Veled a végtelenben✔

Kényszer alatt

Másnap dél körül Astronak támadt végre egy ötlete az Otex ügyben.

-Megvan!! - ugrott fel a fotelből.

Olyan hirtelen mozdult meg, hogy a szívrohamot hozta rám.

-A mensid? - néztem rá vigyorogva.

-Bolond vagy te lány. - csóvalta meg a fejét. - Tudom, hogy mit csináljunk Neoval kapcsolatban.

-Naa mégis mit? - kérdeztem izgatottan.

-Szóval akkor most ti nem vagytok beszélő viszonyban, ugye? - nézett rám egyetértést kérve.

-Hát azért nem így fogalmaznék, de ja. - bólintottam.

-Mindegy, az a lényeg, hogy én ma elmegyek hozzá és megbeszélem vele ezt az Otexes ügyet. - mondta boldogan. - Visszaterelem a jó útra a szerelmedet. - kacsintott egyett.

-De Astro, te nem láttad, hogy milyen haraggal nézett rám... - sóhajtottam fel. - Nagyon megvan sértődve azért mert itt hagytam.

-Megbeszélem vele, ezt az egészet, majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. - vonta meg a vállát.

Nagyon boldog voltam, hogy ilyen jófej Astro és próbál nekem segíteni. Örömömben odaszaladtam hozzá és jó szorosan megöleltem.

-Annyira szuper vagy! - mondtam boldogan.

-Ehh.. - mondta finnyásan. - Jó lenne ha kimásznál a személyes teremből tökmag.

-Ja igaz bocsii. - felnevettem, majd elengedtem az űrlény barátomat.

-Addig ameddig elmegyek, kérlek ne csinálj semmi galibát... Az lenne a legjobb ha csak ülnél egy helyben. - vigyorgott rám.

-Na jó azért ne nézz hülyének. - emeltem fel a kezem fenyegetően. - Ígérem nem gyújtom fel a lakásodat vagy valami ilyesmi.

Szúrós szemmel nézett rám, majd összeszedte a holmiját és el is ment. Nem volt, olyan sok minden amit tudtam volna csinálni, ezért megfogadtam a tanácsát leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Kerestem valami jó kis Xhanteoni mozit, majd elkezdtem azt nézni.

Alig telt el egy fél óra, amikor meghallottam, hogy a lift pittyent jelezve, hogy valaki érkezett. Nem néztem meg, hogy ki az. Nyilván Astro lehetett.

-Jó gyorsan megjöttél. Tuti elküldött a francba. - horkantottam fel.

Nem szólalt meg, csak a halk lépteit hallottam, ahogy közeledett felém.

-Mi van megné... - fordultam meg hirtelen felé, egyből elhalt a hangom.

Nem Astro állt ott, hanem egy ismeretlen idegen. Nem lehetett sokkal idősebb nálam, esetleg pár évvel.

-Ki vagy te?! - mértem végig.

-Hessan Hellex személyesen. - mosolyodott el, olyan gonoszkásan.

-Mit keresel Astro la.. - hirtelen belém fagyott a kérdés. Nem bírtam megszólalni. Ami azt illeti megmozdulni sem tudtam.

Egyből pánikba estem. Nem éreztem a végtagjaimat. Gondolkodni is nagyon nehezen ment. Mindenem tompa volt, mintha egy bábu lennék, semmi több.

Állj fel!

Szólalt meg egy mélyről jövő hang a fejemben. Nem bírtam megakadályozni, muszáj voltam felállni.

Hessanhoz képest alacsony voltam. Nagyjából akkora lehetett a srác, mint Neo.

Még sírni sem tudtam, annyira az irányítása alatt tartott.