Veled a végtelenben✔

Xhanteon

Életem legjobb éjszakája volt az előző pár óra, amit Neoval töltöttem. Ha visszagondolok, hogy miket műveltünk egyből elpirulok. (Amúgy mostmár nagyon kezd idegesíteni, hogy állandóan vörös a fejem, szóval valahogyan lekéne szokjak erről a rossz habitusról.)

Lent a fogadóban megreggeliztünk. Ami szerencsére végre, olyan étel volt, amit én is jó ízzel fogyasztottam el. Rántottát ettem! Hát nem fenomenális, hogy ilyen messze a földtől is ismerik a rántottát?!

-Hmm isteni volt ez a kaja! - vigyorogtam Neora.-Milyen fajta tojásból készült?- kérdeztem miután befaltam az egész tányért.

-Tojás? - nézett rám kérdőn. -Sky ez nem tojásból készült! Fúj ki eszik tojást?! Undi...

A hír hallatára megfagytam.- Akkor én most mi a jó szagú zoknit ettem meg az előbb?!

-Hát ez egy isteni Danx agyvelő volt! Mindenki imádja ezt reggelire enni. - mosolygott rám ártatlanul.

Amint meghallottam, hogy mit ettem meg egy jó óriási tányérral, egyből elkezdtem öklendezni.

Agyat ettem! Kibaszott agyat!! -sikítottam fel a fejemben.

De ízlett, nem?

Amíg azt hittem rántotta!!

Nem értelek Sky... Ti a földön mit esztek ha neked ez a finom reggeli undorító...

Ha egyszer végre visszamegyünk a Földre, akkor megmutatom neked mi az igazán finom étel!

Úgy legyen.

Miután Neo is befejezte a "csodálatos" reggelit, felszálltunk az űrsiklóra és már úton is voltunk Xhanteonra.

-Mennyi lesz oda az út? - kérdeztem, miközben a biztonsági ővemmel küzdöttem.

-Ha fénysebességre kapcsolunk, akkor max 2 óra. - mondta, majd megunva a szerencsétlenkedésemet odafordult hozzám és egy mozdulattal becsatolt.

-Oh köszi. - mondtam neki. - Megoldottam volna magam is simán amúgy. - dobtam hátra lazán a barna hajam.

-Aha persze én meg ember vagyok. - horkantott fel.

Gyorsan telt az idő a hajón. Néztem ahogy a csillagok fénysebesen elsiklanak mellettünk. Nagyon szerettem a végtelenbe utazni. Lehet egyeseknek szorongást jelenthetett az a tudat, hogy a végeláthatatlan univerzumban utazzon, de nekem nem. Olyan megnyugtató volt látni a határtalan messzeséget. Annyira elbambultam, hogy teljes meglepetést okozott, amikor Neo bejelentette, hogy megérkeztünk a naprendszerébe.

Más volt a táj, mint az előző helyeken. Sokkal másabb volt, mint az én naprendszeremben.  Minden olyan... sötét volt. Szinte nem láttam semmit. Féltem, hogy valaminek neki megyünk ebben a fénytelenségben. Egyedül a vezérlő panel és Neo világított. Mostmár értem, hogy miért van rajta az a sok kis fényes pötty.

-Nem látok semmit. - mondtam neki halkan.

-A fekete törpe csillag miatt. - magyarázta el. - A xhanteon körülötte kering.

-Oh értem. - néztem rá, miközben bólogattam. - És akkor most te látsz bármit is?

-Persze, mindent tökéletesen. - nevetett fel. - Erre van kitalálva a szemem.

Nem sokkal ezután végre megláttam valamit... egy bolygónak a sziluettjét. Érdekes volt, mert nem természetes fényben játszott, hanem mesterségesen volt kivilágítva. Ahogy közeledtünk a bolygóhoz egyre részletesebben tudtam megszemlélni azt. Nem láttam rajta egy apró területet sem ami akár kapcsolódna a természethez. Minden, annyira lefedett volt... Ne értsetek félre, csodálatos volt a látvány, de mégis nekem túlságosan futurisztikus.