𝙈𝙚𝙧𝙩 𝙢𝙚𝙜𝙩𝙚𝙝𝙚𝙩𝙚𝙢

11 | A Kviddics világkupa.

A hét többi napja vidáman telt. Lily megnyugodott.
Azt mesélte, hogy George egész este ott maradt nála és vele aludt.
Ugyanígy velem Fred. Egy percre sem hagyott magamra. Aznap este.

A sebem már be hegesedett, olyan, mint régen.
De...
Úgy érzem Fred egyre kevesebb időt akar velem tölteni, másnap már felvett és átvitt a saját szobámba, velem ellentétben George egyre több időt tölt Lily-vel.
Ennek én csakis örülni tudok. Legjobb barátnőm előszeretettel meséli a fiúval töltött vidám perceit.
Sokat szoktunk nevetni.

Már felszálltunk a seprűre, én Fred, Lily George mögé.
A mi nimbusz 2001-el repültünk.
- Hé - szólítottam meg.
Hümmögve jelezte, hogy mondhatom amit szeretnék.
Szorosabban hozzábújtam, csak egy póló volt rajta, éreztem ahogy a ruhadarab a testére simul.
- Lehet butaság, de mintha kerülnél engem.
Nem kaptam választ. Igaz lenne a feltételezésem?
- Hé Weasley, mond el mi a gond!
Simogatni kezdtem a hasát. Nekem jól esett, ő hagyta.
- Nincs semmi gondom veled.
- Mégis kerülsz.
Nagyot sóhajtott.
- Mond el min változtassak!
- Nem kell semmin sem változtatnod!
- Akkor meg? Miért érzem úgy, hogy kezdesz elhidegülni tőlem?
- Szó sincs róla.
- De...
- Azt akarod, hogy legyek többet veled? Miért nem ezt mondod?
- Te kerülsz engem.
- Fogd fel! Nem kerüllek! - emelte fel a hangját.
Az alsó ajkamba haraptam, meg ijedtem. A kezeim visszahúzódtak az oldaláig.
- Bocsáss meg!
- Semmi gond, minden miattam van. Ha én nem vagyok ilyen szerencsétlen most mi is hopponálhatnánk!
- Egy: te egy nagyon erős varázsló vagy - kezdi el Lily, aki újra feltűnt mellettem. - Kettő: a hiperszuper erőd miatt vagy hopponállás érzékeny.
- Utána olvastunk - folytatja George. - Eszméletlen erő birtokában vagy, és ezt ki kell váltania valahogy a szervezetednek. Ha érted mire célzok.
- Nem nagy cucc az a robbantás...
- Láttam mit csinálsz azzal a folyadékkal... rohadt erős vagy, ráadásul sebesülten varázsoltad.
- Sebesülten? - néz a válla felett rám Fred.
- Shh, semmi bajom - tért vissza kezem a hasára.
A sűrű ködnek hála alig láttam a kb 5-6 méterre mellettünk lévő barátaim.
- Találkozunk a sátornál srácok, kezd a köd sűrűsödni.
- Óvatosan George! - kiáltottam utánuk.

Újra ketten. Én és Fred.
A robbantó és a vöröske Weasley.
- Sajnálom, hogy kiabáltam.
- Semmi...
- Tényleg.
Magamhoz szorítottam.
- Hiányzik a Roxfort.
- Mindjárt vissza megyünk nyugi. Kieszeltük a következő kalandunkkal!
- Na mesélj.
- Nagyjából rájöttünk, hogy hol lehet Edewis tükre.
- Az a tükör amit Potter az első évében talált?
- Pontosan Finnigan.
- Megkeressük?
- Naná.
Bizonyára tévedtem. Fred ugyanolyan lelkesedéssel beszél hozzám, mint mindig. Csak én vagyok annyira szerelmes, hogy már mindent beképzelek.
- Majd, még egyszer
Irultam-pirultam. Nem mertem megkérdezni.
- Mit még egyszer? - mondta a férfias hangján.
Nagyot nyeltem.
- Alszol velem még?
- Nem hallottam.
- Hallottad! Nem mondom el mégegyszer!
- Hadd halljam mégegyszer.
- Akarok még veled aludni! Tessék, jobb?
- Sokkal.
- Innen látom a hatalmas vigyorod.
- Én meg a tűzpiros arcodat.
Tágra nyitottam a szemeim, majd bele boxoltam a hátába, amit egy tipikus férfias sziszegés kísért.
Na én ettől akaratlanul is kuncogtam.
- Eltaláltam mi? Finnigan?
- Én tutira eltaláltam!
- De én is!
Nem szóltam, csak át karoltam, és simogattam.
- Úgy megnéztem volna... de akkor lezuhanunk.
- Weasley!!! - jöttem még jobban zavarba.

🔥

A sátorban volt 2 emeletes ágy, na én az egyik alsó szintjére vetettem magam, majd becsuktam a szemem.
- Hova mentek? Nélkülünk?
- Csak üzletelünk Amefox.
- Hadd menjünk!
- Én ahhoz túl lusta vagyok! Ebből most ki maradok, menjetek idióta duó.
Valamit még motyogtak aztán szerintem távoztak.

