¦ Dominated Eyes ¦ [DYLAN O'BRIEN] FF

29

-Annyira örülök, hogy eljötettek!-invitált beljebb minket Tyler amint beléptünk az ajtón.

Tegnap volt a csődbe ment szülinapi buli és azóta Gaston folyton csak hívogatott de mindig letettem vagy pedig  csak leláttamoztam. Anya is felhívott egy párszor hogy várnak haza, de elmondtam neki, hogy én és Dylan össze költözünk, aminek nem annyira örült. Szerinte még túl fiatalok vagyunk.

Azt gondoltam hogy a tegnapi szörnyű nap után ami végül jóra sikeredett, mégiscsak el jöhetünk a vasárnapi Teen Wolf 3. évad lezáros bulira amire Tyler meghívott.

Sarahval azóta sem beszéltem semmit de nem is szeretnék, nem tudom hogy hogy lehet ekkora egy áruló, megbíztam benne és sose gondoltam volna, hogy a bátyámat fogja választani helyettem.
Azt hittem kedvel annyira, hogy nem jön össze Gastónnal, de szerencsére már szakítottak. Amúgy sem illetek össze egyáltalán.

Most az egyetlen dolog amire bármennyire is koncentrálni tudok csak Dylan, és én nem tudom pontosan mit is érzek vagy, hogy egyáltalán normális ez ilyen fiatalon. De vele szeretném leélni az életem, és senki mást nem tudok elképzelni helyette.
Nem hittem volna kettő hónappal ezelőtt, hogy már ide fogunk kikötni csupán egy hülye buli terve miatt, de már egyáltalán nem bánom hogy elvesztettem azokat akik miatt megkaptam Dylant.

Szeretem őt.

Erre a bulira egy fekete magassarkút és egy kockás piros fekete szoknyát vettem fel. Szeretnék jó benyomást kelteni mindenkiben.

A buli eleje nagyon jól telt igazából mindenkivel pár pár sort beszélgettem, főleg Holland-del, igazából rájöttem hogy nagyon jó barátok lehetnénk szóval remélem hogy jóban leszünk.
Mindenki nagyon kedves és úgy érzem kedvelnek engem és elfogadnak mint Dylan barátnőjét, ennél jobb nap nem is lehetne.

Tévedtél.

Dylan ragaszkodott hozzá hogy minél korábban hazamenjünk, igazából el sem szeretett volna jönni, de fogalmam sincs miért.
Be sem szerette volna jelenteni a többieknek hogy összeköltözünk de nem tudom az okát, hisz szerintem ez egy olyan dolgok amiről dicsekedni kéne.
Mivel nem értettem a viselkedését, én pedig tökre úgy voltam vele hogy szerintem ezt a többieknek tudnia kell így sajnos megpróbáltam egyedül bejelenteni.

-Hahó mindenki.-ordítottam el magam szégyenlősen mire mindenki rám pillantott.

Egyébként Tyler háza gyönyörű, majdnem olyan mint Dylané, csak az övé sokkal színesebb.
A nappalijában voltunk ahol egy hatalmas kanapé volt megtalálható egy cigiző asztallal, és egy pulttal ami tele volt piákkal és üdítőkkel, bár Dylan és én nem terveztünk inni mert megbeszéltül, hogy ma nem iszunk.

Mindenki a kanapén ült kivéve Tylery mert ő egy széken kuksolt és a telefonján nézte az időt.
Én pedig felálltam és ott kezdtem el ordibálni hogy mindenki rám nézzen.
Szeretném ha ők is tudnák milyen közel is állok Dylanhez.

Rossz ötlet.

-Rebecca mit csinálsz?-próbált le invitálni Dylan az asztalról.

Nem értettem mi baja.

Egyébként félreértés ne essék még a buli elején elmondtuk mindenkinek hogy a Tyler a dolgot -miszerint a barátnője vagyok- csak kitaláltuk, és csak röhögtek rajta.

-Semmit.-mosolyodtam el.

Minden szem rám szegezödőtt majd felvont szemöldökkel várták mi az amit annyira mondani szeretnék.

-Dylannel összeköltözünk!-kiáltottam el magam miközben elvigyorodtam, majd rögtön a kanapén lévő emberek reakcióját vártam.

Vártam, hogy ujjongani kezdenek tapsolnak vagy esetleg megölelik vagy gratulálnak Dylannek vagy nekem de nem ez történt, és fogalmam sem volt hogy miért.