A Lázadó |Z.M|

Chapter I ~Part I

Némán lapozgattam a kezemben lévő divat magazint,ami egyáltalán nem az én világom volt. De egy márkás ruha boltban ülve nem találtam más elfoglaltságot. Így a modelleket nézegetem különböző divatos ruhában.

– Na milyen?- lépett ki az előttem lévő próbafülkéből a húgom Lottie egy kék kissé csillogó estélyiben.

– Jól áll – mosolyogtam rá

– Bry nem már tényleg csak ennyi?– nézett rám kissé hisztérikusan.

– Lott, engem ez az egész Lou féle üzleti karácsonyi est rohadtul nem érdekel. És mondtam,hogy nem megyek. Nem értem miért  nem Fizzy-t viszed?– nyögtem fel.

– Mert Fizz meg csak 13 ? – kérdezett vissza.

– És?– néztem kérdőn a kiborulni készülő húgomra.

– 14 a minimum korhatár– magyarázott. Sóhajtottam

– Jó oké elmegyek veled,de csak azért,hogy ne egyedül menj és Tommo nyugodtan bulizon a banda társaival.– egyeztem bele.

– Oké akkor milyen?– kérdezte körbe fordulva. A ruha gyönyörű volt és illett a húgomhoz.

– Szép vagy benne és illik hozzád– mosolyogtam rá. Ezután pedig muszáj volt nekem is ruhát választani. Ami végül egy combközépig érő piros pántos ruha lett. Amihez már akkor láttam,hogy a hosszú meleg vászon kabátom fogom felvenni.

Boldogsággal töltött el amikor végre a fűtött autómban ülhetem és a bátyám apartmanja felé tartottunk. Leparkoltam majd Lottie előre engedve felmentünk a bátyámhoz.

– Nem hiszem el hogy a legfelső emeleten kell lakni!– szólalt meg Lott a amikor már vagy a hatodik emeltnél tartottunk. Igen ez egy régi ház volt Lottie pedig magassarkúban volt.

– Már csak pár lépcső– biztattam. Pár percen belül, pár hasonló megszolalással fűszerezve megérkeztünk a bátyánk apartmanjának ajtajához. Csengettem majd az ajtófélfának dőltem.

– Remélem itthon van!– vágta rá Lott miközben újra megnyomta a csengőt.

– Itt vagyoook– hallatszott egy hang a másik oldalról.

– Na végre – szólaltam meg amikor kinyílt az ajtó.

– Hello Harry!– köszönt Lottie amikor belépett. Én csak intettem neki.

– Lou még nincs itthon– magyarázott a fiú leginkább nekem ugyanis a húgom már a kanapén ült mezítláb és kapcsolatot az adók között.

– Ha téged nem zavar meg várjuk.– mosolyogtam a fiúra.

– Persze semmi baj. Milyen napotok volt?– kérdezte kedvesen.

– Fárasztó és unalmas– vágtam rá.

– Csajos napot tartottunk – mondta a húgom velem egyszerre.

– Sajnállak–simított végig a felkarom Harry . Elmosolyodtam, majd a konyhába mentem.

– Van itthon kakaótok?– kérdeztem Harryt egy bögrét keresve.

– Igen,a hűtő mellet a szekrényben a felső polcon egy kávé mintás dobozban– kaptam a választ a szobából. Ki nyitva a szekrényt rájöttem hogy az a felső polc magasan van. Némán másztam fel a pultra.

– Úristen te mi csinálsz?– hallottam meg a hátam mögül egy mély hangot.

– Leveszem a kakaót– mondtam majd le emeltem az említett tárgyat.

– Oké hogy törpe vagy mint a bátyád,de örülnek ha nem törnéd nekem össze magad– kért miközben kivette a kezemből a dobozt. Lerakta konyha pultra majd megfogva a derekam leemelt.

– Köszi – mosolyogtam rá

– Aaamúgy jössz este?– kérdezte.

– Igen, de csak hogy nyugisan tudjatok bulizni és Louonak ne kelljen Lottra figyelni – magyaráztam miközben a kakaómat csináltam.

