¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FF

15

-Nem! Én nem nézek Teen Wolfot!-próbáltam valamit kitalálni.

-De úgy ismerem ezt a hangot mint a tenyeremet.-nevetett fel.

-Hát akkor talán menj el egy manikürőshőz, nagy gondok lehetnek a kezeddel.-vágtam rá szarkasztikusan.

-De szerencséd. Az ujjaim még éppek.-kacsintott.

-Tessék?-vontam fel a szemöldököm.

-Semmi.-nevetett fel majd a nappaliba sétált.

Ez nem tudom mit akart jelenteni. Lehet csak én vagyok ilyen idióta de remélem csak félre értettem és nem egy perverz rablót engedtem be a házamba mert ha igen akkor a báttyám csak holnap talál rám a fagyasztóban szét darabolva, vissza érve a romantikus randijáról. Nemtudom, hogy sírna vagy pedig nevetne, hogy ilyen egy szerencsétlen vagyok.

Sosem voltak normális barátaim. Már ha van egyáltalán olyan, hogy normális barát mert őszintén egy embert sem ismerek aki olyan lenne, akár egy kicsit is. Mármint nézzétek rám és Sarahra. Kettő idióta. Mondtam, hogy nincs semmi közös bennünk ugye? Hát vissza gondolva mégis van. Mindketten benne vagyunk az oltári hülyeségekben. Bár azért én valamennyivel felelősségteljesebb vagyok mint Sarah azt meg kell valljam.

-Várj nem mehetsz be a nappaliba!-álltam elé mielőtt kinyitott volna az ajtót.

Gyűlölök veszíteni. Mindig is utáltam. Szóval ha már bekamuztam Dylannek, hogy nem nézek Teen Wolfot akkor nem tudhatja meg, hogy néztem mert az olyan mintha veszítenek vagy lehet csak én vagyok paranoiás mondták már egy páran..

-Csak nincs tele poszterekkel a szoba amin én vagyok rajta?-nevetett fel szarkasztikusan.

-Ebben biztos lehetsz.-vágtam rá azonnal majd beszaladtam a nappaliba de pont úgy, hogy kizárjam Dylant.

-5 másodperc.-kiáltottam majd a kanapéhoz szaladtam, felkaptam a távirányitót és kikapcsoltam a Teen Wolfot.

Bár kissé sajnálom mert éppen annál a résznél tartottam amikor Tylert megharapta valami. Vagyis Scottot. Annyira furcsa, hogy még őt is ismerem előben meg a többi Teen Wolf tagot is.

-Tessék jöhetsz is.-nyitottam ki az ajtót amint lekapcsoltam a tévét kisebb-nagyobb sikerrel.

-Elég gyorsan kapcsolsz ki tévét ami azt illeti.-felelte amint belépett a helyiségbe.

-Van valakid otthon?-pillantott rám.

-Nem.-mondtam unottan majd felvezényeltem a lépcsőn.

-Mert?-túrtam a hajamba.

-Mert akkor bemutatkoztam volna.-válaszolt a kérdésemre.

-Nézzenek oda egy úri ember.-nevettem el magam mire Dylan is felkuncogott.

Mire végre felértünk a lépcső tetejére hagytam, hogy Dylan mindent megcsodálhasson és a szobámba vettük az irányt.

-Most a szobádba megyünk?-kérdezte és a hangjában éreztem a meglepödőttséget.

-Nem a teraszra és ki ugrunk rajta, hova mennénk?-néztem rá ingerülten.

-Ah megint ideges vagy mint látom.-sóhajtott és alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát.

-Nem foglak vissza tiltani.-mondtam durcázva majd megálltam a szobám ajtaja előtt.

-Hát akkor itt lennénk.-nyitottam be majd bevezényeltem.

-Aztaa.-nézett körbe Dylan.

A szobám fala levendula - már - már fehér színűek voltak. Ha be értünk, rögtön közepén a Francia ágyam volt megtalálható ami mellett pedig az íróasztalom és azon a gépem. Az ágyamtól jobbra pedig az ablak helyezkedett el alatta pedig a ruhás szekrényem ékeskedett. A padló nyírfából készült és a falamon pár kép díszelgett a családom és Sarahval is.
Az illat a citromos légfrissitő miatt, nyilván citromos volt de egy kis fahéj is volt benne. Plussz az ablak is nyitva volt és onnan is bejöhetett pár nem kívánt illat, de visszonylag elég jó volt a levegő.