A Maffia Főnök barátnője

||Fájó emlék||

'Szerinted a szerelmet mióta érdekli, hogy te akarod-e vagy sem? Az csak úgy jön, és tarol. A legváratlanabb pillanatokban.'
/Borsa Brown/

        Már fiatalon hozzá szoktam  , hogy csak magamra számíthatok . Anyám  folyamatosan a pasikat hajszolta, ennek köszönhetően ebben az évben házasodott meg negyedjére . Apám még négy éves koromba hagyott el  minket , mikor elege lett anyámból. Anya már akkor is nagyon oda volt a pénzért , azt se értem apám , hogy bírta vele ennyi ideig. Hiába volt meg mindene apa mellett , sőt dolgoznia se kellett neki ,ez soha nem volt elég . Ahogy Andrew elhagyott minket anyám gőz erőre kapcsolt . Pénzes fickókra hajtott , és nem állt le egynél. Engem mindig rá sózott valamelyik szomszédra , de mikor már képes voltam magamat ellátni , nem látta ennek szükségét .                  Sok mindent kihagyott az életemből az utazgatások végett, ezért nem is tekintek rá úgy, mint egy anyára . Véleményem szerint nem ilyen egy anya . Gimnázium első osztályába ismerkedtem meg  a legjobb barátnőmmel .  Dorotthyval nagyon jóban lettünk , hiszen egyikünk se számíthatott senkire . Anyáink nagyon is jól megértették egymást , és nagyon jóban lettek . Ahogy elvégeztük a közép sulit , elmentünk albérletbe amit az egyetem mellett végzett munkából tudtunk fent tartani . Nem volt könnyű , sőt  nagyon nehéz volt . Sikerült megszereznünk  mind a kettőnknek a diplomát , majd szinte azonnal munkába is álltunk. Így ,hogy  már nem kellett a suliba se járni csak a munkába ,  hatalmas nyugalmat jelentett , és kijelenthetem nyugodtan , hogy kényelmesen kijöttünk a havi két fizetésből , így tudtunk magunkra szánni egy kis időt . Végre eljárhattunk szórakozni , és vásárolni . Nem kellett azon aggódni , hogy nem jut elég pénz  a számlákra .  Tavaly történt , hogy Dorotthy megismerkedett egy nagyon kedves és aranyos sráccal  , aki a tenyerén hordozta , és látszott , hogy őrülten egymásba szerettek . Michel olasz volt , aki a Miami irodája végett utazott ide hosszabb távra , mindig csak úgy mondta , hogy két laki . Itt is ,ott is él , attól függ , hol van rá nagyobb szükség . Nem sokra rá , meg ismerkedtem én is Marianoval . Ebben az volt a vicces , hogy mikor Dorotthy és Michel bejelentették az eljegyzésüket  elmentünk megünnepelni . Michel mondta , hogy elhívta a bátyját . Ahogy beértünk  a bárba  szembe találtam magam Marianoval , aki Michel bátyja . Leesett az állam . Dorotthy tudta, hogy van valakim , de csak testi vonzalom van köztünk , de akkor és ott le esett neki , hogy ő az a srác akiről beszéltem neki .  Minden rendben volt . A heti egy találkozóból  heti kettő lett , és ezt így tovább , mind addig amíg már szinte minden este együtt voltunk . Fél évet voltunk együtt , mikor rá ébredtem arra , hogy többet érzek iránta mint egy  kaland után szoktam . Imádtam vele lenni ,mert vele ön magam lehettem . Folyamatosan meg nevetettet , s szinte egymáshoz tapadtunk . Minden szabad időnket együtt töltöttünk, s úgy viselkedtünk mint egy pár , de nem vertük nagy dobra . Az üzleti tárgyalásokra is  vitt magával és úgy mutatott be mint a barátnőjét . Az első üzleti tárgyaláson beszéltük meg , hogy  ezt mondjuk , hiszen állandóan együtt vagyunk és nem szeretné ,  hogy a sajtó ezt kezdje el boncolgatni . Hatalmas üzlet ember, akinek  van egy nagyon jól működő ügyvéd vállalkozása , amiben ő szuperált , mert értett ahhoz amit csinált és szerette is .
Meg beszéltük , hogy mivel ő utána nagyon megy a sajtó nem tudhatja meg senki , hogy csak szex van közöttünk, ezért egyikünk se nézhet félre . Minden rendben ment egy darabig. Majdnem egy éve voltunk együtt ,, mint egy pár,, , de az egyik este közölte , hogy vissza kell mennie Szicíliába  a testvérével és  a legjobb barátnőmmel , mert most ott kell vezetni a céget . Persze ezért nem is hibáztattam . Mich és Dorotthy esküvője rá fél évre volt , és mivel , össze fognak házasodni , Dorotthy ment Mich-el . Mariano  felvetette , hogy menjek vele , de én erre nemet mondtam . Hiszen nem hagyhattam itt csapot -papot , csak azért mert már össze nőttünk . Van biztos állásom , egy biztos lakásom , és ismerek  mindent Miamiban , miért is mennék egy idegen országba , ahol elölről kell kezdenem mindent . Mariano ezt nem fogadta el , és nagyon sokszor össze kaptunk ez végett . Mikor eljött a nap , hogy el kell utazniuk , folyamatosan erről beszélt .  Menjek vele és majd ő eltart , meg old mindent, hisz amúgy sincs szüksége a pénzemre , van neki elég .Én ebbe természetesen nem mentem bele , volt még egy esténk amit együtt tölthettünk , de a főnököm rám sózott egy csomó munkát , és késő este értem Marianohoz . Persze ő már irtó ideges volt, sőt majdnem hogy füstölt a feje . Egyből egymás torkának estünk , és olyanokat vágtunk egymás fejéhez amit nem kellett volna . Azt feltételezte , hogy jóban vagyok a főnökömmel , azért nem akarom itt hagyni . 
          Miután  annyira megsértettük egymást , hogy már nem volt több mondani valónk sírva sétáltam haza .  Egész éjszaka forgolódtam , másnap pedig mentem a reptérre Dorotthyval . Mivel magán gépük volt a fiúknak ,nem kellett a beszállással vacakolni , meg a jegyekkel .
Dorotthyval még váltottunk néhány szót ,  elmeséltem neki a tegnap estét , persze egyet érett velem  . Hiszen tudta , hogy nem számíthatok senkire , és nem fogom feladni csak úgy az itteni életemet .Olyan nehezen értük el amink van .   Marianoval mikor egymásra néztünk , s olyan volt mintha eltört volna bennem valami .Fájt ,hogy úgy megy el ,hogy mégse beszéltük . Hiába egy éjszakás kalandnak indult , részemről sokkal több volt ez annál. Marianora néztem aki csavart egyet a száján . Biztos hasonló a véleménye ,de nem fog a saját makacsságából engedni. Könnyes, de boldog búcsút vettünk egymástól   ők felszálltak én pedig haza buszoztam az üres lakásba , ahol már nem várt senki, csak egy kókadt virág , ami könyörög egy kis vízért.