes szembeszállni egy mumussal. Húsz pont a Griffendélnek Natasha Finnigan részéről, és tíz pont Fred Weasley részéről.

Megfordultam, meglepődve mosolyogtam.

Én ilyen éjjeli bagoly vagyok.
(Rész kirakva: 0:00)