A Lázadó |Z.M|

Chapter IX ~ Part XXIV

Levegő után kapkodva bújtam a fiúhoz. Ő csak átkarolva hozott közelebb magához. Lehunyt szemekkel hallgattam a még felfokozott állapotban lévő szívverését.
– Szeretlek– mondta miközben a kezét a takaró alá tetette és simogatni kezdte a bőröm.
– Én is Téged Zayn– mondtam miközben elkezdtem körbe rajzolni a kulcscsontja alatt lévő szárnyakat.
– Tudod dugtam már totál be állva, és akkor azt hittem, hogy az a csúcs, de basszus veled olyan mintha a szex valami teljesen más formáját ismerném meg– magyarázott.
– Mikor csináltad utoljára szerelemből?– kérdeztem miután hasra fordultam és a mellkasára támaszkodtam.
– Pár perce– mondta egy kacsintással társítva.
– Előttem– vágtam rá mosolyogva.
– Hu régen– jött a válasz miután pár pillanatig a plafont nézte.
A kettőnk között kialakult csendet amelyet Zayn gondolkodása eredményezte egy halk kopogás zavarta meg. Zayn kimászott mellőlem és felvett egy alsót és egy melegítő nadrágot. Kinyitva az ajtót figyelt arra,hogy bárki áll a másik oldalt,ne lásson engem.
– Zayn nem tudod,hol van Bry? Amíg kint pakoltam,konkrétan eltűnt.– magyarázott. Nyeltem egyet, és lehunytam a szemeim. Tudtam,ha jövő héten véglegesítem a munkát minden nap hazudhatok a bátyámnak, Harryt és Zaynt is erre kérve. Csak hogy Lou hitehessen az ártatlan ártatlanságomban, Zayn pedig betarthassa a lánytesókra vonatkozó szabályukat. Nem akartam titkolni azt hogy kit szeretek, de muszáj volt. Kinyitva a szemeim pillantottam végig Zaynen. A melegítője csak a derekán pihent a kidolgozott hátizmai pedig feltűnően mozogtak ahogy Lounak magyarázott és a szavait kézmozdulatokkal társította. Nem akartam látni őt ezzel még egy kést döfve a saját szívembe,így újra lehunytam a szemeim, megráztam a fejem ki törölve minden gondolatot. Összeszedtem a ruháim és felöltöztem. A fürdőn keresztül a szobámba mentem. A tükörbe nézve realizáltam mennyire kócos a hajam , az ujjaimmal átfésültem azt, majd kiléptem az ajtón.
– Szia Lou!– mosolyogtam a fiúra oldalra fordítva a fejem.
– Merre voltál? Kerestelek!– jelentette ki elfeledkezve az eddigi beszélgető partneréről.
– Elaludtam a hajam szóval kicsit össze szedtem– magyaráztam a fiúnak. Bólintott majd elindult felém.
– Mehetünk pakolni hozzád?– kérdezte miközben mellém ért és átkarolta a vállam.
– Persze de előtte beszélnem kell Harryvel!– mondtam majd elindultam lefelé.
– Hazz!–szóltam neki miközben a konyhába mentem. A hangom valószínűleg kétségbeesettnek hatott ugyanis, Harry aggódva ugrott fel a kanapéról.
– Igen Honey?– kérdezte fel ülve a konyhaszigetre. Érdeklődve figyelte az arcom, hátha ki tud olvasni belőle valamit. De én csak fel-alá járkálva kerestem a szavakat. Féltem hangosan kimondani a bennem tengő mondatokat.
– Nem vehetek rá mindenkit, hogy hazudjatok Lounak mert én önző módon Zaynnel akarok lenni! Vagy a munkát nem vállalhatom vagy szakítanom kell vele! Nem várhatom el,hogy hónapokig hazudjatok miattam! Szörnyen ön-fakadtam ki végül de Harry szavam közepébe vágott. Egyszerűen csak a számra tette a kezét. Ezzel elérve,hogy teljesen meg fagytam, és csak az ő kissé flegma kérdő arckifejezését figyeltem.
– Abbahagytad?–kérdezte az arcom vizsgálva, a kezét még mindig a számon tartva. Csak a fiú smaragdzöld szemeit néztem, miközben próbáltam meg nyugodni. Ideges,és zaklatott voltam. Képtelen voltam kezelni a kialakult helyzetet. Jogosan nem akartam a fiúkat hónapokon keresztül hazudozásba rángatni.
– Szóval, van létjogosultsága,hogy nem akarsz mindenkit hazugságba rángatni,DE erre nem az a megoldás,hogy nem vállalod el a munkát amire mióta először fényképező került a kezedbe vágysz, és nem szakíthatsz azzal a fiúval sem , aki megüti sőt túl szárnyalja azt a lécet amit én állítottam. Hisz mindketten tudjuk,hogy az utánam lévő pasid nagy részével az volt a baj,hogy nem elég jók,hozzám képest. Zayn pedig igenis túlszárnyal. Nem dobhatod el őt csak úgy mert "önző vagy". Én nem azért hazudok Lounak mert megkértél, hanem mert látom az arcodon azt az őszinte boldog mosolyt amit ő okoz, látom,hogy ő boldoggá tesz, és nekem csak ez a fontos– magyarázott miközben valahol a szöveg közben levette a kezét a számról. Csak csodálkozva néztem a milliók állattal imádott arcot. Végigfutottam a tekintettem a fiú arca minden apró fontos részletén, miközben az általa mondottakat próbáltam megemészteni. De csak egy kérdés lebegett a szemem előtt.
– Ha nem ezeket akkor mi csináljak? Nem tehetem tönkre a kettejük barátságát! És Louisnak sem okozhatok csalódást. Rengeteg megoldás futott már át az agyamon. Tudod volt idő gondolkodni amikor aludni már felesleges lett volna. De ez a kettő a legkevésbé fájdalmas, mindenki részéről!– mondtam ki végül ez első értelmesnek tűnő gondolat menetet. Szinte hallottam, a Harry agyában kattogó fogaskerekek hangját.
– Ezek mind olyan megoldások amiben lehet,hogy más csak "kicsit" sérül, de te jóformán az életed veszted el– jött a válasz.
– Mert nincs más! Vagy én serdülök vagy Lou, és inkább választom magam!– feleltem idegesen. A válaszom hirtelen volt, hiszen a lehetőleg gyorsabban akartam megérteni Harryvel a gondolataim. Amik önmagukban is elég kuszak voltak nem hogy kimondva.
– Biztos van!– jelentette ki gondolkodás nélkül. – Csak adj időt!– folytatta, és lezárta a kettőnk között kezdetleges szócsatát.