𝙈𝙚𝙧𝙩 𝙢𝙚𝙜𝙩𝙚𝙝𝙚𝙩𝙚𝙢

19 | Kellemes ünnepeket skacok!

⚡️káromkodás veszély aki nem bírja... annak szóltam⚡️

💞 Natasha Finnigan szemszöge💞

Egész testemben remegtem. Fred érintései pozitív érzéseket váltottak ki belőlem.
Táncoltunk.
A lépteink összhangban voltak, a világ megszűnt számomra létezni, csak őt néztem. Gyönyörű barna szemeiben elvesztem. Ő is kémlelte az enyémet.
Némán követtük a ritmust, majd bulizni kezdtünk a Rock-os számra, amit a díszvendégek játszottak. Életemben nem éreztem magam ilyen jól.
Minden gondomtól megszabadulva élveztem az estét.

- Életem legjobb napja talán a mai - mosolyodott el Fred.
- Nekem is! - ölelem hirtelen meg.
- Nem tudom hányszor mondtam, nem számolom - adott aprócska csókot a homlokomra. - gyönyörű vagy!
- Köszönöm! - bújtam hozzá

~ Sajnálom, így nem tudok mit írni ~

Nagyon sokáig maradtam Freddie-vel, az utolsók között távoztunk a teremből. Lily és Georgie jóval előttünk siettek vissza a klubhelyiségbe, amikor már mi is ott koptattuk a cipőnk talpát Freddie ismét magához húzott. Éreztem, ahogyan lélegzik, lehajolt a nyakamhoz, oda adott egy érzéki puszit, majd el hajoltam tőle, vettem a bátorságot és megcsókoltam. Ő ezt egy hümmögéssel díjaza. Mikor elváltak ajkaink, ő a sajátját megnyalta, majd így szólt:
- Haza utazol téli szünetre?
- Tervezek.
- Nem akarsz velünk ünnepelni?
- A karácsony mégis családi ünnep...
- Nem kényszerítelek rá.
Bólintottam.
- Egy hét nélküled... - kezdtem el motyogni.
- Hiányozni fogsz.
- Még el se mentem.
- De el fogsz.
- Ilyenkor ne tudd meg mennyire aranyos vagy.
El engedtem, majd adtam neki egy kisebb puszit és a szobám felé kezdtem sétálni.
- Jó éjt Weasley.
- Jó éjszakát Finnigan.
Boldogan futottam be a szobámba, ahol Lily már hétköznapi ruhában pengette az idejét és olvasott.

~ Előzmények ~
< fél órával Natasha betoppanása előtt >
- Lily szemszöge -

Vidáman olvasgattam az ágyamban a kedvenc mugli könyvemet. Újra. Igaz, még csak az első része van meg, az sincs hivatalosan kiadva. Egyik ismerősömtől szereztem meg.
Halk kopogást hallottam az ablakom felől. Elhessegettem a gondolatot és újra próbáltam elmélyülni a könyvnek a csodájában, de erősebben hallottam.
- Akármi is vagy, madár, vagy valami más, KUSSOLJ EL! - kiabáltam.
- Én is kussoljak el Amefox? - hallom alig érthetően ezt a tompa hangot.
Gyors sebességgel összecsaptam a könyvet és az ablak felé siettem. El mosolyodtam.
- Georgie!
- Szívélyes fogadtatás a javából!
Ki nyitottam az ablakot, az ő seprűjén ült, amit még nyáron kapott tőlem ajándékba. Be szállt a szobába, majd vigyorogva leugrott a tárgyról.
- Nem tudtam, hogy te vagy. Hova ez a jó kedv?
- Csak jöttem meglátogatni a barátnőmet.
- Egész éjjel a képemet bámultad. Nem unsz?
- Ezt a kérdést meg ne halljam még egyszer! - közeledett felém.
Én be csuktam az ablakot.
- Tervezel haza utazni szünetre? - ölelt át szorosan.
- Hát, anya karácsonykor nem lesz otthon, szóval a Roxfortban maradok.
- Nem kell itt maradnod.
- De olyan csendes és meghitt. A semmiért nem utazok haza.
- Nem erre céloztam.
- Natasha-ékhoz meg nem megyek.
- Nem is erre céloztam.
- Nyögd már ki!
- Hozzánk is jöhetnél karácsonyra.
Kicsit megdermedtem, ebből az állapotomból a fiú szakított ki azzal, hogy kezeit szorosan a derekam köré fonta.
- Anyának elmondhatnánk - suttogott egyenesen a fülembe.
Nagyot nyeltem.
- Csak zavarnék!
Kezei közé vette az arcomat és úgy fordította, hogy egyenesen a szemébe nézzek. Valamiért ezt nem tudtam megtenni és inkább becsuktam a szemem, ő az arcomat kezdte simogatni.
- Sok a hülye gondolatod. Mindenki örülne, ha eljönnél.
- Kiszólt a lyuk a gödörből. (Na megszólalt...)
- Ha-ha.
A szememet még mindig nem nyitottam ki.
- Én hívlak! Gyere velünk!
- Jó! - adtam be a derekamat.
Két puha dolgot éreztem az ajkamon, nagy valószínűséggel Georgie invitált egy csókba. Örömmel, mosolyogva csókoltam vissza.
- Úgyse bírnád nélkülem egy hétig - suttogja ajkaimra.
- Én simán. De ez rólad nem mondható el.
- Inkább a könyvek, mint én?
- Szituáció függő.
- Goni vagy (goni=gonosz).
Szépen lassan megfordult és lépegetni kezdett, majd finoman ledöntött az ágyra.
Beletúrtam a hajába, erre ő válaszul feljebb tolt a fekhelyemen, a nyakamat vette célba.
- Hé hé hé! Ki ne szívd! - hívtam fel a figyelmét.
- Jó lesz na!
- Nem, nem lesz jó!
- Lefogadok, hogy még soha senki sem ért még így hozzád ahogy én.
- Most direkt baszogatod az agyam?
- Tényeket közlök.
- Idióta seggfej!
A következő pillanatban már a nyakamra tapadt. Mint egy szúnyog, akinek sürgősen szüksége van vérre...
Gyorsabban kezdtem venni a levegőt, majd egy kis idő után, mikor elérte az érzékeny pontomat leállt.
Bevallom.
Nem bírtam magammal és a száját az enyémre tapasztottam. Ez volt az első komolyabb csókom... picit megijedtem amikor a nyelveink találkoztak, amikor vége lett szorosan hozzá bújtam és az oldalára fektettem.
- Woah! - ennyit nyögött ki egy vigyor kíséretében.
Reflexből a nyakamhoz kaptam. Ha nagyon látszik kinyírom.

~ halk lépteket kezdtünk hallani az ajtó felől, Georgie egy gyors puszi kíséretével távozott, nyakamba tekerte az ágyam végén pihenő sálat, majd ki ugrott az ablakon a seprűjével együtt.

Natasha Finnigan szemszöge

- Szia Lily... te még fent vagy? - motyogtam álmos hangon.
Meg sem vártam míg válaszol, bementem a fürdőbe, majd átöltöztem, lefürödtem, megmostam a fogamat és kidőltem. Szép álmokat...

Másnap tudtam meg, hogy Lily az ikrekhez utazik az ünnepekre, bevallom irigylem. Szívesebben vagyok a Roxfortban, mint otthon. Semmi sem úgy alakul, ahogy tervezem. Ott legalábbis biztosnem...

Nagyon sajnálom, hogy ennyit kihagytam