Veled a végtelenben✔

Az estély

Ezek a rohadt nagy és ronda szörnyetegek elvittek Neotól. Könyörögtem nekik, hogy hagyjanak engem békén és vigyenek vissza az én űrlényemhez, de úgy tettek, mintha nem hallottak volna.

Nem tudom, hogy miről beszélhettek Neoval. Szinte egy szót se értettem. Arról sem volt fogalmam, hogy most hova visznek engem. Nagyon féltem.

Mi van ha elvisznek felboncolni? Ha tanulmányozni akarnak... Hogyan tudnám megállítani őket?

Egy ideje sétáltunk, hosszú, labirintus szerű folyosókon haladtunk keresztűl. Egy darabig, olyan acélajtók mellett mentünk el, mint amilyen a mi cellánknak is az ajtaja volt. De egy időután ezeket felváltották az üveg ajtók. Belehetett látni a cellákba. Levoltam sokkolódva, hogy mennyi különböző fajtájú egyedet láttam. Voltak itt olyanok, amik hasonlítottak az emberekre, aztán voltak olyanok amik inkább állatnak néztek ki, mint sem intelligens lényeknek. Ahogy sétáltunk végig a folyosókon megfigyeltem, hogy egyes egyedek félve néztek ránk, másoknak dühöt vettem ki a tekintetükből. Egy dologban viszont mindannyian hasonlítottunk... bevoltunk zárva, nem saját akaratunkból voltunk itt.

Az egyik üveg cellánál lelasítottam, mert egy kislányt vettem észre, aki a maciát szorongatva nézett rám könnyes szemeivel. A csöpségnek világos kék pikkelyes volt a bőre, kígyószemeivel vizslatott felém. Nagyon megsajnáltam.

Hogy rabolhatnak el egy gyermeket? Nincsen szívük talán?

Az egyik szörnyeteg hátba lökött, noszogatás gyanánt. Lassan elindultam, nagyon nehezen szakítottam el a tekintetem a kislánytól.

Egy örökkévalóságnak tűnő séta után, megérkeztünk egy óriási csarnokba. Még több ilyen szörnyféleséget láttam sétálni fel-alá oldalukon különféle fajú lényekkel. Mindegyik ugyanolyan rémült volt mint én.

A csarnok padlóján kimért távolságokra, le volt helyezve valami kör alakú led(?) talán. Engem is bele állítottak egy ilyen körbe. Ekkor jöttem rá, hogy ez nem led, hanem energia mező. Ahogy beleálltam, körülöttem egy átlátszó falat képzett. Próbáltam kilépni a körből, de nem tudtam. Csapdába estem. Láttam, hogy más lényekkel is ugyanezt csinálták. Mindannyian szépen felsorakoztunk.

Nem telt el sok idő, mikor elkezdett a háttérben halk komoly zene szólni. Mégtöbb szörny özönlött be a csarnokba. Felfedeztem más fajokat is akik nyugodtan sétálgattak közöttünk, beszélgetve és felszabadultan nevetve.

Ez valamiféle űrlény estéj? Vagy mibe csöppentem?

Mintha erre a kérdésre akartak volna válaszolni, megszólalt egy mikrofonból egy hang.

-Hölgyeim és uraim meg persze egynemű barátaink! Bemutatom az idei év Traveniek kiállítását. Szórakozzanak jól és ha bármelyik kiállítási faj egyede megtetszik, ne habozzanak megvásárolni őket! - mondta a mikrofonnál az egyik szőrnyeteg.

Hogy a csudaba értem amit mond és miért, várjunk csak..... most azt mondta, hogy megvásárolhatnak engem?! Neooo segíts! Én nem akarok nélküled sehova menni!

A parti elkezdődött. Mindenfelé idegeneket láttam nevetni, boldogan fecsegni. Körüljártak minket és megszemléltek.

Az egyik ilyen idegen, megállt előttem. Nagydarab volt, jó kövér, négy szeme és négy húsos keze volt. Mindegyik ujján gyűrűk sorakoztak.

Egy szörny mellé lépet és az egyik kezébe pezsgőnek látszó italt adott.

-Tetszik a lány, Milo uram? - búgta neki beédelgő hangon.

-Egyedi az biztos. - röfögött föl a dagadt. - Honnan szerezted Traveni?

