Veled a végtelenben✔

Hipertér

-Mi az, hogy megérkeztünk??? - mondtam hangosabban a kelleténél.

-Sky! - fogta meg a vállamat, majd feléfordította a fejemet. - Nézz rám!

Kicsit kivoltam borúlva, nagyon vert a szívem, gyorsabban kapkodtam a levegőt.

-Hol van a Föld?! Hol van a Hold, a Mars, a Vénusz, a bolygók? Miért néz ki ilyen furcsán a nap?! Ez nem a mi napunk! Valahova máshová hoztál!- mondtam neki dühösen.- Vigyél haza! Haza akarok menni! - sírtam el magam.

-Sky sajnálom de nem tévesztettem el az úti célt. - mondta halkan, nem bírt a szemembe nézni, ezért a padlót kémlelte.

-AKKOR HOL A FÖLD???!! - kiabáltam bepánikolva.- Hol van az otthonom? Magától csakúgy nem tűnhetett el!

Nem mondott semmit, megfordult és újra végignézte az adatokat. Forgott körülöttem a világ. Nyilván csak én kerülhettem ilyen helyzetbe.

- Itt volt a Föld körülbelül 5 milliárd évvel ezelőtt. - mondta halkan, miközben a gépet nyomkodta.

-Hogy mondtad? - lefagytam a hallottaktól.

Nem bírtam felfogni hirtelen, amit mondott. Túlságosan sokkos állapotban voltam, nem működött az agyam. Nem tudom ti, hogy lennétek vele ha valaki random beközölné, hogy öhm bocsi, pár milliárd éve elpusztult már az otthonod.

-Figyelj ez nagyon bonyolult, szerintem a mostani állapotodban nem fogod megérteni. - rázta meg a fejét.

-Astro mondjad el most azonnal, amit tudsz! - néztem a szemébe könyörgően.- Kérlek szépen!

-Oké.. - idegesen megvakarta a fejét, majd sóhajtva belekezdett. - Vázolom a helyzetet. A xhanteoni tudósok már kidolgoztak egy elméletet miszerint léteznek egyfajta hiperterek. A hiperterek, mint például a te naprendszered többszázszoros sebességgel működnek. Létrejönnek és már el is pusztultak. Amit ott kint látsz az a te napod maradványa. Úgy hívják, hogy neutron csillag. Már vagy 5 milliárd évvel ezelőtt a te rendes megszokott napod egy vörös óriássá fúvódott, majd felrobbant. Ebből lett ez ami most itt van. Szóval azt kell elképzelned, hogy a te világod sokkal de sokkal gyorsabban működött mint az univerzum többi része. Ez okozhatta azt, hogy senki nem ismerte a bolygódat vagy a fajodat. Mivel számunkra körülbelül 1-2 hónapig léteztetek csak. A Traveniek nagyon szerencsés időpontban látogattak el a Földre. Ahogy mondtam ez a xhanteoni tudósok számára idáig csak elmélet volt, olyan gyorsan jönnek létre világok és pusztulnak el, hogy soha nem tudtak még egyet sem megvizsgálni.

Túl sok volt az információ, a felét sem fogtam fel annak, amit mondott.

-Akkor... akkor azt mondod hogy anya, apa és Harrison.. ők már... már meghaltak? - nyögtem ki fájdalmasan. Még a tudat is megőrített.

-Év milliárdokkal ezelőtt. - mondta szomorúan.

-De.. de én csak maximum fél éve jöttem el.... - az összeroppanás szélén álltam. Bármennyire is próbálta az agyam befogadni az információt nem ment.

-Sky szerintem most le kéne ülnöd egy kicsit. - mondta halkan.

-Astro hol van... hol van az otthonom? - sírtam el magam.

Szorosan átölelt. Ha nem lett volna ott segítség képen, nagy valószínűséggel összeestem volna.

-Nem lesz semmi baj. - simogatta meg a hátam.- Haza megyünk a szívszerelmed Neohoz. - vígasztalt halkan.

Nincsen Föld...

Nincsenek emberek...

Nincsen apa, anya, Harrison...

Egyedül vagyok...

Egyedül vagyok az emberi fajból az utolsó...

-De nem értem. - szipogtam. - Nem is ment gyorsabban semmi.. Ugyanolyan sebességgel éltünk mint ti. - néztem Astrora.

-Ha egy vonaton ülsz, akkor sem érzed azt hogy gyorsabb lennél a körülötted lévő világnál. Ugyan ez a helyzet a hipertérrel nem fogod érezni azt, hogy százszoros sebességgel működsz.- magyarázta el lassan.

-De mi most akkor beléptünk ebbe a térbe? - húztam össze a szemöldököm.

-Igen, mi most nagy valószínűsséggel benne vagyunk a hatósugarában. Csak tippelek, de míg mi itt 1 órát beszélgettünk, addig kint 1 másodperc sem telt el. -vonta meg a vállát. - Szóval jó lesz kimenni innen minél gyorsabban.

Megnyomott pár gombot és máris visszaváltottunk fénysebességbe.

-Akkor most mi lesz? - szipogtam elveszetten.

-Visszamegyünk Xhanteonra! - mondta határozottan.