A meccset én már a felétől kezdtem unni. Tipikus olyan játékos vagyok, aki csak játszani szeret, nézni a játékot nem igazán....

- Krum a legeslegjobb! - Hallottam meg Ron hangját.
- Krum Krum Krum Krum Krum!!!
Az ikrek ezt a nevet harsogva, idiótán mozogva körbe "táncolták" öccsüket.
Le dobtam magam az ágyra, éppen merültem el a gondolataimban, mikor sikítani kezdtek.
- Ezek az írek aztán tudnak mulatni  - morgom.
- Ezek nem mulatnak - hallom Mr.   Weasley-t . - El megyünk.
- Francba, olyan jól fekszem itt - kelek fel lassan.
- Gyere már te szerencsétlen! - rángatott fel Lily.

Ginny két oldalán helyezkedtek el az ikrek, aztán Lily George, én Fred oldalán, ragaszkodtak hozzá, nehogy elsodorjon a tömeg.
Az állapot borzasztó volt... mindenhol halálfalók gyújtogattak, és okoztak halálfélelmet.
Talán én itt estem pánikba a legjobban. Szemeim egyre jobban követték a lángok táncoló mozgását, majd észrevettem ahogy Hermione kiált.
- Harry!
A kis túlélőt el sodorta a tömeg. Bennem volt az érzés. Meg kell mentenem.
El engedtem Fred kezét, de ő túlságosan is szorította.
- Meg őrültél?
- Megmentem a barátaimat Weasley!
Akaratosan megrántottam a kezem, majd mikor realizáltam, hogy nem használ robbantottam. Potter után eredtem.
Sikítások és jajjgatások zaja töltötte meg a körülöttünk lévő teret. A keresett személyt nem találtam meg. Végül az égen kirajzolódott az ő jele.
A sötét jegy.

- Harry Potter! - kiáltottam a nevet már szerintem századjára
Valahol elájult? Vagy azért tűnt el az összes maszkos, mert elvitték?
Bele se mertem ebbe gondolni.
Mérgesen rugdostam az elégett fa törmelékeket.
- Végre megvagy te idióta! - hallottam egy mérges hangot.
Fred közeledett felém.
- Eszednél vagy? - vette halkabbra a formát.
Láttam a szemeiben a megkönnyebbülést és a haragot keveredni. Nem néztem a szemébe, tovább indultam volna Harry-t keresni.
- El is kaphattak volna! - ránt magához a csuklómnál fogva
Mérgesen néztem rá egy "had csináljam a dolgom" üzenettel.
- Varázslattal üsselek ki téged? Vissza kell jönnöd.
- Potter...
- Mindenki őt keresi! Csak megtaláljuk valamikor. Mikor nőtt így a szívedhez?
- Sok örömöt okozott nekem az évek alatt, mindig támogat mindenben. Vissza akarom neki adni.
- Ne így! Túlságosan fontos vagy nekem, hogy elveszítselek!

Gyorsan megfordultunk, hogy menedékbe igyekezzünk, de egy maszkos alakkal akadt dolgunk.
- Bazki - suttogta Fred.
Ránk emelte a pálcáját.
A testem mozogni kezdett, tudatomon kívül is.
Védelmezően Fred elé ugrottam.
- Crucio! - ejtette ki a száján.
Hosszas ordítozásba kezdtem, tehát ilyen ha rád szabadítanak egy kínzás átkot? Nem tudsz se gondolkozni se cselekedni. Nitroglicerint sem tudtam teremteni.
- Redukto! - üvöltötte a mögöttem álló.
A karjaiba estem. Ő felém hajolt.
Szaporán vettem a levegőt, a szívem őrült hajtással dobogott. Tehát ilyen, ha használnak rajtad egy főben járó átkot. Miután csillapodott a fájdalom próbáltam felállni.
- Uram isten Natasha, megvagy? - néz rám aggódó tekintettel a Weasley.
- Élek - válaszoltam neki egy szóban.
Szorosan magához húzott, esze ágában sem volt fel állítani a saját lábamra.
- Bátor vagy. Szembe szálltál egy halálfalóval.
- Nekem kellett volna eléd ugranom!
- Ne ostorozd magad! Nekem hamarabb eszembe jutott - kacsintottam.
Fred szép lassan az ölébe vett, majd a pálcáját a halálfalóra szegezte:
- Pecifictus totalus! (sóbálvány átok)
Szép lassan haladt, nem akarta hogy bajom essen.
- Tudod, kicsit megijedtem.
- Még szép, hiszen egy halálfaló megkínzott - sziszegte a fogai között.
- Amúgy hol hagytad az ikertestvéredet? Ugye nincs baja?
- Ők is Natasha kereső hadjáraton vannak.
Kuncogni kezdtem, majd szorosan a fiúhoz bújtam.
- Fred.
- Finnigan? - nézett a szemembe, mintha valami fontos dolgot akarnék mondani.
- Tegyél le kérlek.
- Eszem ágában sincs.