A Maffia Főnök barátnője

19.

Felkönyökölve néztem még egy picit amíg össze szedtem a gondolataimat és képesnek éreztem magam kimászni az ágyból .A szoba sötét volt ,pedig odakint már kell fel a nap .Ahogy felültem , valahogy azaz érzés fogott el , hogy se testem se a lelkem nem akarja ezt a korán kelést . Valamiféle misztikus vonzerő tartott fogva az ágyban és nem engedte ,hogy kimásszak belőle. Mintha a testem se fogadott volna nekem szót ,a lábaim hiába voltak a szőnyegen , olyan volt mintha egy cseppnyi erő se lenne bennük . Fantasztikus volt az esküvő ,de piszok fáradt voltam ésfel hét van .Közel se annyit aludtam ,mint egy átlag embernek igényel a szervezete ,ez a másfél óra még egy szúnyognak se elég . Vettem egy mély levegőt és felálltam , egy sóhaj hagyta el a számat . Mondhatni fájdalmas volt elhagyni a kényelmes fekhelyemet .Lebaktattam a konyhába ,de még alig láttam valamit . Leona már lent pakolta ki a mosogatógépet ,mosolyogva tudattam vele , hogy meg teljes a kép zavar , ő pedig csak megértően bólintott .
Le főztem hat adag kávét, majd magunknak megcsináltam . Vissza vánszorogtam azon a végtelen hosszú lépcsőn és a szobánkba indultam .Az egész ház csendben úszott ,hisz még majdnem mindenki alszik . Még volt fél órám , hogy felkeltsem az ifjú párt . Letettem a Mariano éjjeli szekrényére a két kávét ,majd leültem az ágy szélére .A hátára fektettem a tenyeremet  , majd simogatni kezdtem .Figyeltem az arcát ami meg se mozdult . Ugyan úgy aludt .Egy férfi ,hogy lehet még ilyenkor is ennyire szexi.?Sajnáltam ,hogy fel kell keltenem , de tudom ,hogy mérges lenne ,ha nem szólok neki , hisz ő is velünk akart jönni .
- Mariano !-szólítgattam halkan .
-Hmmmm...-mormogott,mint egy medve .
-Hoztam kávét . Gondoltam jól fog esni .
-Hmmmmm....-krákogott .
- Tudom ,hogy fáradt vagy bébi ,de mennünk kell a reptérre . -csókolgattam végig a hátát .Majd közelebb  hajoltam , és megpusziltam a vállát többször is ,mire mocorogni kezdett.
Oldalra fordult , majd résnyire kinyitotta a szemét ,majd a bal kezével át karolta a derekam .Még mindig hunyorgott .
- Búj vissza mellém . -dörmögte ,miközben a hátamon fel ,s le járt a keze .Imádtam minden egyes érintését .
-Nem lehet , keltenem kell Dorotthy-t és Michel-t.-próbáltam tiltakozni ,de a kuncogásommal Mariano tudtára adtam ,hogy szívesen megtenném .Húzni kezdett , én pedig nem tudtam neki ellenállni .Kacagni kezdtem ,mikor hirtelen felém magasodott , neki esett az ajkaimnak . Olyan mámorító volt minden egyes ilyen perc ,mintha tényleg a valóság lenne .
Mikor elszakadtunk egymástól , de még mindig ugyan úgy tartotta magát és engem figyelt , mosolyogni kezdett .
Úgy  éreztem ,hogy végig simítsak az ajkán.Imádtam amikor mosolygott .
-Rosszul gondoltad . -válaszolja sejtelmes módon .
-Micsodát ? -csodálkoztam rá ,hisz először nem esett le mire gondolhat .
- Ez esett jól ,a kávé csak bónusz .-szóval a csókra gondolt .-Mond ki megint !
-Bébi ?! -haboztam ,vajon jót válaszolok e . Valószínűleg  azért is furcsát,mert én vele ellentétben őt soha nem becéztem .Hatalmas mosoly jelent meg az arcán . Olyan ártatlan kisfiúsan tud mosolyogni ,hogy szerintem nincs olyan  nő ,aki nem szeretne bele azonnal .Nem tudtam mit mondani csak lehúztam a fejét , újra meg újra megcsókoltam .Minden egyes nap jobban bele szeretek . Azt hiszem egy olyan kútba estem bele ,amiből szárazon nem tudok kimászni . Valamilyen szinten hibának éreztem.
Miután megkávéztunk ,felöltöztünk ,Mariano keltette  fel az újdonsült házasokat  , én pedig a konyhában sertepertéltem . A két zombi akik azt hiszem a fáradság mellett még enyhén másnaposak is voltak ,a pultnál próbáltak valamilyen szinten energiát önteni magukba ,kisebb -nagyobb sikerrel . Mariano és Mich a bőröndöket hordták a kocsiba ,valamint az elintézni valókat beszélték .Amióta ismerem őket egyszer se voltak nyaralni ,vagy egy kicsit kettesben kimozdulni . Gondolom fél ,hogy a bátyja nem boldogul a dupla munkával .Amíg a fiúk beszélgettek, Dorotthy zuhanyozott, én addig a laptopon megnéztem a repülési tervet . Hiába magán reptér, attól ugyan olyan precíz és pontos repülési terv és engedélyek kellettek .A következő feladatom volt ,hogy oda telefonáljak a szállodába és leellenőrizzem ,hogy teljesen előkészültek e a pár érkezésére .Miután mindennel megvoltam elégedve ,mert minden a terv szerint haladt felszaladtam Dorotthy-hoz és segítetten neki elkészülni .Tudtam ,hogy van egy rövid ruhám amiért nagyon fáj a szíve a kevés barátnőmnek .Bevettem magam a gardróbunkba , majd keresgélni kezdtem ,mert egészen biztos voltan benne ,hogy magammal hoztam .Persze ,hogy nem egyből találtam meg .
