¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FF

2.

Rebecca szemszög

(18+!)

-H-Hol vagyok?!-keltem fel egy idegen ágyban.

Tiszta izzadság és víz volt a fejem. Fogalmam sem volt arról, hogy hol lehettem vagy, hogy éppen hány óra van. Ez nagyon megrémisztett. Körbe néztem a szobában ahol voltam és tiszta rendetlenség vett körül.
Senki nem tartózkodott a szobában, mintha csak egyedül lettem volna egy ismeretlen házakban. Általában így kezdődnek a horror filmek az itt a baj.

A legutolsó emlékem az az, hogy neki mentek egy ajtónak és elestem, aztán valaki berakott egy kocsiba.. De vajon ki.. Ah nem emlékszem, Sarah biztosan agyon aggódja magát.. Na meg anya, ő mégjobban.

Nagy nehezen fel keltem az ágyamból majd a komódón lévő vázát a kezembe vettem és megindultam az ajtó felé. Ha valaki bejön, akkor csak üsd le! Sikerülni fog Rebecca. Ez a valaki idióta elrabolt szóval megeérdemli!! Lassan kivánszorogtam az ajtón, ami teljes kínszenvedés volt hiszen , alig tudtam a lábamra állni azok után ahogy valaki fejbe csapott.

Ekkor visszont hallottam valami zörejt egy szobából. Mint amikor valaki mosogat és engedi a vizet.. Mivan, hogy ha az elrablóm meg akar főzni és előkészíti a vizet, hogy aztán felszeleteljen és megegyen?!

Egyébként jobban megnézve a házat egész szép. Mármint minden fehér és fekete színű, gyönyörű. Nem tudom milyen anyagi helyzetei lehetnek ennek az embernek visszont nagyon ápolt és szép környezetben él. Legalább egy szép helyen halok meg, nézzük a jó oldalát..

Nagy erőt véve benyitottam a furcsa hangot kiadó szobába de bárcsak ne tettem volna. Az elrablóm volt az. De ez Dylan O'brien?! Jajj már emlékszem! Hogy lehettem ennyire idióta, még veszekedtem is vele egy sort és azt mondta elvisz kórházba.. Ahjj te idióta lány.. De térjünk vissza. Tehát benyitottam de bárcsak ne tettem volna. Egy fürdőszoba tárult elém amivel szemben a zuhanyzó volt és mellette egy márvánnyal kirakott tükör, gyönyörű volt. Visszont amikor a szemem a zaj forrásához ért rá eszméltem, hogy a zuhany ment egész végig ami alatt Dylan állt.. És hát hogyis mondjam.. Nem csak Dylan állt hanem a kis Dylan is, amin éppen dolgozott.

Mit ne mondjak, nem volt rossz látvány.. Mármint a kinézetével sosem vol bajom, hisz olyan jól néz ki, mármint csak nézzetek rá, baba arc jó test, tökéletes!
Egek Rebecca, te utálod nem emlékszel?!

Dylan nagyon meglepödőtt de olyannyira, hogy csak állt és nézett. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem végig. Elősször a hasán állt meg a tekintetem. Pontosan 6 darab kocka, ékeskedett fehér bőrén. Nem akartam magánszvérát sérteni de... ezen vagy fél percig elidőztem, azon kaptam magam, hogy már majdnem csorog a nyálam. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek lejjebb. Amint a tekintetem elért, ARRA a pontra, nem szabadott volna tovább néznem, ha Sarah megtudja ketté hasít az biztos.. Na mindegy, tehát oda pillantottam.. Nahát ez tényleg hatalmas, Sarah jól mondta hisz ő mindig megtippelte a méretét de ez még eztis túl szárnyalta. Balkeze fonta körbe méretes tagját és már elég közel lehetett a csúcshoz ha nem zavarom meg. Dylannek biztosan tetszett ez a pár perc amíg tanulmányoztam, hiszen elégedetten figyelte a reakcióm. Egy percre találkozott a tekintetünk így majdnem elsüllyedtem szégyenemben.

-Ja.. Én íze... Bocsánat...-hagytam ott majd vissza mentem a szobába azonnal levágtam magam az ágyamra és csak meredtem előre magamba.

Most komolyan láttam Dylan O'brient? Meztelenül? Ez maga a paradicsom! Állj Rebecca, nem kezdhetsz el érzéseket táplálni iránta hisz ez egy nőcsábász, soha nem kedvelne! Meg persze te sem kedveled hisz ő hülye.