-Ellátogattunk az univerzum szélére, ott találtuk a Föld bolygót. Elég primitív egy hely, el kell, hogy mondjam. Nem nevezném turisztikai célállomásnak. De tudja uram, hogy milyenek vagyunk, nem jöhettünk el onnan szuvenír nélkül. -mondta vigyorogva az úgynevezett Traveni.

Ökölbe szorult a kezem a hallottaktól.

Hogy mondhat ilyet az otthonomra?!

-Csinos a kicsike. - mért végig a négy szemével. - Értelmes?

Adok én neked, olyan értelmeset mindjárt hájpacni!

-Hát, ami a fajától telik... mondhatjuk annak. - nevetett fel a Traveni.

-Amúgy nagyon jó ez az új fordító rendszer. - váltott témát a dagadt.

-Igen igen mi is meg vagyunk elégedve vele. Főleg az volt a célunk, hogy erre az estre minden remekül menjen... - elterelődött a téma más irányokba, ami már abszolút nem érdekelt engem.

Utáltam itt lenni, rűheltem itt állni, mint egy kiállítási darab. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy látni fogom-e még Neot. Kiszabadulok-e innen valaha. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, ahogy egyre nagyobb pánik vette át az uralmat a testem felett. A dagadtnak az undorító hangja húzott vissza a jelenbe.

-És akkor eladó ez a kicsike? - intett felém.

-Hát persze, a megfelelő áron tudja uram nálunk minden eladó. - bólintott a Traveni.

-Lehet megveszem, ilyen még úgy sincs a kollekciómban. - gondolkozott el a rusnya hájfej.

-Ahogy jónak véli. Én csak ajánlani tudom, nem kap minden sarkon egy emberi lényt. - dörzsölte össze a tenyerét a fogvatartóm.

-Csak hát tudod Traveni, mostanában megcsappant a pénzem. Azok a nyamvadt Xhanteoniak leigázták a Theon bolygót, odaveszett a fele vagyonom.- zsörtölődött mérgébe a hájas.

-Amióta meghalt a Birodalom uralkodója azóta káosz uralkodik a Xhanteoni örökösödésben. - rázta a fejét a Traveni.

-Egymással rivalizálnak a trón várományosai.- morogta a dagadék. -Ezt nyilván az olyan szegény lények látják kárát, mint amilyen én is vagyok.

-Ne is mondja Milo uram, minket is szankcionálnak a szaros felsőbbrendűek. - köpte ki a szavakat a Traveni.

Nem tudtam, hogy miről vagy kiről beszélnek, de úgy vettem ki a szavakból, hogy elég veszélyesek lehetnek ezek a Xhanteoniak. Nem akarnék találkozni velük, ha ezek a nagy hatalommal bíró szörnyek is félnek tőlük.

-Csak ne kerüljön a közelemben egy Xhanteoni sem és én már boldog leszek. - röfögött fel a hájas úr.

-Higyje el nekem uram, őket is lehet kontrollálni. - mosolyogta el magát a Traveni.

-Én már régen a szakmában vagyok fiam, de elmondhatom neked, hogyha egy Xhanteonit csapdába ejtesz annak soha nem lesz jó vége... - rázta meg a hájas fejét a fickó. - Visszatérve a lányra. Mennyiért vesztegeted?

-Odaadom csak magának, csak ma 1000 csillageun-ért.

-Hát nem is tudom... 1000? Kicsit nem sok egy ilyen vézna teremtésért? - próbált alkudozni a hájas. - Legyen 800!

-Uraam elfelejti, hogy milyen messziről hoztuk? Már maga az út ide 500 csillageun és akkor még nem is beszéltünk a lányról! Odaadom 900-ért.- mondta határozottan a Traveni.

-Ejj ejj Traveni na most megfogtál. Na jó,
ahogy szeretnéd legye.... - nem tudta befejezni a zsírpofa, mert egy óriási robbanás rázta meg a főbejáratot.

Mindenki arrafelé fordult én is közelebb hajoltam a falhoz, látni akartam mi zavarta meg az alkudozást.

Nem vettem ki semmit, túl nagy volt a füst a bejárat felől.

A Traveni láthatott valamit, mert megfeszűlt és hitetlenkedve megszólalt:- Ez lehetetlen...

_________________________

Ehez a fejezethez az ötletgazda KicsiSzi ❤ Imádok veled agyalni a sztorin🥰