– Ne csak ezért gyere, az estnek általában 10 körül vége és utána megyünk afterezni és azok a legjobbak.– mondta miközben felült a     konyhaszigetre.

– 1 re szeretnék a hotelban lenni vagyis Lottienak ott kell lenni– fordultam a fiú felé a pultnak tamaszkodva a forró kakaóval a kezemben. 

– Anyudéknak nem kell tudni ha Lotti később kerül ágyba, és amúgy is a fiúkkal egy körül le szoktunk lépni és itt folytatjuk már csak a banda és a fontosabb emberek, szóval aludhatok itt is és akkor egykor Lottie már "otthon" van – magyarázott.

– Megjöttem!– hallatszott a bátyám hangja az előszobából. Hallottam ahogy köszönt a húgának majd engem kereset.

– Hello!– köszönt amikor belépett. Nyomott egy puszit Harry ajkaira,majd hozzám lépve magához ölelt.

– Hogy hogy itthon vagytok? Nem úgy volt hogy vásároltok?– kérdezte.

– Hála a jó égnek Lotts hamar talált ruhát, engem megismersz– mosolyogtam rá ugyanis amíg válaszoltam a konyhaszigeten csücsülő fiú lábai közé állt. – Aranyosak vagytok együtt– fejtettem ki a mosolygásom okát.

– Neked is össze kéne szedni valakit– vágta rá – De ha már itt vagytok ilyen korán kérek divatbemutatót!– mondta majd kimászott Harry karjai közül és a nappaliba ment.

– Oké– mondtam a szemeim forgatva. Harry leugrott az eddigi helyéről majd átdobta a karját a vállamon és együtt mentünk be. Harryvel olyanok voltunk mint a testvérek. És ugyan úgy féltettem őt is mint a bátyám amikor coming outoltak a nyilvánosság előtt. De a rajongok egész jól fogadták és imádják őket együtt,így mind megnyugodtunk és örülünk,hogy boldogok együtt.

– Lott?– néztem a bátyámra aki a húgunk eddigi helyen ült.

– Felment az egyik szobába hogy átöltözön, mert ő nem forgatta a szemeit a bátyám divatbemutató ötletére – magyarázott. Harry csak a fejet rázva ült le a bátyám mellé majd húzta őt a karjai közé.

– Én is szeretlek– mondtam miközben leültem mellé. Átkarolta a vállam majd magukhoz húzott.

– Wáo gyönyörű vagy!– szólalt meg Harry.

— Így biztos nem engedhetlek el! –jelentette ki Lou.– de most te jössz – bökött meg

– Oké!– sóhajtottam majd az előszoba felé vettem az irányt. Megfogtam a hosszú vászon kabátom meg a magas sarkú bokacsizmám és ezekkel mentem fel. Kivettem a ruhám a zacskóból amiben eddig pihent majd felvettem. Hasonlóan tette a térdig erő kabátommal ezután pedig bele bújtam a csizmámba. Az eddig fel kötött festett szőke hajam ki engedtem,majd a kezeimmel bele túrva ráztam rajta egyet. A szobában lévő tükörben csekoltam,hogy még így smink nélkül is egész elegánsak volt mondható a kinézetem.  Így mentem le a földszintire.

– Wááo! Basszus olyan hamar felnőttetek!– jelentette ki Lou amikor meglátott.

– Lou három év van köztünk, és meg csak 21 vagy ne beszelj úgy mint aki már túl van a negyvenen– nevettem.

– Na jó menjetek sminkelni– mondta. Lottie szinte azonnal fel ugrott és elindult felfelé. – Igen és ma itt alszotok!– szólt utánunk.

– Milyen sminket raksz fel?– jött a kérdés a húgomtól amikor már a szobában ültünk.

– Valami pirosas feketés– magyaráztam neki.

Miután elkészült mindkettőnk sminkje mentünk le a bátyánkhoz.

– Gyönyörűek vagytok– mosolygott Lou. – Menjüüünk!– húzta el az ü betűt.