Veled a végtelenben✔

Megtettem

Neo odajött hozzánk. Látszott rajta, hogy tényleg meg szeretné beszélni a dolgokat.
A szememmel próbáltam üzenni, hogy fuss, menekülj előlem. Közben a gondolataim boldogan fecsegtek össze vissza.

Úgy örülök, hogy végre meg fogom tudni beszélni vele. Remélem jól fog sikerülni.

Bla bla bla. Csak legeslegmélyen tudtam, hogy ez nem fog jól elsűlni.

-Sky tudnánk négyszemközt beszélni? - kérdezte halkan.

-Persze. - mondtam bólogatva. Astrora ránéztem mégegyszer izgatottan (ami amúgy segélykérő akart lenni), majd elsétáltam Neoval.

Egy kis szobába mentünk be, ahol senki nem láthatott minket.

Neo nagyon komolyan rám nézett.

-Figyelj Sky... Lehet, hogy gonosz voltam veled, beismerem. - sóhajtott fel. - Nagyon sajnálom.

-Én sajnálom. Én hagytalak itt, nem te. - elkezdtem a táskámban matatni.- Minden az én hibám.

-Nekem nagyon fontos vagy még mindig. - mondta egy sóhaj kiséretében, majd egy kicsit közelebb jött hozzám.

A szívem nagyon gyorsan vert, görcsben volt a hasam, üvölteni akartam. De csak egy szerelmes mosolyra telt.

-Tudod Neo tényleg igazán sajnálom. Minden az én hibám. - suttogtam, majd előkaptam a fegyvert, céloztam és lőttem. Felocsúdni sem volt ideje, olyan gyorsan lőttem szíven. Hátra esett, a mellkasát kezdte el fogdosni. Egyre halványabb volt a bőrén a csillogás. Csak néztem ahogy az élet szivárog el a testéből. - Én tehetek mindenről. - mondtam, mostmár érzelem mentesen. Felemeltem a pisztolyt, hogy mégegyszer szíven lőjjem, amikor valaki hátulról megragadott és kitépte a fegyvert a kezemből.

Neo szemszöge

-Sky tudnánk négyszemközt beszélni? - kérdeztem halkan.

Tegnap Astro rávilágított, hogy Skyyal való kapcsolatom sokkal többet ér annál, hogy megbeszélés nélkül zárjuk ezt le. És ki tudja lehet lesz még ebből valami!

-Persze. - mondta vidáman.

Bevezettem az egyik kis magán kápolnába, itt megzavarás nélkül tudtunk beszélni.

Megköszörültem a torkomat, majd komolyan Skyhoz fordultam.

-Figyelj Sky... Lehet, hogy gonosz voltam veled beismerem. - sóhajtottam fel. - Nagyon sajnálom.

Most így visszagondolva tényleg elég bunkónak tűnhettem tegnapelőtt.

-Én sajnálom. Én hagytalak itt, nem te. - mondta kedvesen, miközben elkezdett valamit a taskájában kereseni.- Minden az én hibám.

-Nekem nagyon fontos vagy még mindig. - sóhajtottam fel, majd odaléptem hozzá.

Úgy nézett rám mint régen a fogadóban. Szerelmes volt a tekintete.

-Tudod Neo tényleg igazán sajnálom. Minden az én hibám. - suttogta, mintha egy kicsi szomorúságot is kivettem volna a hangjától, de nem volt időm ezen gondolkozni. Előkapott valamit a táskájából, egy puffanást hallottam, majd megéreztem a meleg szivárgást a mellkasomnál. Hátra estem le a padlóra, a szívemhez kaptam, elkezdtem markolászni mintha ezzel tudnék segíteni magamon. Nem értettem semmit, nem értettem miért tette. Minden egyre sötétebb lett, forgott a világ körülöttem, egyre gyengébb lettem. - Én tehetek mindenről. - mondta fagyosan. A szemében nem láttam semmi érzelmet. Felemelte a pisztolyt, hogy mégegyszer elsüsse, azt már nem tudom, hogy sikerült-e neki, mert ebben a pillanatban a világ megszűnt körülöttem létezni.

Sky szemszöge

-SKY MI A FASZT CSINÁLSZ?! - üvőltött Astro. Nem bírtam sírni pedig zokogtam volna, hányingerem volt, legszívesebben odafutottam volna Neohoz és megmondtam volna neki, hogy nem én akartam ezt, és hogy én szeretem őt.

Astro odaszaladt Neohoz, rátette a kezét a lőttsebbre, hogy elszorítsa a vérzést. Közben segítségért ordította.

Neo élettelennek tűnt. A fények kihunytak a bőrén. Gyönyörű arcán még mindig a döbbenet maradványa látszott. Szemei becsukva.

Nagyon hamar jöttek segíteni. Én mindvégig ott álltam egy helyben, nem bírtam megmozdulni. Mentősök feltették hordágyra és elvitték, rendőrök jöttek és letartóztattak. Elvittek egy helyre, ahol betettek egy cellába. Ez más volt, mint amilyenben Neoval voltunk. Ennek voltak rácsai.

Érzelemmentes voltam, lesokkolt.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, amikor egy ismerős arcot vettem észre a rácsokon túl. Astro állt ott karba font kézzel. Teljesen más szemmel nézett most rám. Nem volt benne semmi kedvesség vagy viccelődés, mint régen.

-Miért? - kérdezte egyszerűen.

-Nem bírtam elviselni, hogy mással van, nem velem. - mondtam szárazon a hazugságot. A tudatalattim sikított az igazságért.

-Sky te nem ilyen vagy! Ez ésszerűtlen... Most akartátok megbeszélni a problémákat! - mondta mérgesen. - Nem hiszem, hogy emiatt tetted. - itt tartott egy kicsi szünetet. - Valaki rávett erre? Megzsarolt?

-Nem, szabad akaratomból tettem amit tettem. - mondtam a szemébe nézve.

-Sky kérlek, nekem elmondhatod!- mondta könyörgően.

Nem akartam ezt tenni, mégis felálltam és odamentem a rácsokhoz.

-Astro hidd el én akartam így! És újra megtenném ha tehetném! - mondtam meggyőzően.

Hosszan nézett engem, majd mintha egy szörnyeteget látott volna akitől menekülni kell elfordult és elment.

Ott maradtam egyedül. Az igazsággal a szívem mélyén, amire még gondolni sem tudtam.