Veled a végtelenben✔

A drog rossz

Érdekes érzés volt az a tudat, hogy utolsó vagyok a fajomból. Fájdalmas volt, olyan igazán emésztően őrületbe kergető. Ép ésszel felfoghatatlan.

Csak ültem az ágyamon és kifelé bámultam a végtelenbe.

Már az is fájdalmas ha egy szeretted elveszítetted, de az, hogy az egész fajtádat...

Nincs már többé Föld...
Nem létezik már. Nem tudok haza menni a családomhoz, elmenni a kisboltba, iskolába menni, barátokkal találkozni, finomakat enni... Nincs már földi étel. Hogy fogom kibírni otthoni kaja nélkül? Hiányzik egy jó rántott csirkecomb. Van egyáltalán az űrben csirke? Vagy az is csak a Föld specialitása volt?

Nagyon sok minden futott át az ágyamon egyszerre. Olyan sok apróság hiányzott, amit eddig észre sem vettem.

Hallani szerettem volna még az eső kopogó hangját az ablakomon, vagy látni szerettem volna még utoljára a nap felkelő sugarait, beleszagolni a levegőbe amikor apa lenyírja a füvet a kertben... milyen csodálatos friss illata van.

Nagyon mélyre süllyedtem a bánatomban. Észre se vettem, hogy Astro bejött a szobámba.

-Sky ebből elég volt! - jelentette ki mérgesen. - Már három hete, hogy eljöttünk onnan és azóta egyszer sem mozdultál ki a szobádból! Én adtam neked időt, de ez már nem egészséges...

Nem figyeltem rá. Azon gondolkoztam, hogy akkor már kutyusok és cicák sem léteznek.

Pedig én szerettem volna örökbefogadni egy kutyust. Az lett volna a neve, hogy Cirmi. Majd egy cicát is örökbe fogadtam volna, őt pedig Fülesnek neveztem volna el.

-Sky hahó! Csak egy percre figyelj már rám, könyörgöm... - lengette meg a kezét előttem.

Megszerettem volna tanúlni spanyolul. De mostmár senki nem lesz aki megtanítson. Kihalt szinte az összes földi nyelv. Csak én beszélek "földiül".

-Na jó, ebből tényleg elég volt! - morogta Astro, majd felkapott és kivitt a nappaliba.

-Héé! Tegyél le! - mondtam fásultan.

-Végre, hogy megszólaltál!- sóhajtott fel.- Tessék! Vegyed ezt be, ettől jobban leszel. -nyújtott felém egy kicsi rózsaszín bogyót.

-Mi ez? - néztem rá kérdőn.

-Kedv javító. - mondta idegesen.

-Te most be akarsz drogozni?! - hitetlenkedve tanulmányoztam a kis pirulát.

-Dehogy is! Ezt nem nevezném drognak.. csak kicsit boldogabb leszel tőle, ami valljuk be nem ártana nálad. Addig is elfelejted, hogy... na tudod, hát a khm Földet. - a végét már suttogva mondta.

Lehet igaza van...

-Hát jó.. - sóhajtottam fel, majd bevettem a kis pirulát és lenyeltem.- De remélem azért nem fogok fejreállni ettől a cucctól!

-Nyugi, tényleg csak egy nagyon kicsit leszel vidámabb. - mondta mosolyogva.

És ebben a pillanatban beütött. Azt hittem várni kell, majd a hatására... de nem. Tudjátok ha véletlenül egy ufó felajánl nektek egy pirulát, amiről azt mondja, hogy "csak egy kicsit boldogabbá tesz", nos szerintem azt az én hibámból tanulva KÉTSZER gondoljátok át, hogy elfogadjátok-e....

Hirtelen minden rózsaszín volt. Hullámzott a világ körülöttem és nem bírtam abbahagyni a nevetést. Olyan vicces volt minden... ez a helyzet, az ufó barátaim, a Föld elpusztulása, az elrablásom, csak nevetni tudtam rajta.

-Sastrooo mikor érünk már kszanteóniára? - felnevettem a gondolattól, hogy megint látni fogom a szívem szerelmét életem értelmét.

-Huha lehet, hogy az emberi idegrendszerre egy kicsit erősebben hat, mint gondoltam? - mondta az én pajtás bratyó barátom túlságosan komolyan.

Odamentem hozzá, majd megfogtam az arcát, tudjátok úgy mint az idős nénik a kisgyerekeknek. Jól megcsipkedtem a húúsát.

-Miért vagy ennyire magad alatt Asztro-nauta haverkám? - gyorsan magamhoz öleltem, nehogy elbőgje magát valamin.- Ne sírj itt vagyok neked! - kuncogtam fel.

-Sky nem szeretnél egy pohár vízet?- mondta dulifulin. - Lehet jót tenne neked.

-Dehogy is! Inkább adjál még egy olyan bogyókát nekem ha megkérhetlek szépen. - néztem rá nagy könyörgő szemekkel.

-Azt már nem! Ez életem legnagyobb hibája volt. - rázta meg a fejét.

Forgott a világ és én nem bírtam felvenni a forgás ritmusát, nagyon szédűltem. Muszáj voltam a bratyimba megkapaszkodni.

Ahogy a karjába ölelve tartott nem bírtam ki, hogy ne nevessek.

-Annyira aranyos srác lennél ha nem ismertem volna meg előtted Neo babát. Az ő szexi fenekét senki nem tudja űberelni! - jelentettem ki halál komolyan. - Na meg amúgy ha szeretnéd elárulok pár kis szaftos titkot róla. - kuncogtam el magam. - De csakis úgy ha köztünk marad!

-Sky nem vagyok kíváncsi Helnehor magánéletére. - morogta.

-De egy buli lohasztó kszataláni vagy! - ráztam meg a fejem rosszalóan.

-Xhanteoni! Sky az xhanteoni! - javított ki.

-Na ide figyelj Astrazeneca! Nekem nem mondod meg, hogy mi a fajotok neve! Magamtól is jól tudom, hogy xantuxiuosuska, na várj hadd kezdjem újra kicsit beleakadt a nyelvem. - mondtam nevetve. - Xhantelonia! Tessék ki tudtam mondani. Xhantelonia!

-Aha teljesen egyetértek. Profi vagy. - sóhajtott fel.

-Asteroida haza akarok menni! - nyafogtam a nyakába. - Vigyél haza Asztrológia nagyon kérlek. - becsuktam a szemem, majd a következő dolog amit éreztem, hogy repülök. Valaki megfogott és felvett engem. Olyan érzés volt, mintha lebegtem volna.

Kicsivel később az ágyamban fekve néztem, hogy Astro kimegy a szobámból, nem bírtam sokáig nyitva tartani a szemem ezért inkább hagytam magam, hogy elvigyen az álom magával.