-Beth van ötleted mit vegyek fel ? -kiáltott be az immáron feleség .
-Máris viszem .-válaszoltam vissza , majd neki láttam a megfelelő cipőt is megkeresni hozzá.
Kis idő után a fehér rózsaszín apró virágos ruhához megtaláltam egy krém színű telitalpút aminek az oldala velúrral volt bevonva . Tökéletes.
Felkaptam a telitalpút a cipős sorról ,majd vissza siettem a szobánkba .Dorotthy az ágyon ült és a haját babrálta ,majd csodálkozó tekintettel nézett rám . Elé álltam, s oda nyújtottam a szettet amit kitaláltam neki .Először csak nézte , majd mikor rájött , hogy eza darab amiért annyira epekedett ,hirtelen rám nézett tátott szájjal .
-Te most komolyan nekem akarod adni a kedvenc ruhád ? -pirult el .
-Majdnem . Ez még egyszer se volt rajtam . Az enyém elszakadt , de vettem egy újat és mikor befele pakoltam a bőröndbe eszembe jutott ,hogy mennyire is szerettél volna egy ilyet ,így elhoztam .Ez most már a tiéd .Most pont megfelelő .-vigyorogtam rá mint a tejbe tök .
Miután mindennel elkészültünk és sikerült ,mindent bepakolni meg egy táskába ami kimaradt ,leindultunk a fiúkhoz .A konyhából hatalmas hahotázást szűrődött ki . A fiúk valamiről csacsogtak mikor mi beléptünk , de utána hirtelen elhallgattak . Mariano krákogni kezdett majd felénk indult .
Kérdően néztem rá, ám mosolyognom kellett mert tudtam ,hogy nincs vaj a fülük mögött.
-Indulhatunk ? -kérdezett minket .
Dorotthy-val egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni mikor elvékonyodott a mondat közben a hangja .
-Mi olyan vicces ? -néztek ránk mind a ketten .
-Kicsit átmentél Moraya Carey -be .-ütögette meg a vállát Dorotthy ,majd kuncogva  távozott és az ajtó felé vette az irányt .A fiúk nevettek velünk együtt , majd kisétáltunk az előtérbe .Dorotthy épp Leonát ölelgette .
-Nagyon szépen köszönjük amit azzal a hatalmas lakosztállyal tettél . Egy igazi kincs vagy . -puszilta meg Leona öregedő arcát .
Miután mindenki megölelgette Mariano házvezető nőjét .A következő út cél az autó , hogy végre elindulhassunk a végállomás  felé. Beültünk a terepjáróba, majd miután Mariano felkapcsolta a reflektort ,még integettünk a kint álló Leonának, majd felbőgött a motor és útnak indultunk . Kis idő elteltével ahogy bele pillantottam a vissza pillantóba láttam , hogy hátul mind a ketten ásítoznak . Feléjük fordultam az ülésben .Dorotthy férje ölébe hajtotta a fejét ,így próbált pihenni a repülő útig  .Michel simogatta élete szerelmét,majd egy kis idő múlva ő is kényelembe helyezte magát ,hátra döntötte a fejét majd lehunyta a szemét.Mosolyogva fordultam vissza Marianohoz ,aki csak egy halvány mosolyt lejtett ,majd vissza fordult az út felé. Nem akartam beszélgetni ,hogy a többiek tudjanak pihenni ,így kimeredtem a tájra . Annyira más itt minden. Ha hiszitek ,ha nem itt még a pirkadat is szebb mint Miami-ban . Minden túl jó,túl szép ,hogy igaz legyen . Nem vagyok ehhez hozzá szokva. Nagyon jól tudom ,hogy nem kellett volna bele mennem ebbe a kettős játékba  .Mariano hiába viselkedik úgy mintha tényleg így gondolná , de tudom ,ismerem, ha ő A-t mond az úgy is lesz . Biztos vagyok benne ,hogy ő nem gondolja komolyan . A napokban azon gondolkoztam vajon jó ötlet e ,ha addig amíg  a szerelmesek nászúton vannak ,én kitálaljak e Marianonak .Mindennek több kimenete lehet ,egyetlen dolgot zárnék ki biztosan , hogy a monológomra Mariano úgy reagáljon ,mint ahogy én érzek . Át kellett volna gondolnom az egész ide költözési mizériát,hiszen két szék közül a földre ülök , ha minden biztosat kihúzok a lábam alól . Miami-ban addig szerettem élni ,míg Dorotthy is ott volt velem , aztán jött Michel és Mariano és tökéletes lett az egész . Miután a legjobb barátnőm elköltözött Szicíliába egyedül maradtam, mint a kis ujjam . Másból se álltam ki ,mint munka ,munka és munka . Nem volt se kutyám ,se macskám amiért ne hajtottam volna az állítólagos karrierem . Miért döntöttem akkor másképp ?Annyi dolgot feltudnék sorolni ami felszínes, egyszerű válasz ,mint például .Mariano végett, a barátnőm aki a mára már a testvérem ,nem tudtam nemet mondani és valamilyen szinten nem is akartam . De őszintén  megmondva nem ez az igazság . Egyszerűen vele  , vagyis velük akartam lenni . Hiába hagytam ott a biztos megélhetést és a saját lakásom ,ha a szívem nem oda húz .Nem voltam teljes ember .Megszokott, rutinos ,unalmas életemet éltem.Senkim nem volt , tiszta sor ,hogy Dorotthyval ugyan úgy  beszéltünk de az nem volt ugyan az . Üresnek éreztem magam .