¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FF

4.

-Dylan áruld el most azonnal, hogy miért kellett bebújnom ebbe a kurva szekrénybe!-idegeskedtem.

Dylan valaki miatt nagyon nagyon kiakadt és azonnal be kellett bújak a szekrényébe, dehogy miért arról fogalmam sincsen. Éppen a kezemet fogja és próbál begyömöszölni.
Lehet mégis csak emberrabló, és le kéne ütnöm azzal a vázával amivel eredetileg terveztem mikor még nemtudtam hol vagyok, és akkor talán nem halok meg és nem arról leszek híres akit megfőztek és fel daraboltak.

-Majd elmondom csak ne zörögj.-próbált csititani.

-Nekem ne mond meg, mit csináljak, miért nem mehetek haza?!

-Azért mert látnának a hátsó ajtón.

-Nem érdekel.-próbáltam kiszállni.

-Hívom a zsarukat ha nem engedsz ki!-dörömböltem mérgesen.

-Figyelj.-pillantott rám, mire csendesen figyeltem az eseményeket hátha mondd valamit észszerű magyarázatot.

-Mára bulit szerveztem és bármelyik percben itt lehet mindenki, és nem akarom, hogy lássanak. Nyugalom, csak fél óra az egész és haza zavarom őket.

-Te meg vagy húzatva? Haza megyek!-idegeskedtem.

-Nem mehetsz! Kérlek!

-Nem érdekel a kérlelésed, azért mert híres vagy és helyes, meg dögös meg aranyos, nekem nem parancsolgathatsz kedvedre!-kiabáltam rá de bárcsak ne tettem volna..

-Nem úgy értem.-szoritottam össze a szemem.

-Oh szóval dögös vagyok..-nézett rám egy perverz mosoly kíséretében.

-Nem úgy értettem, ahh mindegy csak menj le, és megvárlak.-próbáltam lerázni.

Inkább végig várok itt akár 2 órát minthogy azt higyje akarok tőle bármit is ezen a világon. Soha nem jönnék vele össze. Ennek több oka is van. Mondjuk mi másról gondolkodhatnák a szekrényben? De komolyan, Rebecca te sem vagy normális, hogy ezt bevállaltad. Inkább csak hívj fel valakit aki hazahoz. Mondunk kezdjük ott, hogy azt sem tudom hol vagyok azon kívül, hogy New Yorkban. Vajon hova hurcolt magával ez az emberrabló? AH nemis akarom tudni.

-Rendben, majd hozok vizet, de most Tyler vár az ajtóban és ki kell találnom valamit.-vakarta a tarkóját miközben éppen itt akart hagyni egyedül.

-És ennyire nem vagyok szép, hogy így szégyelsz?-háborodtam fel majd gúnyosan a fejéhez vágtam az előbbi szavakat.

-Gyönyörű vagy, de ha majd komolyabb lesz akkor talán.-kacsintott.

-Nem lesz itt semmi komoly, de most menj.-fordultam el, hogy még véletlenül se nézzek rá vagy a gyönyörű világos barna szemeibe amik már első pillantásra megbabonáztak..

Ah Rebecca miket beszélsz te, nem kedvelheted a legjobb barátnőd, nagy szerelmét. Ha meg tudja biztosan csalódni fog bennem, azt meg nem szeretném. Mindennél fontosabb nekem Sarah, szóval amint tudok lelépek inenn és el felejtem azt, hogy Dylannel voltam és jól éreztem magamat. Ez a nap meg sem történt, úgy fogom venni.
A palacsintát, az aranyos és szexi Rómeót is elfelejtem egy életre, és senkinek soha sem beszélek erről a napról! Főleg Nem Sarahnak. Nem szeretném ha megtudná.

Apropó Sarah, furcsa, hogy nem is írt meg nem is hívott. Lehet történt valami rossz dolog hisz mindennap keres. Minden nap, hív vagy ír, de most a meeting óta semmi sem történt. Lehet valami baj van?
Ekkor visszont felcsipogott a telefonom. Idegesen a képernyőre pillantottam ahol egy nagy kő esett le a szivemről mikor láttam, hogy Sarah írt.