𝙈𝙚𝙧𝙩 𝙢𝙚𝙜𝙩𝙚𝙝𝙚𝙩𝙚𝙢

15 | Sárkányok

(Megjegyzés a felső képhez: 🤤🤤 ilyenekből all a pinterest-em)

- Ha Charli itt van sárkányok is vannak errefelé. AGGÓDOK!
- Nyugi Fred, nem lesz probléma - próbálom őt is meg magamat is nyugtatni.
- Nem tűnhetsz el a szemem elől értve van? - pillant rám.
Tűzpirosan ránéztem.
- Tudok vigyázni magamra! - próbálok magabiztosnak tűnni, persze nem sikerült.
- Natasha, ha sárkányokra kell vigyáznunk... nem ismétlem magam! - keresi a pillantásom.
- Gyertek már lusta népség! - halljuk meg Frics hangját.
Elrontotta a romantikus pillanatomat!
Mérgesen Fredhez közelebb húzódtam.
- Szép volt - mosolyodott el a Weasley.
Értetlenül néztem rá.
- Az öklös.
Kuncogni kezdtem.
- Ne legyen ilyen jó kedved Finnigan - morog Frics. - Nem figyelsz és a sárkányok leveszik a fejed.
Láttam, hogy Fred keze ökölbe szorult.
- Nyugi na - fogom meg bátortalanul.
CSAK PÁR MÁSODPERCRE.
- Nicsak. Tényleg együtt vagytok? - hallok egy ismerős hangot.
- Had verjem szét!
- Malfoy, kotródj - mordul rá Frics és Fred egyszerre.
- Ne fogjál le Fred! Én szét verem kicsinálom!
Az említett két kézzel tartott, majd a kijárat felé emelt, majd tett le.
Draco röhögve rohant vissza a gyengélkedőbe. Ha még egyszer meglátom...
- Sajnálom.
- Én sajnálom...
- Weasley, nekem kell bocsánatot kérni!
- Ha nem cseszem fel magam Frics mondatán nem lesz ez!
- Én fogtam meg a kezed idióta!
Mélyen a szemembe nézett.
- Vitatkoznátok még ezen?
Frics... inkább ne szólalj meg....

- A sárkányok jó jószágok. Sokan félreismerik szegény párákat. Charli bátyád úgy is vigyáz rátok - kezdett bele Hagrid a beszédbe. - Baj van? Igen hallgatagok vagytok.
- Legszívesebben a földbe döngölném azt a vérmániás patkányt - szorítom ökölbe a kezem.
- Minden csoda három napig tart - teszi a vállamra a kezét Fred.
- De ez nem fog! Malfoy-nak hisznek. Mindketten Griffendélesek vagyunk! Istenem, ráadásul félvér vagyok...
- És aztán? Nem vagy kevesebb, mert félvér vagy! A legerősebb boszorkány vagy akit ismerek!
- Nem ezt akartam belőle kihozni Fred. Téged fognak lenézni!
Vállat rántott.
- Nem ér semmit az egész igaz? Úgysem vagyunk együtt.
- Ja...
Ez legbelül szíven ütött. Életemben nem akarnék mást jobban, minthogy Fred-el legyek. A számat össze szorítottam, majd egy hang nélkül sétáltam tovább.
Messziről lehetett hallani a sárkányok morgását, és ez félelmet keltett bennem. Egy rossz mozdulat és halott vagyok. (Nyekk)

- Nincs semmitől félned, megvédelek.
- Nem adok neked öt percet.
- Így állunk Finnigan?
- Így állunk Weasley!
- Te se fogod bírni öt percnél tovább.
- Meglátjuk ki a félősebb! Aki előbb megijed az kérhet bármit a másiktól.
- Rendben! - mosolyodott el.
Kezet fogtunk, majd megláttuk Charli-t.
- Szia Charli! - köszönök.
- Szia Charli.
Mindkettőnknek megfogta a fejét.
- Mit csináltatok?
- Malfoy piszkált minket, én meg attam neki.
- Jól lenyomta.
- Te meg bátorítottad?
- Valahogy úgy - kuncogott.
El engedett minket, majd rám nézett.
- Bill mesélte, hogy hopponállás érzékeny vagy. Minden rendben a derekaddal?
- Megvagyok. Az a csodakrémje segített.
- Az a jó. Nos. Felvázolom mit kéne csinálnotok.
Bólogatni kezdtünk. Leültetett minket egy padra.
- Üljetek itt és meg se moccanjatok.
- He? - néztünk rá értetlenül.
- A sárkányok közelébe ne menjetek. Túl veszélyes. Ti a szfinx-re figyeljetek.
- Szfinx? - nézek értetlenül - Az a szobor Egyiptomban?
- A Szfinx egy állat, bizonyára a mellettünk lévő ketrecben ő van letakarva - találgat Fred.
Ha ő nem mondja meg sem látom, úgy beleolvad a sötétbe.
Miután Bill elment újra ketten maradtunk.
- Féltsd a pénztárcád Weasley.
Ő kajánul elmosolyodott.
- Ne mondj semmit.
El nevette magát, mire én is rá kezdtem.
Valami mozgolódni kezdett a ponyva alatt. Gondolom a Szfinx.
- Azt elfelejtettük megkérdezni, hogy használhatjuk e a Petrifictus Totalus-t.
- Fred, szerintem ezt nem kéne. Mégis csak mágikus lények.
- Értelmes egyéniséget is találok errefelé.
Ez a hang nagy valószínűséggel a Szfinxtől jött. Azonban meglepődtem. Fred védelmezően elém állt és a pálcáját a ketrecre szegezte.
Kezét megfogtam és szépen próbáltam elvenni a pálcáját.
- Ő nem fog minket bántani!
Elértem a pálcáját, majd ő a derekamat kezdte bökködni.
- NE! Ott csikiz!
Egy egyszerű mozdulattal a földre ültem.
- VIGYÁZZATOK!
Ez a kiáltás Charli-tól jött. Nem a Szfinxre hanem az éppen egyik felénk forduló sárkányra értette, ami gondolom tüzet akart ránk okádni. Megfogtam a Weasley kezét és elrántottam onnan, szerencsére a tüzet eltérítették. A mellett én el estem, Fred meg rám.
Fölöttem támaszkodott. Az arcomra kiült a félelem és a megkönnyebbülés.
- Hét perc. Eddig bírtad Finnigan.
- Csitulj el.
- Most pedig elmondom mit kérek tőled.
- Mit akarsz?
Közelebb hajolt hozzám.
- Csak egy csókot.
A szemeim tágra nyíltak. Mielőtt reagáltam volna, a szánk összeért egy rövid időre. Mikor újra gyönyörű barna szemeit bámultam megkérdeztem.
- Álmodok?
- Nem - kuncogott.
Feljebb hajoltam és adtam neki egy puszit.

Bocsika, kicsit késett a rész😅❤️✨